Címkék

Utolsó kommentek

  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

A művelt kóstoló

Nem az a lényeg, hogy milyen éles a séf kése

2007.03.14. 08:22 - alföldi merlot

Immár több mint egy éve, hogy a kiváló önozófus, Matt Kramer, a Wine Spectator állandó kolumnistája és a magyar bor előretolt bástyája (másként: parlagon heverő szidolunk) beleütötte a tollát egy kérdésbe, amin mi, laikusok is előszerettel csámcsogunk. Ez a kérdés, amire csak egyetlen választ tudunk elképzelni, így hangzik: "Lehet-e egyetlen nap alatt megkóstolni és érdemben értékelni több száz bort?"

Ha nemmel válaszolunk, és azzal szoktunk, akkor a borversenyek eredménye értelemszerűen hajítófát sem ér. Mr. Kramer saját válaszában finoman lavíroz a kecske és a káposzta között – mondván, neki nem kenyere a borverseny, de tudja, látta, tapasztalta, hogy igenis lehet nagyon sok bort értékelni viszonylag rövid idő alatt, mert vannak profik, akiket más fából faragtak, pont. És persze vannak technikák a szájkimerültség kezelésére. De, mondja ő, a lényeg talán nem is ez. És itt átadom neki a szót (nagyjából).

Az újságírók ízjegyekkel zsúfolják tele a kóstolási jegyzeteiket, mert az olvasókat elsősorban az érdekli, milyen ízű a bor. De valójában a kóstoló által levont következtetések a legfontosabbak. (Nem mellesleg ezért olyan hatásosak a pontszámok. A pontszám a kóstoló következtetéseinek közvetlen és intuitív summázata.)

A kóstolásbéli következetesség nem abban áll, hogy valaki csalhatatlanul képes az aromákat azonosítani, és mint az apportírozó kutya, minden alkalommal ugyanazt az eredményt produkálja. Az igazi következetesség az általad a borhoz társított értékben rejlik. Nem az éles érzékelésed révén a bortól kapott válaszok számítanak, hanem az, hogy milyen kérdéseket teszel föl neki. A jó kóstolók tudják, mit kérdezzenek, és nem hagyják magukat eltéríteni. Ez az igazi különbség a puszta szakértelem és az éleslátás között. A szakértő kóstoló ismeri az alapokat, azaz fölismeri, hogy ez egy jó cabernet vagy chardonnay.

Éleslátó kóstolásról akkor beszélhetünk, amikor már eleget tudunk ahhoz, hogy másfajta, mélyrehatóbb kérdéseket tegyünk föl. Az éleslátó kóstoló azt várja egy Stags Leap Cabernet-től, hogy sűrű, dús, bársonyos legyen, fekete csokoládés és feketeribizlis illattal. Egy Howell Mountain Cabernet-vel szemben mások az elvárásai: keményebb tanninokra, kis porosságra számít, és olyan textúrára, aminek köszönhetően a korty szinte vízszerűen csorog le.

Az éleslátó kóstoláshoz sokat kell tanulni. A lusta kóstoló minden bortól ugyanazt várja – egy barolót a bordóiakkal szemben támasztott követelmények alapján ítél meg. De nem szabad megfeledkeznünk az érzelmi affinitásról sem. Az éleslátó kóstolás nem egyszerűen technikai képesség. Azonosulást is jelent a szőlővel, a borvidékkel. Például a reneszánsz művészet szakértőjétől a legritkább esetben számíthatunk lényegbe vágó felismerésekre az absztrakt expresszionizmus területén. Ezért lehet valaki kiváló cabernet-kóstoló, de csapnivaló pinot noir-bíráló. Tehát ha kóstolási jegyzeteket olvasunk, ne azzal foglalkozzunk, hogy az illető egy bort kóstolt-e aznap, vagy százat! Az számít igazán, hogy a megfelelő kérdéseket teszi-e fel, vagy sem. És hogy vajon ezeket a kérdéseket következetesen teszi-e fel.

