Bécs városán túl, Krems és Melk között tobzódhatnak a fehérbor kedvelői: a rajnai rizling kivételes formáját mutatja itt, és a grüner veltliner is nagyon izgalmas. Érdemes vetni rájuk valami komolyabb pillantást. Mi vetettünk: a legjobb osztrák borvidéken, Wachauban jártunk.

A Wachau elnevezés a Karolingokkal összefüggésben merült föl először, talán 823-ban. Természetesen nem a mai írásmódban, hanem a bajor Uuachouua formában. A kezdetben egy nagyobbacska település, Spitz körül szerveződött borvidékhez 1250 táján csatlakozott St. Michael, Wösendorf, Joching és Weissenkirchen. (Állítólag a teraszos művelés kialakítása is ugyanebben a században kezdődött.) Végleges kiterjedését az 1900-as évek elején nyerte el, amikortól a Bécs és Linz között nagyjából félúton fekvő, Krems és Melk által a Duna mentén határolt területet már Wachauként jegyzik. Ekkor a ma oly meghatározó Dürnstein, Ober- és Unterloiben szintén részei, így alakult ki a mai 1390 hektáros terület, amelynek több mint fele grüner veltliner és kevesebb mint tizede rizling, és amely 2000 óta az UNESCO természeti világörökség része.

Vinea Wachau Nobilis Districtus

Évszázadokig jegyzett, de nem agyonértékelt bort készítettek a helyi gazdák: valójában csak az utóbbi két évtized hozta meg a dicsőséget. Rizlingvonalon pedig a piac – pillanatnyi állás szerint – legalábbis egy lapon jegyzi őket a híres német terroirok nedűivel. Jelentős lépésként 1983-ban létrehozták a saját eredetvédelmi és minőségi szabályozásukat, Vinea Wachau Nobilis Districtus néven. A Vineát 33 borász alapította négy mester ötlete alapján. Az ötletgazdák családi pincészetei közül három ma is a legnagyobbak közé tartozik: Franz Prager, Franz Hirtzberger és Josef Jamek (ide nem sorolható társuk Wilhelm Schwengler volt).

A mozgalom ma is sikeres, több mint 200 tagjuk van, a Wachau területéről kikerülő borok 85 százaléka viseli a pecsétjét. A Codex Wachau hat pillérre épül: a szőlőt a régióban kell termeszteni, és a bort is itt kell palackozni; semmilyen adalékanyagot nem tartalmazhat a bor; nem alkalmazható mesterséges koncentrációnövelő anyag és ezt elősegítő modern technológiai megoldás; tiltott az aromatizáció, azaz nem használható barrique hordó (alá tudom támasztani: a pincékben csak hagyományos érlelés zajlik, javarészt a nagyapák 50-60 éves ászok hordóiban), tanninpor és egyéb ismert és kevésbé ismert hókuszpókusz; a szüret kézi szedéssel történik (ez adódik a terepviszonyokból is).

Az így kialakult minőségi borok alkohol- és cukortartalomtól függően három kategóriába sorolódnak: Steinfeder, Federspiel és Smaragd. A filozófia lényege, hogy csak azt tartalmazza a bor és csak azt mutassa magából, amit a természet adott neki. A természet nagyon sokat ad. Maga a vidék is megér egy hétvégi kirándulást. A Duna által kettévágott dombok (Magyarországon az ilyen, 500-600 méter magas kiemelkedéseket hegynek nevezzük) igen változatos, kanyargós tájat kereteznek. A folyóval kezdve: ehelyütt természetesen keskenyebb, békésebb a víz, mint hazánkban. A termőterületek és a folyó között leginkább csupán az autóút foglal helyet, és itt halad el a híres Passau–Bécs kerékpárút is. Néhány száz méter széles lapályt követően meredeken tör az ég felé a táj. Alant (akár 400 méterig, mint például a Ried Loibenberg – a ried szó dűlőt jelent) szőlő, odafent ősnövényzet, el nem pusztított erdő húzódik. Az eredeti flórától gigantikus munkával vették el a területet a szőlő számára, fokozatosan alakították ki a teraszos művelés alapjait, a bazalt és mindenféle egyéb kövekkel alátámasztott földlépcsőket. A kevésbé ideális részeket a sárgabarackfák borítják, amelyek termései szintén Wachau védjegyeivé váltak. Aki eljut ide, ne felejtse el megkóstolni a barackos gombócot, azaz a Marillenknödelt.

Legjobbak dűlőben, borászban

De vissza a szőlőhöz. Meglepő módon a teraszokon 30-40 százalékkal több szőlő terem, mert nem csak a földsziget közepén elterülő egy-két sor adja az alapanyagot, hanem a kőfalak oldalába is bevezették a gyökereket, és azok hol magukban, hol oldalsó rögzítés segítségével tartják fent a tőkéket.

