A juhfarkkal kapcsolatos sztereotípiák eloszlatásának legjobb és legélvezetesebb módja, ha megkóstolunk a fajta boraiból többet is. Lehetőleg gyors egymásutánban. A kísérlet végeztével talán többé nem használjuk azokat a szavakat, hogy "nászéjszakák bora", sőt, még az is bebizonyosodhat, hogy nem csak 10 évente ad jó bort ez a fajta sem. Többek között ilyen közhely-oszlató szándékok miatt dugózok ki 2*2 juhfarkat. Az első két bor mindenesetre bíztató volt, nyári melegben hidegen ajánlom őket.
Bazaltbor Somlai Juhfark 2006
Elsőként, óvatos duhajként, biztosra mentem. Már tavaly augusztusban is kóstoltam a frissen letöltött bort, és akkor ez nyerte el legjobban a tetszésemet a pince 2006-os tételeiből. Bob októberi értékelésének hatására elfektettem a palackjaimat, de az egyiket most előhúztam, vajon összerázódtak-e már benne az összetevők? Hevesen bólogatok: szép állapotban van ez a bor. Színe nem kopott meg - szalmasárga, tükrös. Illata elsősorban virágos, gyümölcshegyeket ne ettől a bortól várjunk. Lehet érezni benne a bazaltos talajt, meg a háttérben egy kis pörkölt földimogyorót, amikor még a héja is rajta van. Másnapra ez utóbbi jegy vissza is vonul. Kóstolva igazi somlai: ásványos, olajos struktúrájú, finoman rezgő savú. Megbizsergeti a kóstoló nyelvét, de maradandó sérüléseket nem okoz. Viszont a gyakran elhangzó jó tanács, miszerint somlói bort kicsit melegebben kóstoljunk erre a tételre nem igaz. A közel 15-ös alkohollal ugyanis a savak csak egy ideig bírnak lépést tartani, ha túlmelegszik a pohár az alkohol már túlfűti a szájat. Lecsengése nagyon hosszú, sós érzetű. Most 7 pontot érdemel ez a tétel.
Én a pincében vettem a palackot annó, most a Decanter szaküzletben 3300 forintért tudnám klubáron megvenni. Muszáj megemlítenem, hogy a megújult honlap nem nyerte el tetszésemet.
Oszvald Pincészet Somlói Juhfark 2005
A Borfalu Bortékában ajánlották figyelmembe ezt a palackot, ez úton is köszönet érte. Oszvald Lajos borai nekem eddig kimaradtak, de ahogy az alkoholista kereső dobozát használtam, úgy tűnik: nem csak nekem. Első találkozásom a pincével mindenesetre bíztató volt, korrekt bort kaptam, viszonylag korrekt áron (2000 forint körül volt egy palack).
A kitöltéskor feltűnő volt, hogy kevésbé harsány színű ez a tétel, mint a Laposa bor. Tükrösségben azonban nem marad el tőle, viszont sokkal fürgébb lefolyású, mint amaz. Illata nem túl erőteljes, az ásványosság itt nem dominál, inkább egy enyhe őszibarackosság tűnik fel. Ha túlmelegszik, némileg itt is előtérbe tolakszik az alkohol, ami egyébként 12,5-ös szinten áll. Kóstolva hasonló benyomás ér: alapvetően egy gyümölcsös, kicsit édeskés (maradékcukor-gyanú!) bort kapok, ahol a savak néha el-elmaradoznak. Karcosságnak, csípősségnek a gyanúja sem merül itt fel. A sós, ásványos jegyek is csak a lecsengésre jönnek elő, azonban az utóíze így is jóval rövidebb, mint társáé. Egy jól iható, hibáktól és izgalmaktól mentes bor ez, jutalma erős 4 pont.
A hamarosan bemutatásra kerülő újabb két juhfarkért Somlóra kell elzarándolkolni, ugyanis kereskedelmi forgalomba nem került tételekről lesz szó.
Utolsó kommentek