Címkék

Utolsó kommentek

  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Ez itt nem egy bor – benzázás

Tisli Rajnai Rizling 2006, Palota Tokaji Furmint 2003

2007.09.21. 02:36 - Műtannin

Az egyik hiperben lőttem az első Benza-palackot, egy rajnait, akkor még nem sejtettem, hogy. A címkén annyira büszkén, annyira magabiztosan feszített szép antikva betűkkel, hogy Benza György borászata, és még a kapszulára is ráírták, hátha a címke kiskapitálisai elkerülnék a figyelmet, hogy szinte elszégyelltem magam: hogyan lehet, hogy én ezt a borászatot nem ismerem?

A bor neve Tisli, a főcím alatt a hascímkén rövid, márais hangulatú novellarészlet, szerző nélkül, és egy pipa rajza, amely rettenetesen hasonlít René Magritte híres pipás képéhez (La trahison des images), csak éppen lespórolták róla az "Ez itt nem egy pipa" (Ceci n'est pas une pipe) feliratot. Gyorsan meg is kerestem weben a szürrealizmus egyik kulcsalkotásának tartott képet, és tényleg, a Magritte-festmény figyel a Tisli címkéjén, csak kicsikét összenyomoríttatott szegény.


És akkor már gyorsan utánakutattam, hogy micsoda is ez a Benza-borászat, miért nem hallottam én róla. Érdekesebbnél érdekesebb találatok jöttek elő, például a Google képkeresője az illető nevére rögtön feldobott egy kittenbergeres hangulatú képet, amin a főhös egy csavaros szarvú afrikai patást és jó puskáját magához szorítva guggol a szavannán. A Treuenfels nevű namíbiai vadászatszervező cég honlapján látható a kép, és Benza úr mellett megcsodálhatunk még vagy kéttucatnyi kelet-európai uraságot, agyonlőtt állatok társaságában. (Nekünk, kelet-európaiaknak csak ilyen gazellaszerű patások jutnak, az oroszlánokat a németek lövik, az elefántokat meg az amerikaiak, nyilván.) Nem tudom, nekem 2007-ben az ilyen szafarikalapos-agyonlőttállatos képek kevéssé tűnnek romantikusnak. Ízlés kérdése.

A googolás szöveges eredményeiről meg csak annyit, hogy szerencsére mink nem vagyunk politikai napi- vagy hetilap, mert ezt nem úsznánk meg oknyomozás, cégbíróságozás, rettenetes vállalkozáshálók föltárása nélkül. Benza úr azonos a Borfalu-szervező, sejthetően kitűnő kormányzati kapcsolatokat ápoló Benza úrral, a Palota Borház tulajdonosával, aki egy igen fontos építőipari szövetség elnöke is, számtalan vállalkozás környékén fölbukkant üzletember, de mondom, itt álljunk meg, mert ez nem gazdasági leleplező cikk. Elég nekünk a bor. Még sok is.

Szóval Tisli, rajnai rizling, 2006, Látrányból. A hátcímkén ott van minden szükséges információ (példaértékű): Dél-Balaton, Látrány, Kecskés-tető, szüret 2006. szeptember 20-án, palackozás 2007. április 11-én, 10 000 palack készült, ajánlott fogyasztási hőmérséklet 10 fok. Aztán van kétmondatnyi, kínosan obligát Márai-idézet a magyar borokról, a hascímke novellarészlete pedig elmagyarázza, mi az a tislizés, tudniillik ülni tétlenül, jóllakottan az asztalnál, és bámulni bután. A német Tisch (asztal) szóból jön. Némi googlozással az is kideríthető, hogy a magyarázó novellarészlet szerzője nem más, mint Hegyi Gyula író, újságíró, az MSZP EP-képviselője.

Na, ha már így megteremtődött a polgári-baloldali miliő, bontsuk ezt a Tisli-rajnait. Virágos rétes, fehér gyümölcsös, friss, szinte sauvignon blanc-os illata van. Első cseppjéből érezni a reduktív lendületet, no meg a sok savat. Eleinte még frissítőnek tűnik, de a korty végére már zavaróan savanyúnak. És már nincs is olyan meleg, hogy elnézzünk ilyesmit. Fröccsnek lehet, hogy kitűnő, de azt nem próbáltam. A citromos savanyúság ural mindent, nincsenek mélységek, bonyolultabb ízek, semmi. A borászat weboldala légies zamatúnak nevezi a bort, de ez szerénykedés, ez a zamat nemcsak légies, de konkrétan levegőzamat: semmi se.

Ha ennyire savanya egy 2006-os, milyen lehetett 2005? A fajta valódi szépségeiből tehát semmi, ásványossága se nincsen. Feltűnő még az olajos, gazdag textúra. Mintha valami komolyabb anyagból készítették volna ezt a salátaecetet. Lehet, hogy egy súlyosabb buliban elmegy, de nekiülős borozásra nem ajánlott. Hármas.

