Címkék

Utolsó kommentek

  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Nem értem, hogy lehet kiköpni

Errazuriz, avagy chilei hódítók Kanadában

2007.03.08. 17:11 - Az Alkoholisták

Jó borokat készíteni jó áron – mi más lehetne a filozófiája a chilei borászatnak, amelyet történetesen Errazuriznak hívnak? Bor, amelyben minden van, amit szeretni lehet, és semmi sincs, amit utálni kéne. Bor, amely ha csinált, mesterien csinált, ha természetes, mesterien sikerült. Kanadában fagyoskodó tudósítónk – mármint Zsoltizmo – újra támad.

Megint egy szomorkás téli nap, megint egy borkóstoló. Az élet szépnek tűnik ezen az oldalán a földnek. Most éppen a chilei Errazuriz bemutatójára kaptunk meghívást. Csodálkozva nyugtáztuk az összegyűlt borisszákkal, hogy a cég termelésének közel harmadát nálunk, a zord és havas Kanadában adják el. Nem kis teljesítmény, különösen, ha tudjuk, hogy csupán alig több, mint 30 millió lélek lakik ebben a nagy országban. A cég képviselője, Michael Couttolenc ecsetelte is hosszasan, mennyire fontos nekik a kanadai piac. Hűségünkért az állítólag kedvezőbb árakban rejlik a jutalom.

Az első két bor fehér volt, sauvignon blanc és a kötelező chardonnay, mindkettő a 2005-ös esztendőből. Érdekes módon a sauvignon inkább európai társaira hasonlított, mint a vastag új-zélandiakra. Friss, üde, kellemes, jó savú. A citrusfélek erősen dominálnak, a szájban finoman kitisztítanak mindent. Előételek mellé kellemesen csúszhat, de kipróbálnám zsírosabb falatokkal is.

A chardonnay sokkal dinamikusabb, megint csak óvilági ízvilággal. Nyoma sincs a fás kezelésnek, ami annyira jellemző az itt kapható chardokra. Talán a közízlést próbálják ilyen módon befolyásolni? Akkor sok szerencsét kívánok nekik, mivel az amerikaiak mély nyomokat hagytak errefelé a nagy mennyiségben termelt vaníliás borzalmakkal. Jó közepes francia chardonnayra emlékeztetettt a bor. Talán a Vylyan siklósija is hasonló ízű, picivel több fával. Határozottan hozza az összes, unalomig ismert fajtajegyet, és még kellemes is.

Jöttek a vörösök: előbb a szokásos merlot és egy shiraz, még mindig 2005-ből. A merlot-nak olyan íze volt, amilyet az ember elvár, és a shiraz sem okozott csalódást. Ennyi, nem több. Házigazdánknak a shiraz közel állhatott a szívéhez, mivel sokat regélt róla. Nekem felejthetőnek tűnt. Az eddig említett borok valószínűleg árukkal fognak hódítani, mivel a 15 dollár kétségkívül korrekt. Ezért a pénzért a borfogyasztó állandó és garantált minőséget kap.

De ezzel szerencsére nem ért véget az est, hanem komolyabbra fordultak a dolgok. Ideje volt.

Max Reserva Cabernet Sauvignon 2003. Itt kezdődnek a komolyabb tételek. Gyorsan bebizonyosodott, hogy a chileiek tudnak szép dolgokat művelni. Erre a borra azt mondanám, soha rosszabb kortyot. Vastag, sűrű, tiszta fajtajelleges bor, amely azonnali visszakóstolásra ösztökéli a fogyasztót. Volt benne minden, amiért szeretni lehet, és szinte semmi, amiért nem. Gyümölcs, fás hatás, savak, alkohol szépen kiegyensúlyozva. Nem lógott ki semmi, nem hiányzott semmi. Ha csinált bor, mesterien csinált, ha természetes, nagyon jól sikerült. Illat, íz, szín tökéletes. Nem nagy bor, de nagyon finom, és 18 dolláros ára önmagáért beszél. A házigazdánk hozzáfűzte, ez a bor az USA-ban 24 pénzt kóstál, Mexikóban 34-et, ami megmagyarázza, miért isznak a mexikóiak inkább sört és tequilát.

