Vesztergombi József a híresebb hozzátartozók (Ferenc és Csaba) mögött sokáig obskuruskodott, de egyre inkább beküzdi magát a slágerlista-éllovas szekszárdi main streambe. Hangzatos pincebranddel (Remetebor) különböztetné meg magát a nálánál ma ismertebb Vesztergombiaktól.

Kitűnő név volna ez, ha a magyar piac nem volna minden elképzelést felülmúlóan családbarát, miszerint csak a személynévnek, illetve abban hisz, egy-egy Vylyan vagy Szt. Andi kivétel, meg a tokajiak inkább, de a magyar borpiacon a jó családnév a legjobb brand, még a rejtőzködő multimilliárdos Csányi is nevére vette a borkombinátot. Vesztergombi József esetében a jó név a sok macera miatt inkább hátrány, mint előny lett.

Vesztergombi József pályája Ferencékkel szinte párhuzamosan (bár alacsonyabb bázisról indulva) ível fölfele, évről évre lépeget előre, nem is kicsiket. Úgy tűnik, kadarkában például ő az emberünk. A Műv. Alk.-stáb szinte egybehangzó véleménye szerint Remetebor József 2003-as kadarkája országos rekord. Lokális maximum. (És valószínűleg globális is. Lásd még: hungarikum.)

A 2004-es soványabb, nyilván. De kellemes, arányos, izgalmas, kadarkás bor szintén.

Ez nem a Heimann-(St. Andi-)féle kadarkakoncepció, nem a könnyített, silleres, gyümölcsös iskola, hanem a koncentrált, sűrű, a klasszikus vörösboros ízlésnek jobban megfelelő stílus.

Véres, kicsit paprikás, kicsit eperlekváros, kicsit földes illat. Olykor még ánizs is keveredik bele. Nincsenek nagy titkai, de azért nem is pakol ki mindent rögtön, mint Vanessza a kamionparkolóban.

Egyensúly van benne, főleg. Kellően határozott, a fajtának megfelelően élénk savak, közepes testalkat mellett jelzésértékű tannin, kellemes gyümölcsök, nagyon nehezen megfogható, de nagyon-nagyon kellemes gyümölcsösség ez, a már emlegetett eperlekváron kívül a naspolyától a túlérett körtén át a görögdinnyéig (!) fedeztem föl benne ezt-azt. A banánt már nem is merem mondani. Finomabb bégetett cuccok is vannak, ahogy Rohály doktor mondaná: tercier aromák.

(Világos, miért szereti Vesztergombi kadarkáit Alföldi Merlot: van bennük jó adag sangiovesés jelleg, toszkánai reminesszencia.)

Nekem még ez a 2004-es kadarka is hatpontos. Inkább hat, mint öt. Lehet, hogy túl jószívű vagyok, de ha ezt kéne innom mindennap, nem lenne nagy bajom. (Egyébként meg ihatnám is, mert ezernyolcszáz palackonként simán belefér, úgyhogy vegyünk hozzá a fentiekhez egy helyes kis Best Buy matrincát is.)