Benza Tokaji Furmint 2003

Ezt egy másik hiperben lőttem, ezer alatt volt. Láttam én ezt a címkét már korábban is, de messziről mindig azt hittem, hogy valami Bussay, ő használt ilyen nagy, írott B betűt. Pedig ez nem Bussay. Nagyon nem az.

A Benza-féle borászatnak nemcsak a Balaton mellett, de Hegyalján is van birtoka, ami már azért sem meglepő, mert Benza úr a közeli Beregszász határon túli fia (Albert gazda szűkebb pátriárkája ez, ha szabad az egyébként majdnem adekvát, viszont borzalmas pravoszláv szóviccet elsütni). Ez a furmint nemcsak tokaji és Benza, de még Palota is, látens-dűlős, a fülszöveg szerint legalábbis a "festői szépségű" Palota-dűlő termése. Késői szüret, fahordó, száraz.

Élesztős, kenyérhéjas és tölgyfás az illata, mint valami régi borkombinátos szamorodni. Agyonoxidált, szegény. Pedig csak 2003-as. Matt és savanyú. Túlfás, annyi csersavval, amennyi egy kadarkába is elég lenne. Olajos, glicerines a folyása, ahogy egy kései furmintnak illik, de semmi igazán jó íz nincsen benne. Borászati balfogás? 2 pont.

Címkék: 2006 kóstolás 2003 fehér tokaj furmint kétpontos hárompontos rajnai rizling palota dél balaton benza

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr25165900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

spgx 2007.09.21. 06:09:48

nanee! összekeverni a pátriát a pátriárkával... Ezennel megvonom a "művelt" jelzőt - vagyis marad a rovat egyszerűen ALKESZ!

:-)

Malbex 2007.09.21. 09:16:39

Ja, ertjuk mink a (szo)viccet, csak nem szeretjuk :)

Kotyogó 2007.09.21. 09:17:02

Hiperben vettem és is Benza bort. Őszintén, a cimke fogott meg, ami szerintem iható volt. Az évjáratra nem emlékszem, de nem volt annyira rossz a véleményem, mint amit itt olvashattam. Arra pontosan nem emlékszem - mert régen volt -, hogy milyen bor volt. Talán Furmint... és ezer alatt volt az ára, úgy 900 Ft. De hamár fehér. Tegnap az egyik hiperben 1200 Ft körül mérték a Nyakas budai cuvée-jét. Kipróbáltam ezt a cimke szerint Chardnnay, Irsai, Rizlingszilváni szőlőkből készült bort. Elsőre az Irsai jött át, aztán a rizling, a Chardonnay sehol. Hát elmaradt a várakozástól... Bocsánat Malya Ernő, de ez a bor nem ér ennyit, még egy hiperben sem. A Chardonnay-juk azért jobb! És még valami, ha már fehérekről esik szó! A CBA-k polcain mostanában nagyon olcsón kapható fehérborokkal találkoztam. Főleg vidéken. A gond csak az, hogy láthatóan reduktív borokról van szó, melyeknek az évjárata 2003 vagy 2004. Szóval a legnagyobb magyar üzletláncban megy a nagy átverés, mert láthatóan több pincészet nem tudja eladni a borát. Ez is szomorú

Kotyogó 2007.09.21. 09:19:21

Bocs, nem iható volt a cimke, hanem jó. A Benza bor volt iható! Elnézést!

pelotepincsi 2007.09.21. 10:30:52

Jó, mert különben arra gondoltam volna, hogy a cimkét is megittad...

dalton1 2007.09.21. 11:24:52

Tavaly vettem /én is egy hiperben/ egy Palota Misebort (CabSav) 2003-ast...na az elképesztően jó volt 1000Ft-ért, nemrég nyitottam meg egy üveggel egy bő éves pincés fekvés után és határozottan jobb lett...aztán most láttam a 2006-os ugyanezen bort ami már műanyagdugós, újvilágias illatú és hulla gyenge eresztés ugyanannyiért...ráadásul vajon hová lett a két évjárat közötti 2004-es és 2005-ös?
Szekszárdon kinn voltak, megkóstoltam kiványcsiságból a Furmintot...egyet értek a szerzővel...

Sárfehér 2007.09.21. 12:37:00

Furcsa, egy vagy két éve én is megkóstoltam ezt a hiperes Benza furmintot (2003) és ihatónak (4p) találtam, nem volt agyonoxidált, nem volt savanyú, egyedül egy kis kesernye lógott ki belőle. A dugó is rendben volt, ha jól emlékszem. Vagy a hiperérelelés tehette, vagy nem egyszerre palackozták az összeset, és a későbbi palackozás már nem az a bor...

