Dél-Franciaországban, a languedoci borvidék szívében egy időszámításunk után 10 körül üzembe helyezett borászat maradványait tárták föl. A Megváltó kortársai által gründolt és üzemeltetett borászat helyszínén – Clermont l'Herault határában – ma is intenzív szőlőtermesztés folyik. (Igaz, hogy immár kétezer éve nem sikerül lerázni magukról a feltörekvő, ill. az ígéretes jelzőt, és a hírekben sajnálatos gyakorisággal szerepelnek a borterrorizmus világközpontjaként.)
Az eddig ismert legrégebbi francia borászat feltárását vezető Stephane Mauné elmondása szerint a hajdani főépületen belül sorjázó minikráterek közel húszhektós, földbe süllyesztett amforák nyomát őrzik (ilyesmit láthatunk Josko Gravnernél is). A kráterek közötti csatornahálózat pedig arról árulkodik, hogy már a koracél előtt is létezett vízhűtéses hőszabályozás. A borászathoz – jó római szokás szerint – egy villa és egy 200 négyzetméteres medence tartozott. A komplexum első tulajdonosa a valószínűleg Dél-Itáliából érkezett Quintus Iulius Primus volt. A rómaiak i. e. 118-ban masíroztak be, és miután leigázták a helyi törzseket, a helyőrségi feladatok ellátása mellett előszeretettel foglalkoztak borászkodással, majd a kész terméket Rómába exportálták.
A romborászat nyilvános bemutatója július 11-én esedékes, és a helyi gazdák máris becsvágyó terveket szőnek, hogy a marketingértéket kiaknázva fényezzék sanyarú sorsú borvidékük hírnevét. (Csak remélhetjük, hogy a CRAV a feltárt épületegyüttesben nem a külföldi penetráció bűnös szimbólumát látja, és nem teszi a romokat a földdel egyenlővé.)
Utolsó kommentek