A lényeg a tartós érzékenység. Mert igazából az elkészült étel a fontos, és nem az, hogy mennyire éles a séf kése.

Címkék: esszéjellegű szemleszerű matt kramer

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr4346384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dalton1 2007.03.14. 09:35:56

Húúú, ez egy baromi jó cikk!!!

shiraz 2007.03.14. 10:15:10

"Az éleslátó kóstoláshoz sokat kell tanulni. A lusta kóstoló minden bortól ugyanazt várja – egy barolót a bordóiakkal szemben támasztott követelmények alapján ítél meg. De nem szabad megfeledkeznünk az érzelmi affinitásról sem. Az éleslátó kóstolás nem egyszerűen technikai képesség. Azonosulást is jelent a szőlővel, a borvidékkel."
mecsoda igazság... nem véletlen, hogy a komoly "éleslátók" néhány borvidékre specializálódnak, nem tudnak univerzálisan okosak lenni.

shiraz 2007.03.14. 10:17:25

"Az éleslátó kóstoláshoz sokat kell tanulni. A lusta kóstoló minden bortól ugyanazt várja – egy barolót a bordóiakkal szemben támasztott követelmények alapján ítél meg. De nem szabad megfeledkeznünk az érzelmi affinitásról sem. Az éleslátó kóstolás nem egyszerűen technikai képesség. Azonosulást is jelent a szőlővel, a borvidékkel."
nem véltetlen, hogy a komoly "éleslátók" néhány borvidékre specializálódnak.

hvuk 2007.03.14. 14:30:51

Számomra egy kicsit furcsa, hogy a megfelelő kérdések feltétele és a több száz bor kóstolása hogyan illik össze. Arra gondolok, hogy ha egy alkalommal több száz Cabernet kóstol az éleslátó kóstoló, akkor vajon felismeri, hogy ez Stags Leap Cabernet és ettől ezt kell kérdezni, ez meg Stags Leap Cabernet, ettől meg ezt? Számomra ez meglehetősen hihetetlennek tűnik, főleg, hogy az általam olvasott legtöbb vakkóstolás esetén a kóstolók még az országot sem voltak képesek felismerni.

Vesd össze ezt a 72-es(?) Párizsi kóstolással, amikor ugye az újvilági borok nyertek, azaz meg lehet kockáztatni, hogy a döntően francia ítészek még csak fel sem ismerték, hogy melyik francia és melyik újvilági bor.

hegyaljai 2007.03.14. 21:29:56

Kedves alföldi merlot! Mi az, hogy nem szabad elfeledkeznünk az érzelmi affinitásról sem? Lehet, hogy másként van nálad, de én nem egy analitikai automataként viselkedem, amikor bort kóstolok. A bor a tudatomtól függetlenül az illat és zamat érzékelésének első tizedmásodpercében tetszik, vagy nem tetszik. Az illatok a szaglóhámról először a limbikus rendszerhez jutnak el, érzelmileg motiválva a kóstolót. Csak néhány tizedmásodpercel később kezd el a fali és ahomloklebeny a fogalmi gondolkodás keretein belül hasonlítani, értékelni. Tehát mutass meg egy dohos, illós bort egy 15 éves gyereknek és el fogja utasítani. Tehát a bor kóstolása során nincs fontosabb az érzelmeknél. Akinek olyan szerencséje van, hogy analizálni is tudja, és ezt közérthetően le is tudja írni, hát éljen meg belőle.

alföldi merlot 2007.03.15. 07:41:00

Kedves Hegyaljai! A fentiekben olvasható gondolatmenet Matt Krameré. És azt hiszem, hogy ő "érzelmi affinitáson" az "azonosulást" érti a szőlővel, a borvidékkel. Analitikáról itt nincs szó, ha jól értem.
süti beállítások módosítása