Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Brunello Öcsi

2006.05.12. 06:21 - alföldi merlot

Ezt a bort lehetetlen lett volna nem szeretnem. Mégis vérig sértődnék, ha valaki azt állítaná, hogy csak azért kortyolgattam olyan áhítattal, mert a koldorcsa számomra mágikus név. Egy ’94-es Col d’Orcia Olmaiának köszönhetem ugyanis Toszkánát és a brunello-rajongást.

Egy palack bor élvezetének nemcsak zsigeri okai vannak. A vakteszt ugyan nagyon tiszteletreméltó intézmény, de sótlan és búvalbaszott barakk volna a borvilág, ha minden élvezet kizárólag a palackozott molekulák és a receptorok kölcsönhatásából adódna. Többnyire azért egy bor történetétét valóban a szenzuális egymásratalálás indítja be. De előfordul, hogy a birtok legendája és a palack megszerzésének kalandos története jócskán megelőzi az ízlelést, és aztán már nem is választható le róla. És ez is szép. Ha nekem valaki lehengerlő érveléssel bebizonyítaná, hogy az, ami annyi élményt szerzett korábban, valójában lőre, amit csupán a sznobériám és a fantáziám cicomázott föl, lehet, hogy hála helyett elhajtanám a vérvörös alkonyatba.

Egy dologban azonban biztos vagyok: amikor azt szeretném, hogy mások is a saját nyelvükön érezzék azt, ami nekem élmény volt, akkor semmi sincs olyan nagy segítségemre, mint a történet. Ha a bort nem is feltétlenül, de a borajánlót a történet juttatja célba. Engem legalábbis a borkalauzok és a kétsoros kóstolási jegyzetek mindig hidegen hagytak.

Nos, a Banditellának számomra komoly története van, ha nem is regényes. Hadd idézem ősblogger-magamat: „2003 szilveszterén szakmai szimpózium keretében sirattuk el az ó-évet, vagyis egy palack kiválóval vakkóstolásban próbáltunk egymás fölé kerekedni. Dzsoni barátom sokkal inkább, mint mások, mert egy palack helyett egy kartonnal állított be. A helyzetkomikumot fokozandó és esélyeit javítandó a kartonba belekevert egy Ch. Latourt 95-ből meg egy olasz valamit. Az olasz valami szarrá vert mindent és mindenkit pedig csak egy CS volt. Egészen pontosan egy 1994-es Olmaia, a romantikus hangzású Col d’Orciatól. Amikor a lepel lehámlott, bámultunk bociszemmel, mondanám se kép, se hang, de volt kép: hordószerűségekből rakott gúla tetején egy ököl, amiből kiáll a hüvelyk- és a mutatóujj, és az egész kompoziszion fölött egy vörös csillag lebegett. Mintha az Addams Family és az Olasz Kommunista Párt borult volna egymás nyakába egy borászat erejéig. A bor azonban isteni volt, hogy egyszer végre pontosan idézzek: „such stuff as dreams are made on”. Rövid googolás után kiderült, hogy a koldorcsa Toszkánában, Montalcinotól délre székel, és a határokon túl azért jóval ismertebb, mint a Varga Pincészet. És amikor leesett a tantusz, hogy az álomprojekt, vagyis hogy egyszer az életben saját bocskorral tapodjam a dűlőket, ahol az Olmaiát bányásszák, akár a soron következő nyáron kivitelezhető, elkezdtem bombázni a drótposta-központjukat, de választ nem kaptam. (…) Így aztán Montalcino az enyém lett, de a koldorcsát nem kaptam meg. És a netes fejtágítás során (majd a helyszínen ezerszeres sűrítésben) azt is megtanultam, hogy Montalcino nem a Cabernet Sauvignon hazája, hanem a Sangiovese Grossoé, amiből a Brunellot hegesztik.” Nos, tavaly megkaptam a koldorcsát is díszcsomagolásban. Írtam a birtoknak, hogy bekukkantanánk, ha otthon vannak, és erre berendelték nekünk a főborászt, aki aztán 2 órán át fáradhatatlanul mosolyogva tömte a buta fejünket, és ennek fele egy vertikális Olmaia- meg egy horizontális Col d’Orcia kóstoló keretében zajlott. A végén libegős járással és üdvözült mosollyal besétáltunk a birtok butikjába és fölvérteztük magunkat a koldorcsátlan hétköznapokra. Ennek a felejthetetlen délutánnak az emléke a Banditella.

A Col d’Orcia a montalcinoi borvidék egyik óriása. A birtok teljes területe 550 ha, és ebből 64 ha tartozik a Brunello DOCG alá (ezzel a harmadik legnagyobb Brunello termelő). 1973 óta a Cinzano család tulajdona, a birtokigazgató gróf Francesco Marone Cinzano. 1999 óta Pablo Härri a főborász, aki 17 évet húzott le a nagy rivális, Castello Banfinál.