Szegediszomelijé 2007.09.21. 18:17:12

Többször találkoztam itt a blogban öregebb v. nem épp fiatal furmintokkal kapcsolatban rácsodálkozásokra -megállapításokra, hogy mennyire gyengék. A furmint sajna nagyon gyorsan képes oxidálódni -amennyire tudom, és ezt az én picike tapasztalatom is alátámasztja. Így pl. már év elején elég benga volt egy 04 -es Füleky -pedig egyébként komoly anyag szerintem. Szóval, furmintból nem érdemes 1-2 évesnél idősebbet venni, sem próbálni, mert nem bírja sem azidőt, sem a palackot. Lehet, hogy a legjobbak kivételek, de abból ugye kevés van, és ritkán kaphatóak -és ami a nagyobb baj, hogy én még keveset kóstolhattam a furmint "felső kör"-ből.

Pincesor 2007.09.22. 07:55:26

Sziasztok!

Mindkét borhoz volt szerencsém a múlt héten. A rizling korrekt, jól iható kategória és fröccsnek kiváló!
A furmint az nekem is a régi világot idézte, meg a fa is sok volt! Sok abba a borba minden: fa, sav, múlt!

nusi 2007.10.01. 10:54:59

Magam is felpattintottam egy palack Tislit a minap, egyrészt a kedves (hehe) ajánlástól inspirálva, másrészt mert szerettem volna végre tisztán látni az ügyben, lévén egyéb fórumokon (pl. Decanter) meg inkább pozitívan nyilatkoznak róla. Tüzetes vizsgálatom és elvitathatatlan objektivitásom:) nyomán arra jutottam, hogy ez a rajnai mégis inkább bor, mint nembor. Nem egy túlzottan összetett darab, de ha jól értem, nem is ez volt a cél. Azt viszont megfigyeltem, hogy erre a borra kiemelten igaz, hogy nem mindegy, milyen hőmérsékleten fogyasztódik, szép magyarsággal. Felnyitás után üdítő élmény volt, pláne a vasárnapi napsütésben a teraszon henyélve, de egy fél órával később már sokat veszített frissességéből, aogyan szépen melegedett. Hát így.

Dalton1 említette a 2003-as Misebort. Mérhetetlenül egyetértek azzal is, hogy a kezdeti szakaszban elképesztő volt, pláne ár-érték arány tekintetében, és azza is, hogy az új eresztés a nyomába nem ér előbbinek. Krokodil-könnyeket hullattam érte...nem is értem, miért járatják le a brandet, és a helyükbe más néven nyomtam volna ki...

BGY 2007.10.11. 12:54:17

A minap hívták fel a figyelmemet, hogy az általam is – bár ritkán, ezután gyakrabban – olvasott blogon magam mellett néhány Benza-bort pellengérre állítottál. Miután visszakerestem és elolvastam, meg kellett bontanom egy palack Rubint, hogy magamhoz térjek, de mivel mára a magamfajta vénember is tudja, hogy egy blog az alkotói-, vélemény- és még jó néhány szabadság terrénuma (terroir-ja, esetleg terrorja), nem vettem személyeskedésnek a néhol csípős megjegyzéseket – mindenesetre néhány mondatban hallgattassék meg a másik fél is.

Kikívánkozik belőlem, mint pipából a füst, hogy a Tisli címkéje szvsz egy hangulatot, érzésvilágot ragad meg, ami ezek szerint bár sokaknak, mégsem mindenkinek jön át. Ipacs Géza, a boros berkekben méltán elismert grafikus (a.k.a. bordesigner) nyilván nem szorul az én védelmemre, anélkül is jól elvan s valószínűleg ezidőtájt is art-reciklálási vágytól fűtve szürrealista mesterek alkotásait bújja, mint ahogy ráérő recenzensünk is tette oknyomozása közepette. A guglizás (v.ö. kuglizás, tislizés, benzázás) során borítészünk újabb érdekességre bukkan s – az ízlések eltérőségére egyébként helyesen-jogosan hivatkozva – következik az emberiség ősi kultúrájának részét képező vadászat kipoentírozása. Hadd osszam meg veled és az olvasókkal, hogy édesapám gyerekkoromtól fogva belém nevelte a természet iránti tiszteletet és megbecsülést, a vadászat iránti szeretetet. Ő tanított meg arra, amit számos vadásztársamtól eltérően azóta is vallok, hogy csak azt szabad lelőni, amit az ember meg is eszik; ezért nem vadászom oroszlánra, tigrisre, elefántra, zsiráfra, sasra, sólyomra és egyéb kapitális vadakra. Egyúttal szeretném jelezni, hogy nem fogyasztottam el a prospektuson látható összes antilopot, közös vacsora után a megmaradt hús a rendkívül kedves és a vadászathoz értő helybelieké lett. (El)kalandozás vége.