Utolsó tételként a Vinedo Chadwick csúcsbort hozták a 2002-es esztendőből, ami az ötödik generációs tulajdonosról kapta a nevét, és a családi ültetvényről, az Aconcauga Valleyből származó szőlőből készült. Egy 2004-es berlini vakkóstoláson olyan neveket utasított maga mögé, mint a Chateau Lafite, a Margaux, a  Latour, a Tignanello, a Sassicaia és a Solaia. Hát igen, ha ehhez hasonló borokat áll módunkban kóstolgatni, az élet máris nem tűnik elviselhetetlennek. Hasonló illattal indít, mint a Max Reserva, de az egyszerű szemlélőnek is feltűnik a mélység és a komolyság, ami az előzőben csak nyomokban volt jelen. Állati jegyeket nem észlelhettünk, de ami benne volt, állati jó volt. Valami érdekes gyógyszerességet véltem felfedezni, amit néha öregebb bordeaux-i boroknál lehet tapasztalni. Igazi nemes nedű. Nem értem, a kóstolásokon hogyan lehet kiköpni. Szárazra nyaltam a poharat. Belülről, nyilván.

Sajnos az általam nagyra tartott Don Maximianót nem kóstoltuk ezen az estén, pedig szívesen állítottam volna egymás mellé a két nagyágyút. Igaz, az tiszta cabernet, a Chadwick meg cuvée. Kicsit magasnak tűnő ára ($70) a versenytársak árainak csak töredéke.

Kaptunk bónuszt is: egy sauvignon blanc late harvestet 2005-ből, ami újabb irányt nyit az ambiciózus cég számára. Kellemes, nem túl édes, visszafogottan impozáns, könnyen iható, nehezen letehető bor, meltó befejezése minden alkoholizációnak. Az, hogy mindössze $15, a hab a tortán.

Összegezve: a cég filozófiája az, hogy jó borokat készítsen jó áron. A koncepció szerintem tökéletesen működik.

Címkék: 2005 chile kóstolás 2003 shiraz merlot 2002 chardonnay sauvignon blanc cabernet sauvignon errazuriz

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr9844372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pancsi 2007.03.09. 09:55:30

Chardonay+Sauvignon Blanc ? Én biz nemhogy kiköpném, de még számba se venném. Persze ez egyéni vélemény, de egyik fajta sem ér annyit, amennyire tartják. Szerintem.
Próbálkozhatnának már az újvilágban más fajtákkal is, nem csak francia barátaink agyonmajmolt fajtáival. Elvégre rengeteg szőlőfajta létezik a világon.

pancsi 2007.03.10. 08:26:18

Röstellem is magam...

MalbecNC 2007.03.12. 23:11:37

Nekem most van a tarsolyomban egy 2006-os Sauvignon Blanc. Sokat várok tőle.
Együtt fogom vakkóstolni egy 2005-ös Cloudy Bay-jel, csak várok hozzá egy Sancerre-t, vagy egy Poully Fumét.
Azon gondolkodtam, hogy egy magyar SB vajon lenne-e méltó ellenfél? A Nyakasék SB-je inkább új-zélandi stílus, több ropogossággal és kevesebb vegetális jegyekkel...

MalbecNC 2007.03.12. 23:21:30

Én is mondom: Ejnye Pancsi!

Ausztráliában nagyon nyerő és rendre aratnak is Rizlinggel, Müller-Thurgauval. Tuti nem francia jellegű borok. Argentinában pedig a Torrontés a szuper.

Mondj egy olyan fehér szőlőfajtát, amivel szerinted lehetne kezdeni valamit, és nem francia eredetű! Na és persze amit te is szívesen innál!

