Volt az elmúlt héten egy kiváló szakmai bemutató a Szekszárd Borvidék Kht. szervezésében Budapesten. Borászok és borok Szekszárdról. Tizenhét pince, pincénként maximum három borral: így is mintegy 45 tétel várt az elszánt és kíváncsi kóstolókra. Mindezt néhány óra alatt befogadni képtelenség, de nem is ez a cél. Inkább az ismerkedés, a felfedezés vagy újra felfedezés. Mert mindig akad egy-két pince és bor, melyet alaposabb megismerésre följegyzek magamnak. Most kettő következik a jó néhányból.

Bősz Adrián Báta Cuvée 2006

A számomra ismeretlenség homályából előtűnt borász és bora kellemes meglepetés volt. Üdítő színfolt a borvidék palettáján. A könnyű vörösek kategóriájába sorolható ez a nem mindennapi házasítás: kadarka, kékmedoc, kékoportó (talán hátcimkén még lehet így nevezni) és kékfrankos. Ha a kadarka nem kellett volna bele (de kellett!), akkor lehetett volna Kék Cuvée is, így a borvidék legdélebbi pontjáról kapta nevét. A mywine.hu 1490 Ft-ért kínálja.

Szép, élénk bíbor színű, tiszta, nincs sötét magja vagy vastag gyűrűje. Ezek után nem meglepő, hogy egyáltalán nem lomha, sőt inkább fürgén csorog le a pohár falán. Orrban némileg visszafogott: gyümölcs és zöldség vegyesen jön, de nem támad. Meggy, eperlevél, fehérrépa, piros ribizli. Egy cseppnyi a kékmedoc virágosságából. Semmi mesterkélt törleszkedés, csak vad természetesség. A nagypapa borának illata.

Szájban is természetes harmónia jellemzi, tökéletesen hozza, amit illatban ígért. Meggy, ribizli és ráadásként némi fűszeres izgalom. Van benne gyümölcs, sav és tannin is elég, mégsem lóg ki egyik sem. Vagyis inkább egyik annyira csak, mint a másik. A mai vörösbordivatnál azért valamivel savasabb. Nem kerek, nem sima, mégis jó inni. Csupa lendület, frissesség - talán ezért. Szép feszes struktúrája van, lüktet, néha rúgkapál, mégis nagyon egyben van a korty. Egy jó kis disznótoros mellé például ideális, de magában is el lehet kortyolgatni – persze inkább bőséges vacsora után, semmiképp sem éhgyomorra. Valahol a négy és az öt pont határán: egyedisége miatt legyen 5 pont.

Mészáros Bodzási Kékfrankos Válogatás 2006

Mészárosék borairól hallottam már jókat többektől is, ám eddig nekem nem volt szerencsém velük. Most viszont több kékfrankos közül ez ízlett a legjobban. Kiválóan egyensúlyoz a vékony, kecses és a testes, robusztus stílus között. A Decanter borszaküzlet árlistáján 3690 Ft-ért szerepel.

Szép, mély bordó szín vékony, halvány gyűrűvel. Ő is fürgén mozog a pohárban. Orrban meglehetősen visszafogott, ám annál tisztább. Meggy, fűszerek, és némi füstösség - ez utóbbiak csak idővel bukkannak fel, és erősődnek meg. Ahogy melegszik egyre inkább kivehető egy csipetnyi ánizs és bors kevés füsttel keverve. A gyümölcs pedig egyre jobban beérik, míg végül aszalt meggy lesz belőle. Egyszerre válik vastagabbá a gyümölcsös és a fűszeres-füstös vonal, így nem billen meg az illat egyensúlya.

Szájban intenzíven mutatkozik be, de nem rohan le, nem kezd törni-zúzni. Finom, szekszárdi kékfrankos íz: meggy, cseresznye, csipetnyi fűszeres, vaníliás pikantéria. Karcsú, feszes test, ebbe belesímuló szép savgerinc, kerek finom tannin. A lecsengésben kicsit szárít, de csak annyira, hogy az még belefér. Ahogy szellőzik, melegszik, az alkohol kezd nyomulni, ízben is édesebbé válik: megjelenik a később az illatban is belépő aszalt meggy. Jó kis kékfrankos. Az én naív álmom, hogy ilyen legyen az alap, ehhez ne kelljen válogatásnak lennie. Mert azért innen még bőven van hová lépni fölfelé: nálam öt és hat között van, pozitívan kerekítve legyen 6 pont.