Borkóstolásra invitáltam barátaimat. Nincsenek magasztos célok ilyenkor: jót enni, jót inni; közben megváltjuk a világot. Általában az első két cél szokott is sikerülni, pedig lehet, hogy a harmadikkal több sikerünk lenne, globálisan. Most sem volt ez másként: a megsütött kacsamellek és a kibontott borok elfogytak; a világ pedig a megszokott mederben folyik tova.

Pedig igyekeztünk felnőni a feladathoz, és a világ aktuális állapotához közel álló fajtát kóstoltunk. A pinot-ról (és korunkról) ugyanis az a sztereotípiánk, hogy szeszélyes. Pillanatfelvételeket lehet róla készíteni, de nem lesz két olyan időpont, amikor hasonló arcát fogja mutatni. Sőt, nehezíti a kóstolók dolgát, mert palacknyitás után rögvest nekiáll változni, izeg-mozog, ember legyen a talpán, aki éles fotót tud exponálni. A több órás kóstoló során minden bort igyekeztünk többször megvizsgálni: végigszaladtunk a soron evés előtt, ittuk őket a kacsához, legvégül tele hassal, ráérősen is. Véletlenszerű volt a borok sorrendje, így valamelyest egymáshoz képest is meg tudtuk ítélni a borokat. Az alábbiakban a borleírások és a pontszámok egyfajta konszenzust tükröznek, de a felelősséget értük én vállalom.

Don Simon Egri Pinot 2004

Az est legolcsóbb tétele, az Intersparban akciósan vettem, 1300 forint alatti összegért. Színe élénkpiros, fáradtságnak, úgy tűnik ekkor még, nyoma sincs. Illatban friss, gurulós málna. Csipetnyi hecsedli is felbukkan. Kóstolva meglepően édes (pedig a 13%-os alkohol nem volt kimagasló a mezőnyben), leginkább a nagymama által eltett cseresznyebefőttre emlékeztet. Megjelenik benne a csipkebogyó is, de lekvár formájában. Sajnos azonban a lendület hiányzik, kifejezetten üres a korty közepe. A vége sem javul, édeskés, rövid lecsengésű. Hová lettek belőle a híres egri savak? Erős három pontnál többre nem taksáltuk.

Ebner Pinot 2005

A legzabolátlanabb bor volt nyitáskor: izzadt lovak, istállószag. Viszonylag hamar elpárolgott ez a megosztó illat (vagy szag?), helyette füstölt ízek, valamint gyümölcsök jöttek elő: cseresznye, vadmálna. Mindezekre rátelepszik némi fásság is, sajnos, ami a pinot játékosságát elfedi. Ízében hasonló a kép(zavar): eleinte fülledt, kellemetlen íz, később átveszik az irányítást a valamivel kellemesebb komponensek. Már ha a füstölt húsos, szalonnás ízt szereti valaki. Megjelenik némi fűszer is, leginkább talán kakukkfű. Azonban a 13-as alkohol itt is visszaüt: édes ennek is a lecsengése. Korrekt, négy pontos bornak találtuk ezt, de nem lett a kedvenc pinot-nk. A Bortársaságnál vettem a palackot, ha jól emlékszem a januári nagy akciók közepette, valamivel 3000 forint alatt.

Ráspi Pinot 2005

Az est csalódása. Egy szinte nem is létező bor, 250 palack készült belőle. Csiténél a tavalyi év legjobb tételei közé került, nálam a vágy titokzatos tárgya volt sokáig. Fél éve ugyanis kóstoltam, és mellbevágott a gyümölcsözön és sós íz keveredése. Beruháztam több mint 7000 forintot (a bort egy magánszemélytől vettem) és most kidugóztam. A színe mély, céklásan lilás. Ez nem lepett meg, erre emlékeztem. Az illata bántóan egysíkú, meggyes, alig halványan málnás. Eseménytelenül folyik le a torkon. Kicsit fémes lecsengésű, nem az izgalmasan sós, ásványosan finom, hanem már-már kellemetlen érzetű. Lehet hogy ez elvárásaim miatt volt a csalódás ekkora, de a tétel sem mint pinot, sem mint a fertőrákosi termőhelyet bemutató vörösbor nem állta meg a helyét. Három pontnál többet most nem érdemel.

St. Andrea Pinot 2005

Az est győztese. Pedig nem bíztam ebben a borban, ugyanis eddig kóstolva mindig a savanya határozta meg az összképet. Úgy tűnik most jó pillanatban néztünk rá a palackra. Opálos, kicsit rozsdás, matt szín néz vissza a pohárból. Finoman bőrös a nyitás, enyhe eperlekvárral a háttérben. Ízben az alkohol és a sav jó egyensúlyban van: nem édes, nem savanyú. Gyümölcsös (szamóca és csipke, némi fekete ribizke), kicsit gombás íz, továbbá meglepő ásványosság jellemzi. Diszkrét bor, nem nyomul, az ételt és a beszélgetést háttérzeneként kíséri. Itt és most erős öt pontos volt. A palack tavaly ilyenkor került hozzám, Egerszalókon, emlékeim szerint 2500 forintért.

Malatinszky Noblesse Pinot 2005

Ajándékba kaptam a bort, így az áráról nem tudok mit mondani. Bontás után új fahordós érlelésre utaló vanília illat jön, ez sokáig megmarad, halovány gyümölcsösség tűnik még fel. Világos szín, talán a leghaloványabb az este során. Ízben a nem teljesen beérett ribizli jellemzi, vagyis savanyú, veszettül. Lecsengésében visszatér a vaníliás édes érzet, de ez már nem gyógyír az előzményekre. Ez sem kúszott három pont fölé.

Mivel a fajta a kedvenceim közé tartozik, ezért leginkább érdekes kóstolónak fogom fel az estét, noha a szigorú pontok akár kudarcról is árulkodhatnának. Örök optimistaként ígérem, hogy lesz még pinot-fotózás, remélem fotogénebb alanyokkal.