Jellegét tekintve háromféle szőlőterületet különböztetnek meg. A már említett klasszikus "alföldi" és a meredek teraszos művelés mellett jelentős nagyságúak a magasabban fekvő területeken lévő lankás dűlők. A legértékesebbek és leghíresebbek a déli, délkeleti kitettségű terroirok, amelyek a Duna bal partján fekszenek. A tradicionálisan legjobbnak tartottak mellett (Ried Achleiten, Ried Klaus) rengeteg kisebb és nagyobb dűlő neve (Kellerberg, Loibner Berg, Singerriedel) zárkózott fel az utóbbi évtizedben, köszönhetően elsősorban a példátlan méreteket öltő szelektálásnak. Az élen járók 10-15 hektáros szőlőterületről ugyanennyi fajta bort palackoznak. A 2005-ös F. X. Pichler-szortiment 13 hektárról 13-féle bort kínál, 7 grüner veltlinert és 6 rizlinget. Hozzá kell tenni: egy dűlőből többféle azonos fajtájú bor is származhat, hiszen a Federspiel és a Smaragd minőségi osztály különbözősége a szüret időpontjától függ. Ehhez jönnek még a késői szüretelésű édesek, így akár azt is összevethetjük, mit tud ugyanaz az anyag szeptemberi, októberi és novemberi szüret esetén. Egy másik példa: Pichleréknek a Kellerberg dűlőből rizlingjük és zöldveltelinijük is származik.

Érdekes módon minden borvidéknek megvan a legjobbnak kikiáltott borásza, de a legmagasabb presztízsű hármat vagy ötöt megnevezni nagyobb vitákhoz vezet. Wachau esetében a non plus ultra (vagy mint a hires borszakíró – hagyjuk is, hogyan hívják, nehogy elcsépelődjön a neve – aposztrofálja: Wachau Chateau Latourja, Domaine de la Romanée-Contija és Luciano Sandronéja) F. X., azaz Franz Xaver Pichler. További három pincészetet tiszteltünk meg azzal, hogy bemutatjuk őket az Alkoholista nyájas olvasóinak: Emmerich Knollt, Josef Jameket és Franz Hirtzbergert. Mindahányan élvonalbeliek. Rajtuk kívül vitán felül a helyi elithez tartozik Leo Alzinger, Rudi Pichler, a Weingut Prager és a Weingut Schmelz – de biztos vannak még olyanok, akiket érdemtelenül felejtettünk ki a felsorolásból.

F. X. Pichler

Mint azt a nagyon szép kivitelű és lényegre törően Wachau című könyvből megtudhatjuk, 1991-ig F. X. Pichler úgymond átlagos borász volt. Ekkor egy külföldi boríró látogatott el hozzá, és fantasztikus tapasztalatait közreadta szerte a világban. Innentől egy csapásra keresetté váltak borai, és ami manapság nagyon fontos: Amerikában is felkapottá, már-már kultikussá vált az F. X. Pichler márkanév.

A világhírre több mint 150 évet várt a pincészet, minthogy 1840 óta. A mesterség apáról fiúra száll, F. X. 1971-ben kapta meg apjától a lehetőséget. A családfő a földre esküszik, ránézésre megmondja, melyik alkalmas veltelininek, melyik rizlingnek. Persze fontos a szőlő is, édesapja 1928-ban kezdte az úgynevezett tőkeszelektálást, amelynek lényege abban rejlett, hogy a grüner veltliner esetében a klasszikus kis szemű fajtát telepítsék. A mai napig jelentős részben az általa telepített és kikísérletezett tőkékről szüretelnek. Topborok esetében ritkán hallható érvelés a hozamkorlátozással szemben, márpedig Pichler ellenzi ezt a fajta beavatkozást. Legalábbis azt mondja, nem él vele. A természet teremjen kis szemű szőlőt, amennyit tud, ő pedig tudja, mikor szüreteljen, és hogy melyikből mennyit használjon fel a boraihoz. Nincs okunk és merszünk megkérdőjelezni igazságát.

Látogatásunkkor Lucas Pichler, F. X. fia fogadott, ő mutatta be a választékot. Kiderült, csak a 2005-ös évjárat van raktáron, a korábbiakat már értékesítették. Mind a négy borásznál ezt tapasztaltuk. Ez azt is eredményezte, hogy felerészben félkész nedűket kóstoltunk, hiszen a csúcsrizlingek 3-5 éves korukban érik el legszebb formájukat, s 12-15 évig garantáltan élnek. Pichlerék a Riesling Smaragd Dürnsteiner Kellerbergjüket két héttel ottjártunk előtt palackozták.

