Megígértem nemrég, hogy a két hamis ukrán tokaji, amelyekről utóéletes tényfeltárást írtam Index anyánkra, nem marad kóstolatlan. Gyűjtöttem, gyűjtögettem az erőt, a bátorságot, mígnem ütött az óra. Egy füst alatt megmérgeztem néhány merészebb kollégát is.
Az Iceberget és a Cotnart egyaránt a rendszerváltás után gründolták frissiben megvastagodott emberek, s bizonyára jól ment a biznec – hogy kárpátaljaiasan fejezzem ki magam –, mert mindkettő nagyra nőtt az elmúlt években. Rendesen jelen vannak a szláv piacokon, természetesen nemcsak – sőt nem is elsősorban – áltokaji borokkal.
Azt végül is máig nem sikerült kiderítenem, lehet-e közük ezeknek a tételeknek Hegyalján termett szőlőhöz. Annyi biztos, sokan mesélnek Ukrajnába tartó szállítmányokról: ám ezekből palackozott tokaji a határon túl nem készülhetne, elvben. Mások állítják, valószínűbb, hogy extraolcsó olasz szőlő e csodák alapanyaga. Találtam egyébként még egy érdekes hírt, amely szerint a Cotnar telepített Beregszász mellett – ilyen nem nagyon fordult elő azon a vidéken az utóbbi két évtizedben –, nyilván olyat, amilyet.
Iceberg Tokaji Muskotály
Ennek a cégnek sikerült lenyúlnia a Tokaj Kereskedőház dizájnját. Évjárat-megjelölés nincs a címkén, a palackozás dátumát viszont rányomták: 2006. május 19-én került tehát belé dugó. Amely dugó mulatságosan nyiszlett, ránézésre húsz milliméteres, és igen silány minőségű. De legalább ráírták az oldalára, hogy csisztoje vino, avagy tiszta bor.
Színe halovány, illata büdös. Viaszos, fémes, alumíniumos, gyümölcs nyomokban sincs benne. Száraz bort ígér. Íze áporodott, sava nincs, cukra van, 30-50 gramm közt – Ukrajnában nem kell pontos számot írni –, de külön teljesen. Valószínűnek tűnik, hogy használtak gyümölcsöt készítésekor, olyan, mint egy gyengébb tizenkettes szőlőlé. Édes és savanyú. Szerkezetről, savtartalomról, utóízről nincs mit beszélni. Két nap után szétesett: nem maradt belőle semmi más, csak ostoba cefreszag. Visszakóstolásról szó sem lehetett. 1 pont.
Cotnar Tokaji Hárslevelű
A kreatívabbik cég. Nemcsak másoltak, voltak ötleteik. A Vinum Regum Rex Vinorux felirat, a magyar állami ellenőrző jegy koppintása, bikafejjel (!), az 1996-os cégalapítás feltüntetése, mintegy évjárat helyett. A hátcímkén utalnak magyar partnerre, a hivatkozott káefté egyik vezetője azonban sikítva tiltakozott az ellen, hogy összefüggésbe hozzam őket a sztorival. Mondjuk, erre a borra aligha lehetne büszke bárki is. A Cotnar is elárulja, mikor történt a palackozás: 2006. április 3-án. A dugó parányi.
Sötétebb aranysárga, tiszta és átlátható. Illat helyett az előzőére emlékeztető, áporodott büdösség. Voltaképpen nagyrészt megismételhetném a leírást. Kicsit azért más: nincs benne fémesség, van viszont baromfiudvar és cefre. Ennek is szétlóg mindene, még az sem kizárt, hogy száraz bor volt lánykorában, és úgy édesítették be utólag. Ízéből nincs mit kiemelni, a lecsengése viszont elképesztően hosszú, percekig émelyít. Az üres pohár rettenetes. Két nap alatt meghótt dettó, noha azelőtt sem élt. 1 pont.
Utolsó kommentek