Két szervezet is alakul-alakult az első számú magyar borvidéken, amelyek deklarált célja, hogy a modern időkhöz való eredetvédelmi rendszert dolgozzanak ki. Az ismert nevek sokaságát tömörítő Tokaji Bormívelők Társaságát Bodó Judit elnökli, Szepsy István pedig Mádon szervezi az igényeseket.

Az elejének a közepén

A munka elejének a közepén tartunk, mondta az Alkoholistának Bodó Judit – aki még Bott Juditként vitte sikerre a Füleky Kúriát, ám egy ideje férjével, Bodó Józseffel karöltve saját pincéjének útjait egyengeti. A borász közlései szerint fél éve kezdtek beszélgetni arról, hogy fel kellene eleveníteni a tokaji dűlők klasszifikációját, továbbá időszerű használható eredetvédelmi rendszert kidolgozni. A beszélgetésekből augusztusra egyeztetések lettek, s szeptember közepén már bejegyzés alatt áll a Tokaji Bormívelők Tárasága. Amely időközben elnökét is megválasztotta, történetesen Bodó Judit személyében. A társaságnak sok ismert tagja van, ilyen Demeter Zoltán, Prácser Miklós, Homonna Attila, Bartha Károly, Molnár Péter és Bárdos Sarolta, a Patricius, a Degenfeld, a Disznókő, a Hétszőlő és így tovább. Lesznek többen is, hiszen az egyesület nyitott, bárki beléphet, aki vállalja, hogy szigorú feltételek között készíti borait.

A feltételek alapja a dűlőklasszifikáció. A társaság a Bél Mátyás által 1730-ban kidolgozott rendszerből indul ki – ezt Szirmay Antal gondolta tovább a 18. század végén –: a benne foglaltak szerint három osztályba sorolandók a hegyaljai dűlők. Bodó Juditék úgy gondolják, a későbbiekben átemelhetőek lesznek a termőhelyek egyik kategóriából a másikba, ha az ezt kérelmező termelő hat éven keresztül tudja bizonyítani, hogy indokolt a korrekció: mégpedig kiemelkedő minőségű száraz borral, minthogy a tokajiak úgy látják, a szárazakon, és nem a nemes édeseken keresztül lehet leginkább kifejezni a terroir sajátosságait, értékeit. A besorolásra vonatkozó listákat rendszeresen nyilvánosságra hozzák, térképet is készítenek.

Hozamok és kontroll

A szőlőtermesztésre és a borkészítésre vonatkozóan is vannak-lesznek előírások. Ezek közül a hozamokkal kapcsolatos számokról már döntöttek: az első osztályú dűlőben maximum 35, a másodosztályúban 50, a harmadosztályúban 65 hektolitert bort lehet termelni hektáronként. A kulcsszó minden vonalon a természetesség és ellenőrzés. A távlati cél az, hogy úgymond állami szinten is akceptálják végül az eredetvédelmi rendszert.

Bodó Judit arról még semmit nem tudott mondani, hogyan fogadják elképzeléseiket a szervezkedésben részt nem vett hegyaljai termelők, illetve a hegyközségi tanács és a Tokaj Renaissance Egyesület. Utóbbi részéről nagy meglepetések nem várhatóak – már csak a személyi átfedések miatt sem, ugye –, míg a hegyközséggel éppen ma, mármint szeptember 15-én konzultálnak. Az elnök optimista, s megjegyezte még, hogy ezen a hétvégén, a Tokaji Ősz apropóján ismertetik az ügyben eddig történteket és a szándékokat a borbarát publikummal.

Mádiak a kertben

Nem részese a társaságnak Szepsy István, aki az Alkoholistának ezt azzal magyarázta, hogy az eredetvédelmet leginkább települési szinten tartja megvalósíthatónak. Alulról kell építkezni, tette hozzá. Ennek megfelelően alakulófélben van a mádi eredetvédelmi csoport, amelyet a mester inkább bárati társaságnak nevezett. A körnek egyrészt van nagyjából tíz tagja – Gergely Vincétől Orosz Gáboron át Demeter Ervinig –, másrészt van minőségi chartája is. A mádiak háromszintű eredetvédelmi szisztémában gondolkodnak, az első maga a település, a második a dűlő, a harmadik egy új fogalom, a kert. Szepsy megfogalmazásában a kert az a legkisebb egység, amely önálló terroirként értelmezhető, magyarán, más- és másmilyen szőlőt teremhet mondjuk egy dűlő alsó, közbülső vagy felső része. A borász kiemelte, hogy nagy figyelmet fordítanak a korlátozott termésmennyiségre, valamint a megnevezés teljes autentikusságára, azaz egy dűlőmegjelöléssel illetett bor csakis és kizárólag és ténylegesen a megjelölt dűlőből származhat.

Szepsy István megemlítette, az övék sem egyszerű történet, a kör még jóformán meg sem alakult, máris támadások érik. Ezzel együtt kitartanak, s január-február környékén a nyilvánosság elé lépnek: boraikkal éppúgy, mint terveik részletes ismertetésével, népszerűsítésével.