A 2004-es Áldás családi körben aratott sikerén felbuzdulva megpróbáltam egy izgalmas és friss bokrétát összeválogatni borbarátaimnak. A villámszelekció legeredetibb figurája ugyan francia volt, de a többi mind jóravaló magyar, zömmel a szegény rokonnak gondolt 2004-es évből. (A legnagyobb kockázatot a Perrin Réserve Rouge-zsal vállaltam, mivel évek óta lankadatlanul dobáljuk devizaforintjainkat a francia borágazat kalapjába anélkül, hogy provinciális ízlésünk eddig bármilyen hozamot regisztrált volna.) De a szerencse ezúttal ránk mosolygott: épülve szórakoztunk, olcsón tágult a horizontunk, és a jókedv tetőfokán már kartonokban mértük a kilátásba helyezett beszerzéseket.

Az etalonnak számító St. Andrea Áldás mellett a Heimann Cervaest, a Buttler Cabernet Sauvignont, a Vesztergombi Turult, egy Cotes du Rhone-t és a 2006-os Pannon Bormustra éllovasát, a Sebestyén Grádust kóstoltuk. Nem vakon, de kettesével és ráérősen. Közmegegyezéssel valamennyi bort hat és hét pont közé helyeztük. A közönségkedvenc a Heimann Cervaes volt.

Gróf Buttler Cabernet Sauvignon 2004

Csite tanninfavoritjával másodszor találkoztam, és most sem csalódtam. Ez volna úgymond a birtok beetető bora, amely méltányos árával elcsábítja a művelődő alkoholistát, aki aztán a további élményekért hajlandó lesz mélyebben is a zsebébe nyúlni. Aki a villányi cabernet-t keresi benne, az csalódni fog, aki viszont új illatokra és ízekre vágyik, bátran fejest ugorhat. A lóistállószag multával dohányos, füstös, keleti fűszeres, paprikás, izgalmas illatkombináció alakult ki. Élénk savú, jó ivású bor, amely talán nem teljesen érett szőlőből készült, de valahogy mégis vonzó és meggyőző. És hát a legendás tanninok! (Be kell vallanom, hogy én nagyítóval is alig találtam őket.)
cirka 2400 forint

St. Andrea Áldás Bikavér 2004

Alapvetően egyetértek magammal, de ehhez el kellett egy napnak telnie. A kóstoló estéjén viszonylag hűvös volt, és a korábban tapasztalt (és magasztalt) gyümölcsösség helyett inkább ásványosnak, gombásnak, viszont a Buttlernél határozottan komplexebbnek és vastagabbnak éreztük a bort. De nem volt átütő. Aztán a maradék három deci másnap már tarolt. Úgy látszik, az a szép málnás, bódító illat csak 20 fok környékén kap szárnyra.
cirka 3300 forint

Heimann Cervaes 2004

Heimannos, hódító karakter, bár én az előző évjárat finom fűszerességét hiányoltam. E hangyapöcsnyi hiányérzetet leszámítva megérdemelten lett az est közönségdíjasa (egyedül ez fogyott el hiánytalanul). Meggyes-cseresznyés, vaníliás, dús illat. Szép arányok, lendület, finomság, remek hordóhasználat. Egyelőre ennyit róla, hamarosan ikertesztnek vetem alá az elődjével.
cirka 3100 forint

Vesztergombi Turul Cuvée 2004

Komolyabb, rusztikusabb karakter, mint a Cervaes. Illatra marhapörkölt és leveszöldség. Kóstolva egyszerre gyümölcsös és újfás, de főleg vesztergombis. Testes, tartalmas, fűszeres. Cabernet franc és merlot. Izgalmas, egyedi karakter, ami talán nem felel meg a mai „szofisztikált” ízlésnek, viszont az anyagot nem spórolták ki belőle, és az évek múlásával valószínűleg szépülni fog.
cirka 3000 forint

Sebestyén Grádus 2003

Az egyik kakukkfióka. A Pannon Bormustra vörös csúcsborai között is az első. Tipikus bordói küvé. És tipikus villányi bor Szekszárdról. Tannin kolléga alaposan lekapta a tíz körméről. Mi nem, bár volt némi ellenszél. Nem illett a sorba. Mi itt a borászati új hullám pikáns és rafinált fogásait ízlelgettük, ez meg egy XXL-es sportszelet volt. A maga műfajában szép darab, és az ifjú borászgazda méltán lehet rá büszke. A közelmúltban kóstoltam újra a 2003-as Kopárt, és a Grádusnak nincs miért szégyenkeznie, sőt. (Az más kérdés, hogy azon a vakteszten a Kopár jócskán leszakadva kullogott a Tiffán Grand Selection, a Csaba Cuvée és a 2000-es Duennium mögött.) Szóval, milyen a Grádus? Nagy: nagy alkohol, nagy test, bőséges újfa-pác, némi édesség, gyík savak, húzós tannin és némi kesernye a végén. Mai számmal azt mondanám, hogy a sauvignont érdemes volna idővel kékfrankossal kiváltani, jófajta zweigelttel megfűszerezni és az újfát visszanyesni. De ki vagyok én, hogy tanácsokat osztogassak?
cirka 5800 forint

Perrin Réserve Rouge 2004 Cotes du Rhone

Lókakukktojás. 60% grenache, 20% syrah, 20% mourvédre. Sok szempontból meghaladta a nyelvi kompetenciánkat, de azért a tudatlanok vakmerőségével megkísérlem körülírni. Először is nem hasonlít semmire, ami itthon vagy akár a környékünkön terem. Ennek az idegenségnek főleg a savak és a tannin a forrása (meg/vagyis a grenache, gondolom). Már az illatában volt valami citrusos előérzet, amiről utólagos bölcsességgel megállapítottuk, hogy a virgonc és savanyú savakra utalt. És az igencsak izmos tannin is valahogy egészen más rugóra jár, mint ahogyan azt eddig megszoktuk. Illatában eper, puncs, gomba, gyógynövény, keserű csokoládé és a már említett citrusos pajkosság. Kóstolva talán cseresznye, ásványosság, karamell, keserű csokoládé és a ficánkoló, savanyú savak. A lecsengés fanyar, erőteljes, érett, egyedi karakterű tanninokkal. Pikáns, izgalmas bor, komplex és rusztikus.
cirka 2900 forint

Bármelyiket jó szívvel ajánlom, de a Grádus más társaságban jobban érezné magát.