Elvesztem a színek közt a minap. A St. Andrea kultikus 2005-ös Magyalos Kadarkáját sillerszerűen világosnak találtam, körtés-almás illata és íze pedig egy tisztességes furminté is lehetett volna. A Miguel Torres chilei pincészetének cabernet sauvignonból szűrt 2006-os rozéját sillerszerűen sötétnek találtam, epres illatával és ízével viszont jóféle sauvignon blanc-t idézett.
St. Andrea Magyalos Kadarka 2005
Amikor először kóstoltam Lőrincz György 2005-ös kadarkáját, történetesen a borász pincéjében, elcsodálkoztam kissé. Annyira halovány volt. Maga a mester is mosolygott, mint aki nem tudja százszázalékosan, jó-e végül is, amit ezúttal készíteni bírt. Amikor másodszor megkóstoltam a bort, már nem csodálkoztam, ám továbbra sem tudtam, mit gondoljak. Ekkor a korábban sillerszerűen mélyrózsaszín bor már barnás árnyalatokat mutatott, és minden volt, csak tükrösen áttetsző nem.
Eddig nem nyert. Illata mindazonáltal tetszett. Fűszeresnek és gyümölcsösnek mutatkozott, és furmintosan almásnak meg körtésnek. Ha a terrorklubféle fekete pohárból kóstolom, aligha tippeltem volna vörösbornak. Testben közepes alá. Gyengéd savak, tannin sehol. Kadarkásan kevéssé markáns jelenség – kis cukorkássága is a fajtára utalt –, amelyet jó inni, csúszik, mint a pinty. Már ha leginkább ilyennek kell lennie a kadarkának. AM kolléga is megismerkedett vele, máskor, másutt, és identitászavaros csodabogárnak látta, túlérett gyümölccsel, mazsolássággal.
Ez a bor sokaknak bejött, a Borbarát Top 12 alkalmából kéttutacnyian szavaztak rá. Érteni vélem, miért: különleges. Ám én összességében inkább érdekes és nem feltétlenül sikeres kísérletnek titulálnám. Nem hiszem, hogy ez az a stílus, amelyet akár maga Lőrincz György is követni fog. Igaz, a 4 pont így is simán megvan.
Santa Digna Cabernet Sauvignon Rosé Sel. 2006
A Torres chilei pincészetével nem sokat foglalkoztunk – a penedesivel még annyira sem, holott sokáig az 1997-es Mas La Plana volt egyik abszolút kedvencem –, egy sauvignon blanc-ja került terítékemre elég régen. A katalán óriás zöld fehérje éppúgy a vörös felhozatal színesítésére való, mint a cabernet sauvignon rozé. Ráadásul elképesztően hasonlítanak egymásra.
A 2006-os Santa Digna-rozészelekció – még egy szent pincészet – színben szintén olyan, mint egy siller, ami a Magyalossal ellentétben nem világosodást, hanem sötétülést jelent. Mint az érett eper. Az illata is pont olyan, plusz némi cukorkásság, kevés fűszer, széna, csalán. A fekete poharas módszert idézve: ez meg nettó sauvignon blanc. Lényegében ez is vonzó. Szájban közepes test, üdeség, frissesség, alig csipetnyi szénsav. Egyszerre édes és fanyar, ami ezúttal kellemes kombináció. Persze, hogy a legkevésbé sem egyedi – amúgy egészen más, mint az itthoni rozék –, de finom és jólesik. Annak, aki szereti az ilyet. Nálam ez is 4 pont.
Utolsó kommentek