Két, nehezen beszerezhető juhfark kóstolására készültem, három lett belőle. Az előző kóstoláshoz fűzött hozzászólásokban ugyanis szó érte a házam elejét, és a könnyen elérhető Tornai fajtabort reklamálta egyik kedves kommentelőnk. A tudatalattim pedig bezavart egy szaküzletbe és levetetett velem egy palackot ebből a borból. Úgy érzem, nem jártam jól ezzel a bővítéssel.

Tornai Pincészet Juhfark 2006

A pincészettel kapcsolatos evidenciákat nem sorolom, ha valaki somlait akar venni hipermarketben, nagy valószínűséggel a több mint 50 hektáros a birtokról származó bort fog a kosarába pakolni. Csúcsboraik immár grófi előtaggal jelennek meg, azokkal még nem futottam össze, a Szent István Borszaküzletben is csak a sima juhfarkjuk volt elérhető, a pincéhez mérten borsos áron: 2000 forintért mérték palackját.

Felbontás után az első meglepetés: a borban apró szénsavbuborékok úszkálnak. A színe meglepően mély sárga, mozgása ehhez képest kifejezetten fürge. Beleszippantva a pohárba egy kicsit parfümös virágillat csapta meg az orrom. Kitartó keresés dacára sem leltem benne semmilyen markánsabb jegyet, noha minimális ásványosságot elvártam volna. Kóstolva feltűnően jellegtelen, pláne pár órás szellőztetést követően (addig markánsan szénsavas). Némi barack jelenik meg mindössze benne, tüzesség, mineralitás nem bukkan fel. Lecsengése is rövid. 48 órával bontás után a hűtőben eloxidált. 3 pontnál többet nem érdemel.

Kreinbacher Birtok Juhfark Tanulmány 2006

A pincészet (illetve pincék, hisz immár külön úton jár a Szent Ilona és a Kreinbacher márkanév) a még be nem váltott ígéret címet birtokolja nálam. Ezzel úgy tűnik, nem vagyok egyedül. Minden évjáratban van olyan boruk, ami majdnem nagyot szól, de valahogy mindig marad egy kis hiányérzetem. Idén a helyszíni látogatás is azt erősítette meg bennem, hogy noha a szőlőterületek az egyik legrendezettebb képet mutatják Somlón, valahogy sikerül az izgalmat a pincében kivenni a borokból. Kivételt képeznek ez alól a kis tételszámban letöltött, kereskedelmi forgalomba nem kerülő fajtaborok: legjobban nekem az itt is dicsért olaszrizling tetszett, figyelemre méltó volt a Szent Ilona hárslevelű is, valamint érdekes kísérletnek tartom a shirazt. Szívem szerint azt tanácsolnám: hagyják a házasítást másra, mutassák be a pincét az egyes fajtákon keresztül. Mint teszi ezt a juhfark tanulmány is.

Mindössze 0,93 hektár jut ennek a fajtának a 30 hektárnyi területből. Az innen szűrt bor a kóstolt sorban a leghalványabb színű volt. Hidegen pohárba töltve csendben van, idő kell neki és sok pörgetés, hogy megnyíljon, akkor sem kezd el áradni belőle az illat. Vakon rajnaira tippelnék: reszelt citromhéj és némi pörkölt mandula bizsergeti az orrom. Ahogy melegszik, úgy jelennek meg benne a bazaltos, ásványos jegyek is. Belekortyolva a vezető íz a grépfrút és a só. A savak pengeszerűek, napok alatt sem halványodnak. Közepesen hosszú az utóíze. Szép, egyedi bor. Eléri a hat pontot, ha nagyobb teste lenne, még feljebb is kapaszkodhatna.

Bár én a pincénél vettem a palackot, de nemrégiben a Wineworldben is láttam 2900 forintért polcos példányt belőle.

Hollóvár Pincészet Somlai Juhfark 2006, szűretlen

Lassan kultuszborásszá válik Takács Lajos nálunk, noha halk, visszafogott stílusa ehhez a szerephez nem illik. 4 hektáros birtoka sokat elárul róla: precíz, rendezett sorok, tudatos aljnövényzet kezelés, több felújított pinceépület, amiből a legtöbbnek funkciója nincs - egyszerűen szépek. A hordók, ballonok kis helyen is elférnek, s mellettük ott lógnak a már megénekelt csövek is, ugyanis Lajos az üveg lopókat már mind eltörte, így a kóstolók poharába is lecsövezve kerülnek a borok.

A 2006-os juhfark derítés után került palackba, szűrve nem volt. Szép szalmasárga színnel fogad a bor, még némi zöldes villanások is feltűnnek benne. A poharat megforgatva nem is akar lecsorogni a falán a lé, annyira sűrű anyag. Ehhez mindössze kései szüret és egy napos héjon áztatás kellett. Ehhez képest kifejezetten diszkrét az illata. Leginkább mandarint érzek benne, némi mangóval társítva. Meg sok-sok ásványt. Megkóstolva nem ér meglepetés: nagyon olajos, már-már krémes érzetű a bor. A kortyban a trópusi gyümölcsök vívnak csatát minerális ízekkel; végül kiegyeznek döntetlenben. A komoly alkohol és a magas extrakt édességet visz a lecsengésbe, ezzel együtt is nagyon harmonikus, kerek ez a tétel. Az egyediség, az izgalom miatt mindenképp a kóstoló legjobbja, pontban 7 és 8 közé teszem.

A pincénél 5000 forintért lehet megvenni ezt a bort.

Öt palack juhfark talán tekinthető jó mintavételnek. Fel tudom melléjük idézni a Somlói Apátsági Pincében kóstolt hordómintát is, ami pár hónapja kiemelkedően jó anyag volt, forgalomba azonban még nem került, várhatóan az ősz végéig nem is fog. Ezek alapján úgy látom, hogy a karcos, maszkulin jelzők ideje lejárt. A neutrális fajta képes megmutatni az adott termelő elképzelését a borkészítésről, természetesen mindezt úgy, hogy a termőhelyi sajátosságokat megőrzi. A savgyűjtő képessége egyes évjáratokban átok lehet, de jó évjáratban nagy bort is lehet szűrni ebből a fajtából is, sok munkával, jól megválasztott szüreti időponttal. De ha más fajtából ennél egyszerűbb nagyot villantani, szóljanak.

Lehet, hogy fiú utódhoz nem, de szép borélményhez hozzá tudja segíteni a Somlóra fogékonyakat a juhfark.