Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Százpontos ausztrál

A Bass Philliptől a Penfoldson át Bock Józsefig

2007.01.23. 20:51 - Az Alkoholisták

Hirtelen tengerentúli tudósítónkká avanzsált a már idézett abomagyar. A húsz éve Sydneyben székelő Halász Attila csak önöknek, csak most összefoglalja az elmúlt hónapok számára legnagyobb borélményeit. Mi tagadás, nem fukarkodik a piszokul magas pontszámokkal: nemcsak a Bass Phillip csodachardonnay-jának és a Penfolds Grange-nek, de a kakukktojás magyar küvének is kijutott a jóból. Az alábbiakban általános körpéket és ausztrál klasszisokról írott jegyzeteket olvasgathatnak.

Kivételes évet zártak az ausztrál borászatok 2006-ban, és 2007-ben is sok igényes termelő célozza meg a nagy minőséget – annnak ellenére, hogy tavasszal sok helyen fagy sújtotta a szőlőket. Immár az átlagos fogyasztó is felfigyelhetett arra, hogy az elmúlt években világszerte milyen népszerűek lettek az ausztrál borok. A magyar szupermarketeket is elérték az egyébként alacsony minőségű és Ausztráliában ismeretlen márkanevű tételek. Angliában viszont az ismert középkategóriások hódítanak, kiszorítva a franciákat. Amerikában – nemcsak Robert Parkernek köszönhetően – több ausztrál csúcsbor kultuszt teremtett, mindenekelőtt a shiraznak, és sok termelő sietve telepíti a fajtát, hogy kihasználhassa növekvő népszerűségét.

A borvilágban némelyek azt mondják, könnyű Ausztráliának, mert sok a napsütés, ezért minden évjáratban  kiváló körülmények között szüretelhetnek. A borászok jó része fiatal, képzett és lelkes, az országot a fojtogatóan szigorú európai bortermelési szabályok sem kötik, van lehetőség a kísérletezésre. Az elmúlt években a legnagyobb nevek egy része is csatlakozott a csavarzáras klikkhez, búcsút intve a hagyományos parafa dugóknak. Az új módszer sikeres, garantálja a minőséget, és ez lelkesítő.

A fogyasztók mind szélesebb köre ismerkedhet meg a legjobb borokkal. A pincészetek kóstolóin még a méregdrága zászlósborokat is ingyen meg lehet ízlelni. Mindemellett Ausztráliában négy színes és érdekes magazin csinál kedvet a borozáshoz. A megbecsült szakértők, James Halliday, Huon Hooke, Jeremy Oliver könyvei évente frissítve mutatják az utat.

Jómagam húsz éve élek Ausztráliában. Sydneyi borklubunk 16 éve alakult, általában negyedévente találkozunk, hogy ismerkedjünk a világ összes tájáról származó újdonságokkal. A legtöbbször büszkék vagyunk az ausztrál kínálatra, hiszen legjobbjaink felveszik a versenyt a legnevesebb európai és amerikai márkákkal. A művelt alkoholisták kedvéért átnéztem 2006-os klubnaplómat, és kiemeltem legszebb élményeimet. Tudom, hogy a magyar fogyasztók számára a borok zöme nehezen elérhető, de ha mégis hozzáférnek, kóstolják meg őket, érdemes. Amit bemutatok, nyilván nem több, mint a jéghegy csúcsa – a választék szinte áttekinthetetlenül bőséges.

Bass Phillip Premium Chardonnay Gippsland 1999


Phillip Jones szenzációs figura. Hátcímke nincs a palackjain, sőt azt sem derül ki, hogy chardonnay van bennük. Csak annyit írtak rá: Premium. Olyan kevés készült belőle, hogy az évjáratjelzést maga a borász írta rá minden címkére, tollal. Ez a több mint hétéves bor világszám: az első, amelyet 100 ponttal jutalmaztam. Izgalmas illatvilág, belga vaníliás nápolyi és juharszirup. Elképesztő koncentráltság, nagy test. Most van a csúcsán. Komplex és erőteljes ízek, fehér húsú barackkal, mandulával. Kiváló minőségű hordót idéz az utóíz, gyönyörűek a savak. Ahhoz, hogy ilyen bort ihassunk, máskor Burgundiába kell utaznunk. Extraklasszis.
Victoria, 70-90 ausztrál dollár, 100 pont.

