Az Egri Borvidékért Alapítvány szervezésében, még a nagy össznépi vásárlások közepette tartották meg a rendezvényt. Az alapgondolat: megnézni egy ma és egy lehetőleg tíz évvel ezelőtt készült bort egymás mellett. A tíz évet csak kompromisszumokkal lehetett betartatni a gazdákkal, ám a fajtaazonosság kötelező volt. Így lett a történet igazán érdekes. Az ötletet átvehetnék más borvidékek is, ezzel is segítve a lelkes fogyasztókat a nagy betárazásokban. Miért mondom ezt? A kóstjegyekből kiderülhet.

Visszatérve a rendezvény lényegére: nem a szakmából jött a kezdeményezés, hanem a borszeretők felől, igaz, kapcsolatuk mégiscsak van. Összeállítottak egy válogatottat, bizton állítom, különbet, mint a focistáké, mert a nemzetközi díjakból már sokat besöpörtek a rangosabb kupákban. Az alapítványnak sikerült pályázatokból pénzt nyernie, és a város is a kezdeményezés mellé állt. Van már állandó helyszínük, tarthatnak rendezvényeket, kóstolókat, működtetnek vinotékát. Céljaik nemesek, de még az út elején járnak.

Gál Tibor Kékfrankos

1996: Még felvásárolt szőlőből készült ez a bor. Érett cseresznyés, friss illatú. Ízében kevés tannin, ami van, sima, gyümölcsös, lendületes savú, picinyke savanykásság rontja az összképet. Ami magával ragad a borban, az a tisztaság. Egyszerű, mégis míves.
Síkhegy 2002: 1998-as telepítés gyümölcse, csak a pincében kapható. Az új idők új szele sűvít az orrba, jön a fa minden árnyalatban, kevéske fűszerrel. Ízben is ez dominál, gyümölcs alig. Szikár, jó savval, jó testtel. Egyszerű.

Pók Tamás Kékfrankos

Nagygalagonyás 1996: Poros, savanykás illat. Ízben még picit tartja a sav, de már ott is sok a bomlott dolog.
Nagygalagonyás 2006: Vanília, málna illatban, pici paprika ízben, a sav kicsit sok, nem bírja vele a lépést a gyümölcs.

Vincze Béla Cabernet Sauvignon

1995: Az ilyenekre mondták-mondják: nagy potenciál, ígéretes. Aztán marad a test, a paprika, a nyersesség. Persze lehet, hogy még vagy ötven év áll előtte.
2002: Visszafogott illat, pici gyümölccsel, fával. Ízben sok tannin, érdes, a vége savanykás.

Thummerer Vilmos Bikavér

1995: Magnum palackból. Cédrus, hűvös érzet, kevéske fűszer, pici málnásság. Íze sima, egyszerű, még élvezhetően iható.
Reserve 2003: Marcipán, melegség, a hordó vaníliája fedi az érett gyümölcsös illatot. Sima tannin, de szárít kicsit, gyümölcsössége rejtőzködik.

Gál Lajos KF-CS-M Cuvée

1992-1993-1994: Évjáratokból kevert házasítás, egy átpalackozás után. Illata olyan, mint a kínai szilvaboré. Teste már megfáradt, és inkább izgalmat okoz, mint örömet. Még vállalható bor.
András Bora 2003: Meleg, gyümölcsös illat, kicsit talán sok alkohollal. Ízben érett meggy, fűszerek, jó sav. Harmónia.

Ostoros Cabernet Sauvignon-Merlot

2003: Semmilyen illat, persze a hordótól. Ízében is üres, jellegtelen, égető szesszel.
1995: Oxidált, szilvás illat. Vitatom a szárazságát: szerintem minimum félédes. Melaszos, nagyon nem szép.

Ostoros Bikavér

2002: Üres illat, zöldes íz, a hordó nem szép, a tannin harapós.
1992: Penetráns illat, szétesett íz.

Kaló Imre Cabernet Sauvignon

2006: November 4-ei szüret, 22-es mustfokkal. Gyümölcsös, érett, jó savú.
1996: Elsőre sok fa (hét év hordóban!), később gyümölcsözön jön. Nagyon buja és fűszeres az illatta, árad belőle a frissesség. Íze fiatalos, vibráló. Gazdag. Nagyon hosszú, szép lecsengés.

Simon József Cabernet Sauvignon

1993: Illatban hecsedli meg porosság. Száraz tannin, jó sav.
1996: Illatban cseresznye, ízben cukorka. Savanykás, nyers.
2003: Sok fa, mögötte gyümölcs, ízben testes, rusztikus, de (még? már?) nem állt össze, hiába van benne sok szép elem.

Tóth Ferenc Merlot

2002: Amo szappan illatban. Ami döbbenet: ízben ugyanez még erősebben.
1993: Tejes illat, jó sav. Üres, tanninja nyers.

Nagyon tanulságos volt megnézni, mi történt egy évtized alatt. Az biztos, hogy minden szép egri bor alapja a finom, de magas sav, amelyre lehet építkezni. A korosabb tételeknél a vázzal kevésbé volt gond. Ezeknél nagyon tetszett, hogy tiszták voltak, még ha csiszolatlanok is. Az újabbaknál is megvan a szép sav, de a hordó már nagyon domináns. A túlérettségre törekvés sokszor lomhaságot hoz. Valahol félúton lehet az igazság, mert az újabbakon már erősebben érződik a borász beavatkozása, a régiek viszont még nem eléggé kiműveltek. Ha figyelembe vesszük, hogy Egerben mikor érett meg a szemléletváltás, amivel elindultak az úton, nem lehet panasz. A nagy kérdés, hogy megelégednek-e a piac kielégítésével és a gazdasági sikerrel, vagy próbálják tovább kutatni az igazi egri bor titkát. Az út megismeréséhez kitűnő lehetőség a fogyasztóknak az évzáró Egri Borszalon, amelyet december 29-én és 30-án tartottak. Kíváncsi vagyok az olvasói tapasztalatokra: aki ott járt, ossza meg velünk élményeit.
Tipp a rendezőknek: fehér vonalon is legyen hasonló megméretés.