pancsi 2007.03.13. 08:43:05

MalbecNC !
Bár távol áll tőlem minden "csakazértis hazafiaskodás", de én az összes magyar, vagy régóta magyarnak számító fajtával így vagyok. Persze nyilván ez egyéni ízlés kérdése, de én a karakteres borokat szeretem. Nekem a sárdönci és a SB nem az. Nem eléggé az. Illatosak, de nekem vékonyak. Bár nyilván termőhely függvénye is a dolog. És az is a véleményem, hogy ezeket egy világtrend kapta fel. Mert olyan "jól ihatók". Annak is, aki alapvetően csak hiszi, hogy szereti a borokat és ért hozzá (átlag yenki és nagy-brit fogyasztó). Befolyik egy trendi vacsora mellé egy trendi helyen aztán holnapra nem emlékszünk rá. Én legalábbis így vagyok velük. Nem mondom, hogy halálra vedeltem magam e két fajtából, de azért elég sokat sikerült kóstolnom belőlük a világban járva-kelve. Bár új-zélandit valóban nem ittam. Franciaországban viszont nem egyszer, nem kétszer és azt gondolom, hogy nekem fehér borban csak Elzász tud náluk olyat mutatni (rizlingek és gewürztraminer) ami nekem tetszik. Kissé tán ódivatú az ízlésem, de számomra a furmint és a hárslevelű verhetetlenek. Plána hűs pincében kóstolgatva és nem egy spenótos-tejszínes fussili mellé egy felkapott étteremben.
Hogy aztán mégis miért e két fajta lett annyira felkapott, az nyilván egy külön történet. Mindenesetre az biztos, hogy nem feltétlenül az a legjobb, amit a legtöbb helyen árulnak/termelnek/megvesznek. Így vagyok egyébként a vörösborokkal is. A cabernetek és merlot mellett a sangiovese, a nebbiolo és a tempranillo is megérne egy próbálkozást a világ nagy "borkombinátjainál". És talán néha még a kékfrankos is beférne. Szóval a világ sokkal színesebb annál, mintsem hogy leragadjunk egy gazdaságossági szempontból jól bevált monokultúránál. Gondolom én. Te meg gondolom, máshogy gondolod. Akkor meg ennyiben maradunk, mert hát ízlések és pofonok...

MalbecNC 2007.03.13. 20:25:17

Ok, ok… nyugodtan hazafiaskodj! Teljesen normális. De akkor most ez azt jelenti, hogy azt javaslod, hogy az Újvilág Chardonnay és Sauvignon Blanc (meg Chenin Blanc, Semillon, Viognier, Pinot Blanc, Pinot Gris, stb…) helyett próbálkozzon Furminttal és Hárslevelűvel?
Nem tartom lehetetlen dolognak, de azért kételkedem, hogy nagyon harapna rá bárki is.
Megvan annak az oka, hogy miért pont ezek a borok kerültek az Újvilág figyelmébe elsősorban: Ezeket a francia (és más olasz, spanyol szőlőket) eredetű szőlőket eredetileg nyilván azért vitték mindenfelé a helyiek helyett/mellé, mert ők is, ott is akartak inni „burgundit” és „bordóit” (illetve más hazait) valamit. Kaliforniába pont egy magyar, Haraszty Ágoston tlepített pár európai fajtát, még 1850 körül, köztük volt bizony a Chardonnay és a Sauvignon Blanc is. Aztán meg nyilván meg akarták mutatni, hogy nekik is megy olyan minőségben. Sokaknak sikerült is és más szőlőfajtából is. Az amcsiknak ma már csak az a fontos, hogy azt igya, amit felismer és hogy nagyjából tudja is mit vár tőle. És ha már megmutatták el is adnák mindenfele a világban, tehát nyílván azt a szőlőt választják erre, amelyiket a világ jobban ismeri. Trendek jönnek, mennek. Egy biztos, hogy amíg a világnak nem mutatjuk meg, hogy milyen szuper (terhelhető, ellenállóképes, termeszthető is!) a Furmint meg a Hárslevelű nagyon nem fogják vinni tőlünk. De ettől te még ihatod a pincében bármelyiket, nem zavar senki meg ebben.
Nem véletlen szerintem, hogy pont Elzász borait nevezted meg, mert Elzász inkább németes mint francia, és mi is inkább a testesebb borokat kedveljük, nem pedig a légieseket. Bár rizlingből is lehet könnyű, friss ropogós borocskát készíteni, csak nem zöldséges lesz, mint az SB, hanem gyümölcsös. A Gewürztraminerben nem tudom mit szeretsz, illatos pacsuli alacsony savval, magas alkohollal. Nem igazán férfias és magyar ételekhez nehezen passzintható.

