Hiába a tradíció, a technika, a tudás, a marketing, ha a bor megadja magát. Ha elemeire hullik, szétesik, pedig még fél évtized sem harapott bele. Talán a gyorsaság, amivel nagyot akartak alkotni, az vitte a sírba? Vagy felírhatjuk a szűztermésnek!? Nem tudom, az biztos, hogy érdekes változás tanúi lehettek, akik végigkövették e bor rövidke földi létét. Talán majd az utódok maradandóbbak lesznek.

(Itt álljunk meg egy szösszenetre! Nem tudom, ki hogy könyveli el magában a sok tannint bizonyos fajtáknál. De azért az érdekes, amikor szemrebbenés nélkül lépünk át azon, ha pl. a kadarkában, a pinot noirban sok van belőle. Vagy némely borászok mutattak nekem eddig rossz klónokat, vagy én éreztem rosszul a csersavat a szőlőben, vagy valami turpisság van ekkora színanyag meglétekor. Tudom, lehet áztatni sokat, de a kevésből sok nem lesz. Segíthet a színléelvétel, de akkor azzal mi lesz!? Megisszák még mustként!? Kémiára nem gyanakszom, masinára sem, keveseknek van gépkezelői papírjuk, annál inkább a 15 százalékos házasítási küszöb kihasználására. Ez viszont nagyon nem korrekt játék, mert nehézsúlyú bokszolókkal ütik agyon a piros bort. Akad itt sok szőlőművelő az olvasók között, majd kiigazítanak, netán meghívnak egy pinot noir-, vagy kadarkapréselésre, és megmutatják, mekkora dilettáns vagyok. Vagy nem, és mégis a technika győz?)

Már a színe is gyanúsan mély, bordós, lilás. Szinte tintaszerű. Illata napok alatt csak rosszabb lett, frissen, kiszellőztetve még konyakmeggyes, füstös, kávés volt, második nap már kátrányos, kávézaccos, édesgyökeres, gyógyszeres. Az alkohol mindkétszer édesítette, de nem tolakodóan. Íze elsőre is húzós, tanninos, külön mozgó, vizes-savas, ez is csak hanyatlott másnapra, már be is porosodott a tannin, kiszáradt a bor, elvesztette minden díszét. Utóíze grúz teásan cseres, húzós, fanyar, sajnos közepesen hosszú is. 2 pont.

Igen, tudom, biztosan a rossz tárolás! Kicsi az esélye. Nem volt áramszünet mostanság, és az ilyen támadások kivédésére otthon is kitűnő körülmények között heverésznek a palackok a temperáló masinában, akár negyvenen is. Előtte is jól volt tárolva egy távoli helyen. Szerintem csak a technika adta meg magát.