Új szavakat mormolok mostanság Somlóval kapcsolatban. Érettség, kerek sav, trópusi gyümölcsösség, sima ásványosság. Komolyan mondom, akármennyire is fáj, de amit eddig Somlóról az utóbbi 20 évben palackba szűrtek, az semmi, vagy maximum harminc százaléka annak, ami a borvidékben rejlik.
Itt van egy ember, egy fura ember. Megunva a várost, otthagyva a zsongást felment a hegyre, az orgonák alá. Eldugdosott sűrűn sok szőlővesszőt, dédelgeti, babusgatja őket, velük kel, velük fekszik, együtt fagyoskodnak, együtt örülnek a nyárnak. Várják az őszt, amely a szőlő érett gyümölcsét adja, a gazdának meg az egész évi fáradalmak jussát. Ha tényleg így van és volt, akkor sokat tett azért, hogy olyan borok kerülhessenek elénk, amilyeneket talán eleink is élvezhettek hajdan.
Tavaly, amikor először kóstoltam egy bemutatón a borait, már akkor forradalminak éreztem őket. Azóta, hogy jó pár palackkal elfogyasztottam a hárslevelűből, és tavasszal nála járva megkóstoltam a múlt esztendő termését is, azt kell mondjam: ilyen borok régen nem születtek, nemhogy Somlón, még az országban sem nagyon. Egy konkrét boron meg képeken persze nem lehet érzékeltetni teljesen a sztori újszerűségét, ahhoz oda kell menni, megtapasztalni, akkor talán átjön valami. Remélhetőleg sokak érdeklődését felkeltem most.
A bor kitöltve súlyos, mély, aranyló színe azt az érzetet kelti, mintha a nemesfémet tette volna a gazda ilyen folyékonnyá. Nem kell az orrot ütközésig a pohárhoz nyomni, hogy jöjjenek az illatok. Már távolról is érett trópusi gyümölcsök mutatkoznak (mangó, ananász, maracuja), aztán kis túlérett kajszi, mindez olyan bazaltpázsiton szervírozva, hogy csoda. Íze: akár az illata. Ami újszerű, az a somlói borokra általában eddig nem jellemző, kerek, nem karcos sav. Olyan, mint egy elnyújtott üveggolyó. Ettől olyan masszív a szerkezete, hogy szétrobbanthatatlan. Olajos, de mégsem nehézkes, pedig még maradékcukra is van bőven (30 grammnyi nagyjából), félédesnek van titulálva, de annyira harmonikus, arányos, hogy száraz érzetűként viselkedik. Utóíze nagyon hosszú, gazdagon cseng le, szép gyümölcsösséget hagy hátra. A természet és az ember közös, nagy alkotása.
Felülír minden eddigi bort, ami a hegyről lejött. Nem hasonlítható máshoz, ami forgalomban van. Annyira érett, ami eddig már-már elképzelhetetlen volt. A birtok önálló életet él a hegyen, hasonló kvalitású is csak egy lenne említhető vele párban, de az várhatóan csak ősszel fog debütálni. Remélhetőleg új utat jelölnek ki ők Somlónak, és közelebb visznek igazi megismeréséhez.
A bort erős 8 pontra értékelem. Az utóbbi idők egyik legmeghatározóbb, legjobb tétele. Albert gazda is ennyire taksálta egy gyorskóstolón.
Utolsó kommentek