A BORFALU felemlegetése igen kedves volt: a 2004 óta évente megrendezett esemény sok olyan vidéki borászat előtt nyitott kaput, akik más boros rendezvények igen borsos részvételi díjai miatt eddig kiszorultak a fővárosból. Remélem, ez nem probléma... Megtisztelő a más irányú tevékenységeimmel szembeni érdeklődés is. Készséggel állok rendelkezésre bárkinek, mint építészmérnök és közgazdász képesítésű szőlősgazda (utóbbi titulust tartom a legfontosabbnak), amennyiben ez a bor megítéléséhez fontos. Ha már, azt viszont sajnálom, hogy az általam 7 éve alapított borászat számos nemzetközi borversenyen elért rangos helyezéseiről (pl. Challenge du Vin ezüst és aranyérem, Vinalies Internationales du Paris ezüstérmek) nem szólt a fáma – kíváncsi vagyok, a bordeaux-i világversenyen száraz tokaji hárslevelűvel hányszor nyertek aranyérmet?

A Márai-idézet üzenetének olybá értelmezése, hogy ül a barom az asztalnál és bambán bámul ki a fejéből, ráadásul mindezt történetesen egy komcsi tárcaíró hozta össze – ez magunk között sajátosan szánalmas megközelítés. Nem mintha egyébként tudtam volna, hogy az idézet az általam nem ismert Hegyi úr tollából származik, csak egyszerűen megtetszett, mert megítélésem szerint kedvesen idézi vissza a századforduló polgári világának borozgatási szokásait.

Nézzük a furmint-címkét is egy pillanatra. Nem, nem Bussaitól loptam, akinek nagy tisztelője vagyok, hanem Németh Csabával terveztettem, s köszöni szépen, 2002-ben szépségdíjas lett. Mármint a címke.

A Palota Borház neve nem a palota, mint építmény szóból ered, itt nem érhető tetten építészi képzettségemből eredő minden gyarlóságom. Tállyán, közvetlenül a borászat szomszédságában fekvő dűlőket az elmúlt néhány száz évben Polota dűlőknek mondták, ez magyarosodott Palotára – innen tehát a név.

De a borok. A Tisli darabokra szedése annak érdekében, hogy megritkuljon azon „kiskapitális” borfogyasztók száma, akik puszta kíváncsiságból a hiperben leemelnék a polcról – nem szép. Reduktív, könnyed bornál, 790 forintos hiperáron a mélységek bonyolultabb ízek hiányának felvetése – övön aluli. Citromos savanyúság, salátaecet – utálatos. Egyébiránt 2006-előtt nem létezett Tisli, mert a 2005 egy valóban savanyú évjárat volt. Figyelmedbe ajánlom a Dekanter – számomra mérvadó – értékelését, amely az általad csúnyán lesajnált és lepontozott Tislit 17,2 ponttal a 45 tétel közül a 17. helyre rangsorolta – azt hiszem, ezzel nincs okom szégyenkezni.

Ha kapok egy címet, netán személyesen találkoznánk, küldök egy régi borkombinátos „szomorodnit”, hogy valóban legyen fogalmad arról, amit írsz. Ezeket azért tárolom a borászatomban, hogy mindig tudjuk, milyen ilyen borokat nem kívánunk készíteni. Az általad agyonócsárolt, fás-csersavas-savanyú 2003-as furmint az említett 2007-es párizsi seregszemlén ezüstérmet nyert – hja, biztos a békazabáló franciák nem értenek hozzá. Vagy talán honi recenzensi balfogás?

Igazán frappáns a végszó, miszerint „semmi igazán jó íz nincsen benne”. Eszembe juttatja azt a történetet, amikoris a vizsgázó borász így felel a vizsgáztató tanárnak: - Tanár úr kérem, ha ez a bor olyan, amilyennek lennie kell, akkor ez egy nagyon jó bor, ha nem olyan, akkor ez egy nagyon hitvány bor. Hmm.

Summa summarum, úgy gondolom, kicsit szűk objektíven keresztül, ilyenformán torz képet tükrözve mutattad be az általunk készített borokat, ezért mélyebb ismeretek szerzése céljából meghívnálak Tállyára, a valóban festői szépségű Palota-dűlőbe az e hét szombatján tartandó szüretre. Ha éppen nem érsz rá, akár itt, akár Balatonlellén máskor is szívesen vendégül látlak, csak szólnod kell. Vagy írnod. Ha nem is hízelgőbben, de legalább kevésbé komisz objektivitással.

Üdvözlettel,
Benza György