Nemegyszer hallottam már harangozni a spanyol új hullámról. Ám a hazai hiperek, illetve a bécsi és hazai borkereskedések tíz és tizenöt euró közötti (olykor aranyneccel súlyosbított) kínálatának alkalomszerű szondázása után nem éreztem késztetést, hogy átkússzak a húsz- és harminceurós sávba. A közelmúltban egy sokat kóstolt külföldi barátom ösztönzésére összegereblyéztem a honi kínálat sajtóvisszhangját, és meglepődve tapasztaltam, hogy az itthon is kapható spanyolok némelyike az új hullám általánosan elismert képviselője (Pintia, Alión, Culmen). De tíz rongyot még soha nem adtam borért, és látatlanba nem is fogok.
Az Altos de Luzón csereborként érkezett a tengerentúlról, ahol egyébként hatalmas karriert futott be. A Wine Spectator szerkesztőségében afféle házi kedvenc lett, mert nem elég, hogy zsenge 16 dolláros árához képest 93 pontra értékelték, de az év végén beválasztották a Top 100-ba is. Kétségbeejtően forró régió szülötte (Jumilla), amely újabban állítólag a kiváló ár-érték arányú borok földjeként kezd elhíresülni. A Finca Luzón a környék egyik legpatinásabb borászata (alapítva 1916-ban), a tőkék jócskán benne vannak a korban, és a művelés organikus. Az Altos de Luzón összetétele 50 százalék monastrell, illetve 25-25 százalék cabernet sauvignon és tempranillo. Európában mintha nehezebb volna beszerezni, mint Amerikában, de egy német forrást azért találtam, ahol is 16 euró.
Közepesen mély, ragyogó rubinszín. Rendkívül intenzív illat. Eleinte kissé lakkos és diólikőrszerű, aztán valami szép cabernet-s, mélyebb árnyalat is a felszínre kerül, amit finom menta kísér. Borban még sajtot és sonkát soha nem éreztem, de ebben félreismerhetetlenül jelen van mindkettő. Testes, tanninos, túlsúlyos bor volna, ha a szép savak nem élénkítenék. A telt kortyban málna és csipkebogyó. A lecsengésben villányiasan huszáros tanninattak, a háttérben karamell. Az alkohol, mint sejthető, elég magas, és enyhén éget. Igazi széles vásznú bor, amelyben mindenki megtalálhatja a neki tetsző jegyet. Mintha az újvilág instant erényei ötvöződnének benne az óvilág mélyebb hagyományával.
Egy palackból ostobaság volna messzemenő következtetéseket levonni, de el tudom képzelni, hogy a délfranciák tényleg rettegnek a spanyol új generációtól. Valahol a 6 és a 7 pont találkozásánál.
Utolsó kommentek