A 2003-asok nyomán támadt syrah-lázamat alaposan lehűtötte a rákövetkező két átlagév termése. Pedig titkon azt reméltem, a magyar syrah-n nem foghat ki az időjárás: ha becsókol a kalahári, szuperérett, éjsötét, csokoládés újvilágiakat ihatunk, ha győz a sokévi hőátlag, komplex, fűszeres, fineszes óvilágiakat. Nos, nem így történt, engem legalábbis kiver a hideg a 2004-es, horribile dictu 2005-ös syrah-któl, és radikálisan leminősítettem a fajta honi karrierjével kapcsolatos várakozásaimat.

2006 viszont csodát ígér minden fronton. Jó lesz persze észben tartani, hogy ezt az évjáratot nem a 2003-ashoz hasonló hőcsúcsok tették naggyá, hanem a végetnemérő indián nyár – ám hogy ebből a syrah/shiraz hogy jön ki, én nem tudom. Mindenesetre a gyors egymásutánban felbukkant három szekszárdi fecske, inkább májust, mint nyarat csinált.

A Takler és a Vesztergombi nem saját szőlőből készült, a Heimann igen. Taklerék és Vesztergombiék esetében ez az első próbálkozás a fajtával, Heimannék már túl vannak a premieren (a 2003-as Stílusgyakorlatban merlot-val házasították). Mindhárom bor háromezer körül kapható (a Takler talán már ki is futott), és ez kellően csábító lehet azok számára, akik olvasták a 2003-as syrah-khoz írt ódákat, de az áraktól visszariadtak.

Vesztergombi Shiraz 2006

A név meglep. A shiraz voltaképpen syrah ausztrál tájszólással, azaz a dns egy, ám a terroir és a hozzáállás között két tenger, egy óceán meg egy félteke. A shiraz a szuperérett, öblös, csokis-szedres változat képét hívja elő, a syrah pedig a vadabb, animális, fűszeres rhone-iét. És Vesztergombiék volnának az utolsók, akikről az újításdüh, a trendlovaglás vagy éppen az újvilág jut az eszembe.

Sötét, hömpölygős, kimért mozgású bor. Az illat intenzív, komoly alkohol fűti. Egyébként komplex és súlyos: babérlevél, bors, grapefruit, bőr és néhány kósza fűszál. Félek, hogy aki gyanútlan hedonistaként közelít hozzá, annak az alkoholtól kapott jobb horog után nem lesz érkezése az árnyalatokat szálazni. A test és az élénk savak külön pályán mozognak - bízzunk benne, hogy idővel egymásra találnak. Egyszerre érdes, extraktos és enyhén luftos. Mintha a hordó próbálná elhallgattatni a lappangó zöldességet. A tannin érett, viszonylag jól strukturált. A lecsengésben szép, feketecsokoládés jegyek, némi extraktédesség és megint alkoholos hév. Pöröly a garatnak.
5 pont

Heimann Syrah 2006

Ezt a sárga címkét én sürgősen nyugdíjaznám. A belbecs jobbat érdemel. Az első Heimann Syrah-t illetően az érzelmeim a harmadik palack után is hullámzanak. Lesz-e belőle fineszes, nem testes, szekszárdi syrah? Félek, nem, bár a jövőt nem sejthetem, a sors ezer rejtelem, que sera, sera.

Vonzó, jó ízléssel készített bor. Testre nem gyúrt, nincsenek animális allűrjei, gyümölcsben erős. Ez egyúttal a korlátait is kijelöli. Vannak pillanatok, amikor zavarba ejtően közel esik egy gyümölcsléhez: meggy molto vivace, és dohány legfeljebb andantissimo. Többnyire azért szélesebb a repertoár: csokoládé, fekete szeder, aszalt sárgabarack és dohány. Kóstolva harmonikus, selymes, paraszthajszálnyira az édességtől. A korty összességében friss és üde. Málnacukor és ánizs – máskor meggy márka töményen. A hosszú lecsengésben csokoládé és málna. Csupa fény és derű – igazi plein air. Egy kis fauvista indulat sokat dobna rajta.

5 pont

Összességben mindkét bor, a maga homlokegyenest ellenkező stílusában, jó vételnek mondható. Ám kétlem, hogy a szekszárdi syrah egyhamar fogalommá válna.