A Banditella egy kutyabőr nélküli Brunello. Brunellonak születik, de hamarabb kiveszik a barrikból. Az eredmény egy túlfejlett Rosso di Montalcino, vagy egy gazdaságos Brunello, kinek, hogy tetszik. Maga a név egyébként a dűlőre utal, és egy fiatalabb telepítést takar. A lényeg a lényeg: egy siheder brunellot kapunk csábító áron (12 euro szemben a szokásos 30-40-50 euroval).

Col d’Orcia „Banditella” Rosso di Montalcino 2001
Rubinvörös, tükrös, szép koronával. Extra intenzív, összetéveszthetetlen montalcino-illat. A fő sodor: fenyőtű, grafit, cseresznye, fahéj és puncs. A mellékszólam: szilvalekvár, zöld dió, menta. Kóstolva cseresznye és grafit, egyáltalán nincs benne extrakt édesség. Csiszolt, sima felszínű, lendületes bor kifogástalan arányokkal (talán csak az alkohol lóg ki egy hangyapöcsnyit). Testes, de valahogy másként, mint egy cabernet. A nagyon hosszú lecsengésben cseresznye, cseresznyemag, csipetnyi vanília és bors. Teljesen érett, enyhén érdes tannin (ezt a hazai borokból egyre inkább hiányolom).
Kerek, csiszolt, jó tartású, de egyúttal élveteg bor. Brunellonak talán túl direkt, és a struktúrája is szerényebb, mint a nagyoké. Viszont remek kedvcsináló alkalmi áron. Eddigi praxisomban csont nélkül a legjobb külföldi 15 euro alatt.
7 pont

Talán itthon is kapható valamivel magasabb, mint duplaáron, és a kevésbé sikerült 2000-es évjárat.

Címkék: kóstolás

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr412816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eF 2006.05.12. 07:44:41

Az én mázlim: az ősszel vettem jutányos áron (26€) egy '97-es Col d'Orcia Brunello-t, és mikor kinyitom... Dugóproblémái voltak!! :((((((((((

Broafka Ottokar 2006.05.12. 09:15:43

Kiváló cikk! Gratula!

Roberto 2006.05.12. 09:45:21

Hát igen, a dugóprobléma.... Mikor fog végre a borászvilág leszállni a parafa őrületről? Lehet mindenfélével indokolni, de lássuk be, a parafa dugó sosem lesz 100%-os, mindig megmarad (még a legjobb minődégben is a 3% körüli kockázata a dugóhibának. Lehet fikázni a műanyag dugót, de azt ami a parafa mintájára készül (nem a fehér, ami olyan lapos tetejű, és van neki csőszerű szára 3-4 tömítő gallérral) csak épp nincs neki dugóhibája... OK, ott még nem tart a tudomány, hogy a porózusságot is 100%-ban biztosítsa, de legalább nincs "dugóíz" kockázat....

Frici 2006.05.12. 09:59:30

A Col d'Orcia használ műanyag dugót az alacsonyabb árú és minőségű boraiknál. 7 éve teszik ezt és kedvező tapasztalataik vannak. Ahogy a piac akceptálja mennek előre a drágább borok felé.

Gabin 2006.05.12. 11:00:54

2 éve ott járva Montalcino egyik vinotékája ajánlotta nekem a Banditella 2001-es évjáratát, gyakorlatilag ugyanezekkel a szavakkal (ilyen áron a legjobb bor). Nem bírtuk eltenni és hazahozni, még aznap este megittuk és talán még túl is szárnyalta a hozzá fűzött reményeket. A második palackot (amit már Firenzében találtam hosszú keresés után, és a vinotékás kitartó lebeszélése ellenére is ragaszkodtam hozzá) itthon, kb. egy évvel később ittuk és bár baja nem volt, már messze nem volt olyan élmény. Hogy ez mennyire volt a bornak és mennyire az eltérő kóstolási körülményeknek köszönhető, azt nem tudom megmondani, de AM-nek igaza lehet abban, hogy a bor beszerzési története nagy hatással van a kóstolás élményére.

Tullius 2006.05.12. 13:52:36

Sajnos mi nem tudtuk olyan szerecsével kicsípni a '97-es Brunellot (San Cascianoban), 65 eurót/palack kértek érte, igaz annak dugóproblémái nem voltak de remélem nem is lesznek, mert van még egy! Mellesleg '99-es kapható itthon is, de Olmaia is. Én utoljára a Hegyalja úti borboltban láttam.