A vörösboroknál is kb. ugyanaz a helyzet, csak ott most a shiraz kezd felkapott lenni.
Argentina nagyon próbálkozik az olasz és spanyol szőlőfajtákkal, különösen a tempranillo-val és a sangiovese-vel, de leginkább a francia Malbec érzi magát otthon. (Puff neki! Nem majmolt fajta, de mégis francia a sikeres…) És foglalkoznak, próbálkoznak több helyen az Újvilágban nebbiolóval is és ezekkel az előbb említett fajtákkal, csak tudod azon kívül, hogy a világnak tetszik a szőlő, a szőlőnek is kell, hogy tetsszen a világ. Másképpen nem minden a típus, a szőlőnek is kell, hogy tetsszen a környezet, hogy jól érezze magát azon a helyen, mert különben nem hozza az elvárt (olasz minőségű) eredményeket.
A Kékfrankossal meg csak erőlködjünk! Amíg mi verjük a mellünket, hogy milyen frankó, nemzeti vörösbor, meg a miénk, meg hű de jó, addig az osztrákok szépen csendben elviszik előlünk az identitást, Burgenlandia már a Blaufrankisch országa….
Akárhogy is, de messze nincs monokultúra, nagyon színes a borvilág. Azt viszont el kell fogadni, hogy gazdaságossági szempontból mindenki azt termeszt, amiből pénzt tud szerezni. Aztán meg ameddig a magyar úgy rendel az étteremben bort, hogy valamilyen fehéret, vagy vöröset, addig csak ne kritizáljuk az amerikaiakat a sárdönnéért és a szovinyonért….

MalbecNC 2007.03.13. 20:38:57

Még annyit, hogy a Chardonnay azért nem jellemzően vékony, tud az igen testes lenni és nagyon nem illatos. Ha csak ennyi a bajod vele, nem jó termelők borát ittad. Azt nem lehet hibának felróni, hogy jól ihatók, mert az a Hárslevelűre is igaz, főleg ha az egri borvidék (debrői) borát veszed, de ittam, inka láttam könnyű nyári bornak készített Hárslevelűt is Villányból és Balaton közeléből. Tokajban még nem jellemző.
Abban igazad van, hogy ízlések és pofonok különbözőek. Még életben nem ettem, de a spenótos-tejszínes fusilli gondolatára összefutott a számban a nyál, de a tejszín miatt nem SB-t, vagy könnyű Chardonnayt innék hozzá, hanem valami teltebb fehéret. Talán pont egy Furmintot.
Mindegy, az én ízlésem nem számít, én inka önmagában iszom a bort,önön ízéért, zamatáért.

Londonisommelier 2007.03.17. 13:22:45

Pancsi! Valószínűleg még nem ittál rendesen elkészített Chardonnay-t és Sauvignon blanc-t. Mo-on nehéz is, mert a gazdák általában nagyon magas ha-kénti termésátlaggal dolgoznak, ami pontosan úgy jelenik meg a borban, hogy az nem lesz karakteres. Valamint az ültetvény életkora is sokat számít.

pancsi 2007.03.19. 10:05:57

Kösz a korrekt kommenteket, sok mindennel egyet is tudok érteni. Főleg ami a gazdaságossági szempontokat illeti. Egyébként én az említett két fajtát a legtöbbször külföldön kóstoltam, mo-i termelőtől eleve nem is veszek ilyet. Azt továbbra is fenntartom, hogy én ezeket nem sokra tartom, de ez egyéni ízlés kérdése. Sajnos egyéb fajtákból készült újvilági borokkal nagyon kevéssel találkoztam. Azt meg nem mondanám, hogy a furmint és a hárslevelű világméretű elterjesztéséről szövögetek álmokat, mert ezt én sem tartom valószínünek. Nekem alapvetően azzal van bajom, hogy jó marketinggel minden eladható háttérbe szorítva esetleg jóval értékesebb dolgokat. Ez persze sajnos a fogyasztók tudatosságán (vagy tudatlanságán) is múlik. Ez viszont innen már világnézeti kérdés, ebbe meg ne menjünk bele. Ebből fakadóan az első hozzászólásom is inkább a saját elképzelésem kicsit erőszakosabb kinyilvánítása volt a nagyvilág felé, amely úgy tünik eléggé különbözik tőlem. És ez így van jól. Mindenesetre az "önmagáért iszom a bort" mondat nagyon tetszik, mert ezzel maximálisan egyetértek és örülök, hogy azért vagyunk páran, akik sok gyönyörűséget találunk ebben - mégha más-más jellegű borokról is van szó. Szóval nagyvilág ide vagy oda, én szeretném ha 50 év múlva is lehetne még mo-n pl.kéknyelűt kóstolni, mert bármily nehéz is a termesztése szerintem olyan kuriózum, amelyért kár volna ha elveszne.