Kezd ijesztővé válni számomra, hogy bármihez nyúlok osztrákul, az fix, hogy jó. Nemrég túlléptünk Wachaun, és máris gyöngyszemet találtunk a Weinviertelben. Most a Thermenregionban szaladtunk bele bizonyos Karl Alphart dettó perfekt termékébe. Ráadásul a szőlőfajta is autochton.

A Thermenregion Bécstől délre található, és nem a legnagyobbak közül való, 2332 hektáros mindössze. Persze Wachau sem monumentális, ám a híre az, szemben emezzel. Amelyről elsősorban két érdekesség juthat az ember eszébe. Az egyik, hogy több termálfürdőváros található arrafelé, innét a neve is. A másik, hogy általánosan elterjedt szőlőfajtája a ritkasága ellenére nálunk is kultikus cirfandli. Sőt nemcsak a cirfandli, hanem a rotgipfler is – utóbbiról ez ideig nem hallottam egyáltalán, hiába, rengeteget kell még tanulnom.

Karl Alphart a Thermenregion egyik csúcstermelője – ezt is az imént tudtam meg. Tizenkét hektáron gazdálkodik, dűlőiben a rotgipfler és a zierfandler mellett chardonnay, neuburger és pinot noir zöldell, fehér- és vörösborain túl sektet és frizzantét is termel. A Rotgipfler Rodauner Top Selektion történetesen az abszolút csúcsbora neki.

Úgy kóstoltuk, hogy azt hittünk, rajnai rizling van a palackban. Olyan is. Áradóan gyümölcsös-barackos illat, friss és üde mineralitással. Szájban egyszerre nagy és könnyed, rengeteg érett, mégis élénk zamattal, kifinomult, selymes savakkal, magas struktúrával. Mintha csipetnyi szénsav is színezné. A magas alkohol melegít, de nem disszonál, lendületességét nem csorbítja. Eszembe nem jutott, hogy tölgyben is járhatott, pedig járt. Nagyon-nagyon jó inni. Bivalyerős 7 pont.

Majd egyszer, ha megint hozzájutok valami ilyesmihez, és ügyesebben figyelek, hátha rájövök arra is, miben különbözik a rotgipfler bora a rizlingétől. Ha valaki netán többet tud erről a szőlőről, ne tartsa titokban, úgy lesz jó mindenkinek.