Utolsó osztrák-magyar jegyzetlapunkra két remek bor maradt. Nem kellett csalódnom a Knoll Smaragdban, beváltotta hozzáfűzött reményeimet. A mellérakott Hernyák veltelini is kiváló volt, pont olyan, mint amilyennek emlékeztem rá. Könnyen lehet, hogy készül majd pótlap is a jegyzethez, hiszen több magyar tétel kimaradt az évjárat, elérhetőség vagy egyéb okok miatt. Viszont az eddig kóstolt néhány is elég volt arra, hogy ráérezzek a veltliner ízére. Kezdem sejteni, hogy Ausztriában miért kap kulcsszerepet a fajta, és kezd meggyőződésemmé válni, hogy itthon is érdemes lenne komolyabban venni a zöldveltelinit.

Weingut Knoll Grüner Veltliner Kreutles Smaragd 2006

A Weingut Knoll Wachau egyik vezető pincészete. Főleg rizlinget és grüner veltlinert készítenek, de kisebb mennyiségben van sokféle boruk, még némi vörös is színesíti a palettát. Róluk is lehetett olvasni ebben a kiváló wachaui helyszíni szemlében, illetve legalább egy zöldveltelinijük és rizlingjük dokumentáltan lecsorgott már alkesz torkokon. A Welt WeinFestival ismertetője szerint boraik sikeréhez hozzájárult a Szent Orbánt ábrázoló barokk stílusú cimke, amit még a hatvanas évek elején terveztek. Ez a bor a legmagasabb Smaragd kategóriába tartozik, több mint 23 eurót adtam érte a Wein & Co-nál.

Zöldessárga színű, kicsit opálos. Szabályos ablakokat rajzol a pohár falára, komótosan, nem sieti el. Tekintélyt parancsolóan mutatkozik be orrban: petrolos, fehérborsos, nyers gombás illatok, friss körtével, őszibarackkal. Másnapra a petrol és a gomba helyét finom mineralitás és zsírkréta vette át, a gyümölcsök szépen megmaradtak, sőt, érettebb vonzóbb arcukat mutatták. Leheletnyi mézes hízelgés, minden mázosság nélkül. Vonzó, gazdag ugyanakkor visszafogott. Szép.

Szájban fűszeres, tüzes mégis elegáns. Egy pillanat alatt ott terem a nyelv ezernyi pontján egyszerre. Húsos gyümölcsösség, enyhén csípős fűszerek, és tökéletesen a testbe simuló savak jellemzik. A fajta fűszeressége keveredik némi sós ásványossággal. Lecsengése hosszú, picit kesernyés, vastagon gyümölcsös. Lendületes, elegáns és itatja magát. A pince borairól szerzett csekély tapasztalatom alapján fiatal, és még nagy jövő áll előtte. Labanc klasszis, azaz 7 pont.

Hernyák Etyeki Zöld Veltelini 2006

Hernyák Lászlót/Lacit nem hiszem, hogy különösképp be kellene mutatnom a kedves olvasóknak. Pedig, ha jól látom, kóstolójegyzet eddig még nem is volt Hernyák-borról ezeken a hasábokon. Erős kezdés lesz. Tavaly nyáron a Budai Gourmet Fesztiválon figyeltem föl erre a zöldveltelinire. Olyannyira emlékezetembe vésődött az a pár korty, hogy rögtön eszembe is jutott, mikor a sorozat ötletét fontolgattam. Úgy tudom, sajnos, már nem kapható.

Zöldessárga, tükrös. Egy fokkal még szabályosabb ablakokat rajzol, és egy picit gyorsabban dolgozik. Illatában a fehérbors (én kérek elnézést) meglehetősen animális jellege keveredik némi sauvignonos macska által megtisztelt szénával. Szellőzés után a gyümölcsök kerülnek előre, főleg érett körte és őszibarack. Markáns, egyedi, izgalmas.

Szájban intenzív, zamatos. Húsos gyümölcsösségben itt sincs hiány. Gyönyörűen hozza a fajta kirobbanó fűszeres jellegét, a savak pedig itt is tökéletes háttérmunkát végeznek. Nehét eldönteni, hogy a gyümölcsök - körte, grépfrút - mellett/előtt domináló kiváló sós, fűszeres íz mennyiben a fajtának és mennyiben Etyeknek köszönhető. Mindenesetre köszönhető, ez a lényeg. Lecsengése, szép hosszú, minden benne van, ami kortyban tetszett. Az alkohol egy picit önállósítja magát, de mondhatjuk úgy is, kellemesen melegít. Szintén egy remek bor, és nagyon kíváncsi lennék a jövőjére. Akár osztrák is lehetne, de jobb így, hogy van benne egy kis kuruc zabolátlanság. Pannon klasszis, azaz 7 pont.