Immáron ketten poroszkálunk a rizlinges dűlőúton. Virágozzék száz vándor, éljen a rizling! És most a tizedik fejezet ürügyén engedjenek meg egy embrionális számvetést és vallomást! Borban, borról soha annyit nem tanultam, mint az olaszrizling és a kékfrankos szisztematikus göngyölítéséből. Aki ilyesmire adja a fejét, az előbb-utóbb szembetalálja magát a kérdéssel: "Lehet-e kétszer ugyanabba lépni?" Minden didaktikus szándék nélkül és kissé kelletlenül, de ha már belengettem a farbát, válaszolok: igen is, meg nem is. Vagyis persze minden változik – évjáratok, borászok, talajok, technológiák –, és változik az is, aki a változást látja, de ha a folyó mindig annyira megváltozna, hogy nem ismernénk rá, akkor a kérdést sem tudnánk értelmesen feltenni. Azaz én nem szeretem, ha a talaj, a technológia stb. teljesen "felülírja" a fajtát – adjon hozzá, színezze, árnyalja! Tehát ha engem kérdeznek: legyen olaszrizling és vulkanikus!
Wunderlich Villányi Olaszrizling 2006
Elszaladt a kénadagoló, elbóbiskolt a minőségbiztosító? Egy örömszerzésre alkalmas anyagból majdnem reménytelen vegyületet sikerült létrehozni. Nagyjából olyan, mintha gyógyfürdőben akarnánk borozni. Mondanám, hogy befogott orral simán élvezhető, de ennek mi értelme volna. Ráadásul a bőre alatt is kén van. Pedig arányait tekintve ígéretes pályamű, közepes testtel, kerek savakkal, florális, minerális aromákkal. Ebben a formájában nincs értelme pontozni. Ha valaki találkozott sikerültebb példánnyal, ossza meg velünk a tapasztalatait!
Sike Tamás Egerszóláti Olaszrizling Selection 2005
Az egyik lehetséges válasz a "Hogyan lépjünk ki az olaszrizling a pörkölt bontója paradigmából?" kérdésre. De nekem ez már a ló túloldala. Hordóval, késői szürettel addig puhították, hogy bármit bevallana. Italkülönlegesség. Az "online borkereskedő vagyok, eszkimónak is eladom a havat" lingóban ez valószínűleg így szólna: egy olaszrizling azoknak, akik nem szeretik az olaszrizlinget.
Az illat virágos-mézes, alapvetően vonzó. Néha egy kis ammónia bezavar. Kóstolva telt, finom, sima felszínű, ízében agyagos-barackos, árnyalatnyi kesernyével. Melegedve sajnos gyorsan émelyítőbe csap át, előtérbe kerülnek a túlérettségre utaló jegyek, a magas alkohol, zavaróvá válik a savhiány. A lecsengés hosszú, késői szüretesen gazdag.
5 pont (hasperká)
Hollóvár Somlai Olaszrizling 2006
Az olaszrizling vulkanikus talajon szárnyakat kap. Így nem ért teljesen váratlanul, hogy az első hétpontos olaszrizlingem somlai, és az sem, hogy Takács Lajosnak csókolhatnék érte kezet. A Hollóvár rajongói klub főtitkára, Csite barátom egy 7x7 kóstolón magához intett, és a mellette bordó zakóban strázsáló Takács Lajostól kóstolómennyiséget rendelt nekem a 2005-ös hárslevelűből, mondván ez most a csúcs, ahová nekem is illene fölhágnom. Az édes tokajik után, a lecsengő szakaszban voltam, és elsősorban annyit érzékeltem, hogy folyékony ásványkivonat. Így Csite barátomnak jeleztem, hogy egyáltalán nem vagyok ítélőképességem csúcsán, de nem érzem úgy, hogy az időszámításom visszatekerődött volna nullára. A válaszának köszönhetően máig egyik kedvenc boros anekdotám született meg. Csite ugyanis ennyivel tette helyre a véleményemet: "Még sokat kell tanulnod." Most talán egy lépéssel közelebb jutottam a Tudás Várához.
Az illatban ásványok, menta, körte, akácvirág és marcipán. Élmény végigkövetni, ahogy 7-8 °C fokról indulva előadja a full montyt. Gömbölyű, a somlai rizlingeknél megszokottnál teltebb korty. Hibátlan arányok. A savak csiszoltak, kulturáltak, szervesen illeszkednek. A tiszta és friss kortyban körte, mineralitás, és – ez számomra olaszrizlingben világpremier – bors. A lecsengés ásványos, fűszeres, és visszatér a marcipán. Nem keserű, nem fanyar, nem savanyú, de nem is késői szüret bujkáló maradékcukorral. A mai mezőnyben előkelő idegennek hat. Pedig telivér olaszrizling.
Egy kiskartont habozás nélkül lezsíroztam, és űrkapszulában föladtam 2011-es önmagamnak. Akiben pislákol valamennyi rokonszenv az olaszrizling iránt, az nem hagyhatja ki.
7 pont (és ki tudja, hol áll meg?)
Gere Attila Villányi Olaszrizling 2006
A sajtó általában szereti ezt a tetszetős csomagolású, mértékletesen árazott Gere-bort. Én középszerűnek tartom, és nehezen tudnám megmondani, hogy vajon egy átlagfogyasztónak kedvet hoz-e egy ilyen bor a rizlingezéshez, vagy inkább kedvét szegi. Talán az előbbi. Ezúttal a lényeg röviden összefoglalható: átlagos. Lelkesedni érte éppen annyira képtelenség, mint haragudni rá.
A kissé tolakodó, direkt illatban jázmin, agyag és bodza. Kóstolva képzetlen és izgága savak, kis savanyka, luftos korty – reduktív nagyátlag. Ízében zöldalma, zeller, barackmag. Könnyen jön, könnyen megy. Ételt kíván. Vagy szódavizet.
4 pont
Györgykovács Imre Somlói Olaszrizling 2004
Nem is hasonlít fiatalkori arcképére. Viszont még méltóbb a méltatásra. Szégyen, de közhelyre fakadtam: Somló és az olaszrizling házassága a mennyben köttetett.
Mézes, akácvirágos, petrolos, áradóan gazdag és nemes bor. Az élek lecsiszolódtak, az áramlatok mind egyfelé húznak. Varázslatos rizling, amelyben még bőven buzog életerő.
Legalább 7 pont, és újabb figyelmeztetés, hogy a türelem pontot/pontokat teremne.
Utolsó kommentek