Kezdésként két különböző grüner veltliner federspiel került az asztalra. Nem túl nagy alkoholtartalom, kellemes, virágos illatú ital fickándozott a pohárban. Igazi frissítő. Ezután négy smaragd következett. Az előző eszmefuttatásnak köszönhetően jelen állapotban a kisebb potenciállal kecsegtető tételek tűntek inkább késznek, míg például a hihetetlen mineralitású és koncentráltságú toptételnek, az M-nek (mint monumentális) még sok idő kell. 2005 pocsék esztendő volt odaát is, de ez nem mehet a minőség rovására, így hát jó 30 százalékkal kevesebb bort tudtak készíteni az átlagoshoz képest.

A rizlingsor bemelegítéseként ismét egy federspiel következett, ezek egyszerűbb, de könnyebben iható borok, ténylegesen a mindennapokra. (Helyben vásárolva egy jó federspiel ára sem nagyon megy 10 euro fölé, de már 5 körül is finom kapható, míg a márkás smaragdok 15-től indulnak, zömük 25-30 körüli, de a legekért 60-at is ott kell hagyni. Ez az aktuális évjáratokra vonatkozik. Leginkább mennyiségi okokból kifolyólag általában a grüner veltliner kevéssel olcsóbb, mint a rizling, ami évjáratonként és termelőnként változhat.)

Ami ezután következett, arra a rizling szerelmeseinek mennyországa kifejezést használhatjuk. Hat riesling smaragd! Természetesen emelkedő értékrend szerint haladtunk, Loibner Oberhauser, Dürnsteiner Hollerin, Loibner Steinertal, Loibner Berg, Dürnsteiner Kellerberg, Unendlich. Az első négy tétel sokkal nyitottabb formáját mutatta, míg a Kellerberg és az Unendlich (Loibner Berg-i szelekció, amely csak az arra érdemes években készül) a bennük feszülő lehetőség, a fenséges, olajos elegancia ellenére szinte teljesen zártnak mutatkoztak. Nagyon finom barack, ánizs, grapefruit dominanciájú illat- és ízvilág, frissesség, mineralitás jellemezte a többit. A wachaui smaragd jellegzetes szénsavassága és cukrossága mellett sem nevezhető behízelgő bornak. Arra, hogy kibicekkel a borokat megszerettessük, nem ajánljuk, erre a célra egy dögös grüner veltliner federspiel az ideális. Egyébként is: smaragdot legkorábban kétéves korában fogyasszunk

Emmerich Knoll

Tradicionális, régi pince Knoll mesteré is, amely a borvidék keleti részén, Unterloibenben található. Itt a nagyobbik fiú, Emmerich volt házigazdánk. Miután megmutatta a pincét, csodálkoztunk, hogy csupán ennyi a föld alatti birodalom, néhány tucat közepes és nagy hordó.

Mint azt sejtettük: nem könnyű a wachaui borász élete. Knollék 14 hektárja 70 különböző parcellán terül el, innen jön az a 25-féle bor, amit 120 000 palackba töltenek. A két fő fajtán kívül itteni viszonylatban nagy mennyiségben foglalkoznak egyebekkel. Birtokolnak chardonnay-t, sárgamuskotályt, rivanert, traminit és egy kis vöröset is.

Knollék specialitása, hogy a smaragdok és az édesek csak szeptemberben kerülnek palackokba és forgalomba. Fontosnak tartják, hogy a szüret utáni első nyarat ezek a borok a hideg pincékben töltsék. Ezért forgalmi tételként csak federspielt tudtunk kóstolni, mindkét fő fajta nagyon friss, gyümölcsös (bodza, barack) arcát mutatta. A legkedvesebb rizling smaragdokat itt találtuk, igaz, ezek hordóminták voltak. Az egyik legmelegebb és legkülönlegesebb talajszerkezetű dűlő, a Schütt nagyon intenzíven barack illatú, komplex ízvilágú bort adott. Alapvetően eltért tőle a Loibenberg, amely ananászos zamataival és érthető kedvességével foglyul ejthet mindenkit. A veltliner smaragdok nem mutattak ilyen szép formát, direktek voltak, nem bonyolultak. Pedig ugyanabból a két dűlőből származóval kedveskedett vendéglátónk.

Hétféle édesbor, auslese, beerenauslese és trockenbeerenauslese készült a 2005-ös évjáratból, ezek a nehezen megfizethető kategóriába pozicionált termékek. Nekünk a chardonnay beerenauslese jutott, és nem panaszkodhattunk. Emmerich szerint nagyon jó édeseket produkált az évjárat, és valóban, minden a helyén van, példás egyensúlyban.

