Tokaji borász ismerőst hallottam nemrég sírni, hogy mennyire nehéz a tokajit eladni polcon és étteremben, a drága aszúk alig-alig mennek, kevesen adnak ki tíz-, de inkább húszezret félliternyi desszertborért,  a szamorodnikkal senki sem törődik, és a szemét gasztró nem támogatja a magyar bort, hiszen hogyha az ember bemegy egy jobb étterembe, a pincér aperitifnek többnyire töményet ajánl, ha ajánl valamit egyáltalán, de a legritkább esetben fordul elő, hogy egy száraz szamorodnit venne a szájára, pláne a vendégére, pedig a száraz szamorodni ideális aperitif volna, de hát külföldinek, magyarnak inkább a marketingileg jól tejelő töményeket, gyomorkeserűket nyomják, elsősorban a megbocsáthatatlan Unicumot, persze.

Együttéreztem nagyon.

Aztán minap, az egyik budapesti vendéglőben, amelyet általában a csúcshelyek között szokás nyilvántartani (annyiból csúcshely, hogy nem főznek rosszul, van tisztes borlap, a séf kisebbfajta főzőtévésztár, a felszolgálás kimért és korrekt, és minden rohadt drága), azt kérdezte a pincér miután leültünk: Szabad hoznom valami aperitifet, uram? Egy jó szamorodnit esetleg?

Hát persze, lelkesedtem, melegség költözött a szívembe, micsoda felkészült, remek pincérek vannak itten, lesz még magyar feltámadás! Át sem futott az agyamon, hogy a szamorodni nem veszélytelen választás, legutóbbi szamorodni-kóstolónkon például kiderült, hogy a száraz műfajban alig-alig akad iható.

Lényeg a lényeg: a csúcshelyek közt számon tartott étterem fölkészült fölszolgálója kihozott egy olyan száraz szamorodnit (egyébként egy ismert, nagy presztízsű pincészettől), amelyik tökéletesen alkalmas arra, hogy az érdeklődő idegennel egy életre megutáltassa a tokajit: savanyú volt, hordóízű, agyonászkolt szar. Legalább három jelentős borhibát lehetett azonosítani rajta. Ihatatlan, na. Nem a palack volt hibás, ez a bor egyszerűen ilyen, a följebb linkelt szamorodni-kóstolónkon is gyászosan szerepelt.

Két kérdés adódik legalább:

1. Miért enged piacra ilyen bort az ismert borász?

2. Miért nincs az étteremben egy ember, aki föl tudja ismerni, hogy melyik az emberi fogyasztásra alkalmas bor?

Miután ezekre megtaláltuk a választ, kezdődhet a munka föltámadásügyben.