Sikeres a rizling – mármint a rajnai. Albert gazda nemrégiben rövid szösszenetben számolt be egy MTI hír nyomán arról, hogy a németek a nagy nyertesei a népeken elhatalmasodott fehérborérzésnek (vagy a kivesző vörösborérzésnek?).

A DPA hírügynökség meg is ragadta az alkalmat egy gyors körkérdésre: hogyan reagálnak a német borosgazdák arra, hogy trendi dolog lett a német fehérbor? A borvidéki borászszövetségek vezetőinek nyilatkozatából kiderül: dagad a kebel. De nemcsak a kebel dagad: szorgos kézzel telepítik a szőlőt, hogy aztán jól meglovagolhassák a trend csikaját.

Egyrészt nyomatják rendületlenül a világszerte egyre népszerűbb rizlinget. Másrészt rácuppantak a burgundi fajtákra – a pinot blanc-ra és a pinot gris-re (arrafelé Weißer Burgundernek és Grauer Burgundernek becézik) –, mondván, azok kifejezetten jól érzik magukat egyes német borvidékeken, de Rheiland-Pfalzban mindenképpen; sőt a silvaner és a Müller-Thurgau is kezdi visszanyerni régi fényét. A cél ugyanis a friss, gyümölcsös, jól iható száraz fehér.

Azt, hogy huszáros meglovagolás történik, számokkal is igazolta a Deutsches Weininstitut szóvivője, Ernst Büscher (számokban amúgy a mainzi intézet irigylésre méltóan precíz és sokoldalú, érdemes átböngészni a német és angol nyelven is olvasható honlapját): a világpiacon értékesített fehérborok aránya nőtt, a vörösboroké pedig csökkent az elmúlt évekhez képest. Nem kell nagy számokra gondolni: csak 0,7 százalékos növekedésre és 1,5 százalékos csökkenésre, ám ez cirka 260 millió hektó bornál talán nem elhanyagolható tétel. Így már jobban érthető, hogy a fehér fajták uralta Németország a világ kilencedik, Európa negyedik legnagyobb bortermelője, és exportban már feljött a hetedik helyre.

A következtetés kézenfekvő: előre, fehérboros vidékeink! Hajrá, olaszrizling, hajrá, magyarok! (Értsd: talán érdemes lenne okos bormarketingereinknek, meg borászegyesületeinknek, meg minden érdekeltnek odafigyelni a trendekre. Kovács Szent Gaál Tiborral mindazonáltal nem mindenben értenék egyet.)