Josef Jamek

Josef Jamek nevét megkülönböztetett tisztelet övezi Wachauban. Úgy tartják, tevékenysége híján nem tartana itt a borvidék. És valóban: az 50-es években az ő száraz fehérborai jelentették az osztrák bor reneszánszát, majd a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján Herr Jamek volt a motorja a helyi gazdák összefogásának és szerveződésének. Hát ezért, hogy Jochingban utcát neveztek el róla. A palackokon is megtalálható JJJ, a családi címer három J betűje a családfő monogramját és a település nevének kezdőbetűjét takarja.

1996-ban adta át lányának, Juttának és vejének, Hans Altmann-nak a cég vezetését. Ekkor már megvolt a mai 25 hektáros terület nagy része. Kiváló földterületek birtokosai. A 6,5 hektáros Ried Klaus 90 százaléka az övék, ez egy déli, középmagasan fekvő, remek rizlinges terület.

Josef Jamek unokája fogadott minket. Nagyon alapos bemutatóra készült; először a Ried Klaushoz autóztunk, azután a feldolgozót és a régi pincét mutatta meg, majd a címkéken látható kúria épületéhez tértünk vissza, ami ma már a borturisták fogadására is szolgál. Ízléses borkóstoló helyiség is rendelkezésre áll. Igénybe vettük.

Öt veltlinert öt rizling követett. Nagyon izgalmas vertikális és horizontális összehasonlításokat tettünk. Úgymint két smaragd rizling egymás mellett, a Freiheit (szalmasárga) és a Klaus (sötétebb színű, olajos), vagy két rizling a Klaus dűlőből, a federspiel (tiszta, savas, üde) és a smaragd. Ugyanez a zöldveltelinikkel, mint például az Achleiten dűlő metamorfózisa két szüretidőpont között. Nagyon kellemes játék, kár, hogy nem volt rá több idő. Ami boraikban nagyon szeretni való: az illatorgia nem önmagában áll, az ízvilág képes követni. Ez meglepő módon még a sárgamuskotályra is igaz.

Franz Hirtzberger

Az osztrák és a nemzetközi sajtó kritikái alapján Hirtzbergerék minősége van a legközelebb F. X. Pichlerékéhez. Ebben a kérdésben állást foglalni a friss tételek egyórás kóstolása nyomán nem lehet. Ami biztos, nagy mineralitású, nagy potenciálú, izgalmas és intenzív borok készülnek itt, de ez igaz az általunk meglátogatott teljes wachaui élvonalra. Nagy öröm lenne ugyanezeket a borokat 2-3 év múlva újrakóstolni.

Jelenleg a negyedik generációs Franz vezeti a céget, de már készen áll az ötödik is, aki felkészültnek tűnik, így amikor apja jónak látja, leteheti a lopót. Legjobb terméseik a Singerriedel dűlőből származnak, amely közvetlenül Spitzben álló házuk mögött kezdődik, és meredeken szökik felfelé. Megízleltük, nagyon jó lesz. A Falstaff osztrák borévkönyve szerint potenciális 100 pontos bor, amely egyben a 2005. év legjobb osztrák bora – a második az Unendlich.

Veltlinerjeik tele vannak aromával, bodzaillattal, könnyen érthetőek, míg a rizlingek mélyen összetettek, nem beszélgetős, hanem odafigyelős borok. Nagyon kellemes a pinot blanc, igazi fickós, a chardonnay viszont az általam optimálisnál tartottnál több maradék cukrot tartalmaz. Kis mennyiségben édeseket is készítenek.

Heurigerek

Nemcsak Bécsben, Wachauban is érdemes felkeresni néhány heurigert. Ezek a potom összegért folyó-, elfogadható áron minőségi bort kínáló vendéglátó-ipari egységek meghatározzák a borvidék hangulatát. Lehetnek remek környezetben, a Dunára néző óriási zöld kertben, ahol a gyermekek számára is rengeteg játéklehetőség adódik, lehetnek egy-egy öreg borászcsalád kis pincéjében a főút mellett, de látni olyat is, amely komoly vállalkozásként működik mint a belvárosi turistagettó része. A legtöbb heurigerben olyanfajta kedves, családias evés-ivás, pozitív együttlét tapasztalható, mint a kedvesebb prágai sörözőkben. Olcsó, egyszerű ételek mindegyikben kaphatók. Nyitva tartásuk jellemzően időszakos (kivétel a belváros), igazodik a fenntartó család programjához, nyaralásához, ünnepeihez.

Az itt ismertetett borok jellemzően kevesebb energia- és pénzbefektetéssel elérhetők, mint azok külföldiek, amelyeket általában megéneklünk az MA-n, hiszen vagy a helyszínen, vagy Bécsben – például a Wein & Co boltjaiban – szinte minden simán hozzáférhető. Indulhatnak.