HTF 2006.05.13. 20:11:07

Örüljünk annak, ami van. Én például most annak örülök, hogy Húzós Tannin március 16.-án írt utoljára ide! :) Ha kis szerencsénk lesz, jószokását megőrzi még vagy 5 évig! :))))))

Magyar 2006.05.13. 21:31:47

Emberek! Azért ne tájoljuk már el saját magunkat! Mutassatok legalább egy olasz embertmagy, aki Villányban, Szekszárdon, vagy Egerben keresi az etalon értékű vörösbort!!! Az olaszok is készítenek jó minőségű vörösborokat, de nehogy megállapítsa valaki, hogy jobbak a boraik, mint a hazaiak! Ki nem szarja le, hogy Toscana-ban milyen borok készülnek? ÉN LESZAROM AZ OLASZ BOROKAT, MEG A TÖBBIT IS!!!! Lehetnek szépek és jók, de "lázba", csak a jó Magyar bor tud hozni igazán! Mert az a miénk! VAGY NEM?

SirFoshab 2006.05.13. 22:40:29

Roberto, a dugósságot nem csak a parafadugó okozhatja. Van olyan, hogy egy csavarós tetejű bor dugós. Az általános higénia - főleg a palackozásnál - igen sokat számít.

Magyarnak 2006.05.14. 22:04:41

Bocs, de ez nem a MIÉP fóruma.

Roberto 2006.05.15. 09:11:43

SirFoshab! Tételezzük fel egy átlagosan menő borászatról, hogy a higiéniával nincs probléma, és a palackozást a megfelelő előkészületekkel, kellő körültekintéssel végzik és valszleg nem tévedünk nagyot, még akkor sem, ha egy sehonnai kannás bort előállító cégről van szó... Tehát, javaslom zárjuk ki a minőségi borok esetében a palackozáskori szennyeződést, és tételezzük fel az üveg viszonylagos tisztaságát, ami az első használatból ered.... Nem marad más, mint a dugó.... az egyetlen hibalehetőség és forrás. Ez az, ami esetében változnia kellene a sznobizmus elvárásának, illetve a minőség érdekében történő változtatást fel kellene vállalnia a borászvilágnak.

Maribor 2006.05.15. 14:49:52

Az un. dugósságot -dohos, penészes dugóiz-illathoz hasonló kellemetlenséget - legalább 6-8 féle vegyület okozhatja, de még a gyakorló borászok is a parafadugót hibáztatják első nekifutásra. Példának okáért a szermaradvány (valamelyik permetezőszerből, még a szőlőről) is. A minőség érdekében a borászati üzem átlagosnál magasabbszintű higiéniájára, beleértve a palackok tökéletes (nem viszonylagos) tisztaságát és a clórmentes tisztitószerek használatát propagálnám, és "jóminőségű" parafadugót. Merthogy tapasztalataim szerint még a nagynevű borászok is -tisztelet a kivételnek - sok mindenennel nem takarékoskodnak, de a parafadugóra szánt pénzzel igen. Roberto drága, nem a parafdugó az egyetlen hibalehetőség és forrás, sőt..... A Coca-colások is tudnának erről mesélni.

Viva Toscana 2006.05.15. 20:56:18

Ciaó Mindenkinek! Én is azon szerencsések közé tartozom, akik jártak Montalcinóban és a környékén. Első tapasztalat: bárhol kértem, bármilyen kiszerelésben bort- akár asztalit is - az iható volt. Ez itthon nem jellemző! Sajnos. Második észrevételem: a jó borok 20-30 euro környékén járnak, bár drágábban is lehet kapni jó bort, de nem érdemes többet kiadni, ha csak nem ünnepi alkalomra veszed meg. A kiszolgálás többnyire messze felül múlja a magyart. MAGYAR! Én szeretem a magyar borokat, nem mindegyiket, de lássuk be, az olaszok ma még előttünk járnak! A Brunellok kiválóak! Én egy kis településen néhány kilométerre Montalcinótól, San Antónióban jártam- egyébként csodaszép hely egy szerzetes renddel megspékelve. Van ott egy Flavio Fanetti nevü borász, aki relatíve olcsón ( ha jól emlékszem 25 euro) nagyon jó Brunellót és nagyon jó olcsób minőségi borokat mér - üvegben. :-) Próbálájátok ki! Egészségetekre!

Tullius 2006.05.16. 09:48:01

A xenománok és MAGYAR között azért még lehet átmenet. A Szózat sorai ellenére még azért utazunk, és én nem viszek magammal mondjuk két hétre bort sem! Megkostoljuk megvitatjuk, és ha lehet magyart veszünk legalábbis itthon és többnyire. Ennyi. Vagy nem? P.s. Nem "leszarni", hanem tanulni kellene tőlük, például a toszkánoktól vendéglátást, hagyományőrzést, minőséget.
süti beállítások módosítása