Paringa Estate PN Mornington Penninsula 2004


Nem könnyű ebből a fajtából nagy bort készíteni Ausztráliában. Az új zélandi pinot noirok hiresebbek és sikeresebbek, de Lindsay McCall legendát teremtett ezzel a többszörösen trófeagyőztes borral. Burgundiai illatok, eperlekvár, füszeres cseresznye, érett cékla. Bársonyosan telt, édes gyümölcsök az ízben. Csábító és igen zamatos. Komplex, szép testű, komoly. Csúcsát öt éven belül éri el.
Victoria, 55 ausztrál dollár, 97 pont.

Wendouree Cabernet–Malbec 2004


Teljesen bordeaux-i stílusú, füstös illatú, közepes testű, kiegyensúlyozott, elegáns és intelligens bort készített Tony Brady ebben az évjáratban. Illatában keleti fűszerek és szeder, ízében érett húsú, nagy szemű kései cseresznye. Még nagyon fiatal, legalább 12 év kell, hogy teljesen megmutassa magát. Csúcsát csak 20 év után fogja elérni. Ínyencek és gyűjtők kedvence. Remélem, 2007 nyarán a szombathelyi borklub tagjai is megismerkedhetnek vele.
Clare Valley, 50-120 ausztrál dollár, 96 pont.

Penfolds Grange 1996

John Duval csodálatos borkölteménye, Ausztrália egyik leghíresebb zászlósbora, ebben az évjáratban egyenesen szenzációs. Tízévesen még alig bontogatja szárnyait. Masszív felépítésű, erőteljes shiraz–cabernet sauvignon küvé, amelyet első osztályú, vadonatúj amerikai tölgyfa hordókban érleltek 19 hónapig. Tökéletes egyensúly. Premier Grand Cru-szintű nagy bor. Csúcsát 2026-ban éri el, de megfelelően tárolva az évjárattól számított negyven évig biztosan tartja minőségét.
Barossa Valley, 480 ausztrál dollár, 98 pont.

Bock Cuvée 2000

2006-ban Magyarországon járva volt alkalmam megkóstolni egy kiváló villányi bort. Ezt tartom a magyar világklasszisnak. Pincehőmérsékleten, borhűtőből kóstoltuk. Nagyszerű, fűszeres illatvilág, szeder és málna, kevés füstös hordóval. Remek gyümölcskoncentráció és test, kiválóan felépített, gyönyörű egyensúlyú bor. Bordeaux-i stílus, a gyümölcsösebb, St. Emilion-i iskolából. Férfias, hordós ízek és kiváló savgerinc teszi teljessé a képet. Ez aztán igazán ízlett!
Villány, 7000 magyar forint, 96 pont.

Címkék: kóstolás ausztrália vörös shiraz fehér chardonnay pinot noir cabernet sauvignon bock küvé bass phillip penfolds wendouree paringa malbec

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr5630201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemjo 2007.01.23. 21:56:13

Nocsak-nocsak !

Isten hozott a "zsákutcában"!

:-)

hegyaljai 2007.01.23. 22:05:18

Nem tudjuk kapásból ezt az ausztrál dollár árfolyamot, de a pontszám helyett józanabb a föniciaiak által kitalált összevetési eszköz a pénz.

dalton1 2007.01.23. 22:37:03

Az ausztrál dollár ha nem tévedek legutóbb 153-154 Ft volt.

