Sokkal nehezebb olcsón finom vörösborhoz jutni, mint fehérhez. Kiérlelt meglátásom ez nekem. De az is lehet, inkább úgy van, hogy fehérben még jólesik egy korrekt módon összerakott reduktív gyorsbor, míg vörösben okvetlen szükség van tartalmakra. Akárhogy is, mindig fellelkesülök, ha utóbbiak közt kétezer magyar pénz alatt kitűnőt találok.

Heimann Merlot 2004

A Heimann Családi Birtok úgynevezett filozófiájában régóta fontos szerepet játszik a szekszárdinak mondott könnyedség és gyümölcsösség újrafogalmazása. A pince e koncepció kibontását a merlot közreműködésével képzeli el, és egyre látványosabb sikereket arat. Miként a többi műfajban dettó, egyébként.

Merlot-ból először a 2003-ast szerettük igazán, a 2004-es pedig méltó utód. Meg lett már énekelve itten, hogy alighanem korán temette el a nyájas borközvélemény ezt az évjáratot, mert egyre különb példányok kerülnek elő a nevezett esztendőből. Ilyen a Heimann-merlot is.

Szép rubinszín, semmi sillerség. Illatban mindenekelőtt gyümölcsök és fűszerek. Ebből a borból érthetni, miért mondják gyakran, hogy a merlot jellemző illatjegye a szilva. Van benne bőséggel. Nem ígér nagy bort, ám kicsit sem. Ez így van rendjén, egybevág a termelő céljával. Közepes test, ugyanaz a világ ízben, tisztességes savak, egészséges tanninok, kellemetes zamatok. Az alkohol 13-as, de nem lóg ki. Arányos szerkezetű, dinamikus, jól iható bor. Az első korty után azonnal megkívánódik a második, a harmadik, s így tovább, ebben a szellemben. Igen vastag 4 pont.

Gesellmann Zb 2005

A Weingut Gesellmann, amelyet apa és fia, Engelbert és Albert irányít, Közép-Burgenland három vezető borászatának egyikévé izmosodott az utóbbi néhány évben. (A Falstaff Wein Guide szerint Kerschbaum és a mi derék Weningerünk a másik kettő.) Még az első városligeti pannon bországgyűlésen figyeltem fel rájuk, amelyen éppen Blaufrankischland volt a díszvendég. És a rendezvény tán legjobb vörösének találtam Opus Eximiumjuk aktuális évjáratát. Vannak ennél nagyobb boraik is, például a Bela Rex, és főként a mostanában piacra dobott 2002-es G, amely eddig sosem látott 96 pontot kapott a Falstafftól.

Gesellmannék 28 hektáron gazdálkodnak Deutschkreuz környékén, szőleik 90 százaléka kék, legfontosabb fajtájuk, mint a borvidéken mindenkinek, a kékfrankos, de van minden más is, ami szemnek-szájnak ingere. Így zweigelt és pinot noir. És készítenek könnyedebb borokat: ilyen a Zb.

Amelynek 2005-ös változatát három fajtából rakták össze, zweigeltből, blaufrankischből és blauburgunderből (magyarul pinot noir), nyilván ezekből gyün a név. Árnyalattal sötétebben csillan, mint a Heimann-merlot, s férfiasabbak az illatai is: füst, dohány és fűszerek, a gyümölcs a második vonalból tör előre, percek múltán lesz belőle elegendő. Kedvelem az ilyen karaktert. Megint perfekt a konzisztencia illat és íz között, nem tör nagyra, de hibátlan. A sav és a tannin kibalanszírozva, ahogy illik, teste közepes, alkoholja sok (13,5), de nem csíp, ízvilága rendezetten fűszeres-gyümölcsös, lecsengése száraz. 6 euróba került Melkben. Szintén 4 pont, de ha feleket is használnék, több lenne.