/Elképzelhető hogy elnéztem!!!/

dalton1 2007.01.23. 22:52:15

Én 100%-ban magyar-bor párti vagyok. Ez részben a hazám szeretetének, részben a magyar borok kiválóságának köszönhető. Azonban ha valami jó arra nem lehet pusztán hazafiságból azt mondani hogy nem az, mert ezáltal még nem válik a fehér feketévé, viszont hozzá nem értésünket bizonyítjuk be. És sok honfitársam van így, akit ettől függetlenül nagyon becsülök, de ami jó az jó!
Az ausztrál borok nagy többsége jó! Egyrészt az éghajlat, másrészt a hozzáértés, harmadrészt a shiraz, de az egyéni ízlésemtől igyekszem elvonatkoztatni. Az ausztrál borászat még mindig szerintem kevésbé modernizált, mint mondjuk az USA-ban. Ezért tapasztalataim szerint ezek a borok "vastagabbak" is amerikai társaiknál.
2005-ben volt alkalmam két hónapot a Dél-Afrikai Köztársaságban tölteni. Boraikról hasonlóan jó véleménnyel vagyok! Shiraz-bol és pinotage-ból csodákat lehet készíteni!
Ugyanígy az argentín és chilei borok is kiválóak. Tény hogy szüreten is vettem már részt itthon és míg szeretett hazámban a ládákba amikbe a szőlőt szedtük a tavaly előtti szőlőlevél és lé is bele volt száradva addig Chilében naponta kétszer ki kell ezeket a ládákat mosni. Ez a baj a magyar közép-kategóriás borokkal, és ezért van hogy egy névtelen Németországban palackozott chilei csúnyán megver egy hasonló árú "Egri Bikavért"...

(Általánosságban beszéltem az országok borairól, borászatairól, elsősorban a fagyasztók jelentős százalékának elérhető jó közepes minőségűekre gondoltam.
Eszem ágában sem volt leszólni az egri borokat az utolsó mondatban! Csupán példálóztam. Szeretem Eger borait!)

boroscimke 2007.01.25. 10:26:11

Nehéz dolog ez az újvilággal. Sok nagyon komoly és finom bort kóstoltam, de szerintem 100 pontos nem létezik, semmiben sem. Majdnem az van, de tökéletes nincs. Itthon sem és külföldön sem. Ahogyan komoly versenyeken is maximum 96pontot adnak. De azzal is csinján bánnak csak. Na mindegy...

Roppongi 2007.01.27. 14:21:23

Haat, mindenkinek az izlese valogatja... En pont iden probaltam a Grange-ot. Erdekes modon Szingapurban a duty-freeben jutottam hozza Ausztraliaba menet es olcsobb volt mint Melbourne-ben. Iszonyatosan jo es vastag bor de szerintem semmi plusz nincs benne. Azt kapom a szamba, amire egy kozel 80.000 forintos bortol varni lehet (Raadasul az teljesen kizart hogy ennyivel jobb legyen a normal esetben 20 es 50 ausztral dolcsi kozotti boroknal. A Grange elkepesztoen tul van arazva.)
Nekem a magyar borokhoz szokott izlelobimboim igazabol akkor orvendeznek, ha valami altalam szokatlan iz es illatvilagot talalok valami boron. Iden a Yarra Valley boraszatai kozul jartam vegig jonehanyat es talaltam is par gyongyszemet. Leginkabb erdekes modon nem is egy Shiraz nyerte meg a tetszesemet (na jo, a Yarra Valley klimaja huvosebb igy aztan eleg vekonyak a Shiraz-ok) hanem egy Cab Sav. Raadasul nem is vagyok oda a vilagfajtakert de a Rochford 2003 (csavaros kupakos) Cab Sav annyira extra volt hogy mindjart vettem is belole par uveggel. Meg nem nagyon volt dolgom olyan vorossel aminek az illata mast iger mint amilyen az ize lesz vegulis. Ebbol elso illatolasra csak ugy ozonlik a pirospaprika es a fuszer es amikor megkostolod, inkabb gyumolcsos-vanilias lesz (nyilvan az amerikai tolgy hordok miatt.)
Mindenesetre szerintem nagyon sok kellemes meglepetest tartogatnak az Ausztral borok a kostolgatoknak, de ehhez sajnos tenyleg jobb a helyszinen lenni.
süti beállítások módosítása