A Zwack név vajon szél a vitorlában, vagy vascsizma a mágnesasztalon? Mire juthat egy húszezer palackos pincészet öt év alatt? Mit keres a pinot noir az Úrágyában és hogy kell bekapcsolni a kávéfőzőgépet? A Művelt Alkoholista kóstolókommandója a Dobogó pincészetnél járt.

A látogatás apropóját az adta, hogy Domokos Attila főborász öt éve dolgozik a pincészetnél, s öt év nagyjából pont elegendő idő arra, hogy a végén egy picit megálljon az ember, nosztalgikusan elmerengjen a kezdetek botladozó lépésein, és számba vegye, mire jutott ezen idő alatt. Ennek megfelelően a kóstolás két vertikális sorból állt, először a furmintokat, majd pedig az aszúkat vizslattuk végig a 2003-as évjárattól egészen a még el sem készült 2007-esig. A turnén az Alkoholista stábjából Palack, Vörös és Fehér, valamit magam vettünk részt, a társaság másik felét a Késői Szüret rádiós műsor stábjának egy része adta ki. A szervezés áldozatos munkáját P.T. barátunk vállalta magára.

A borok kóstolása előtt - eső és sár ide vagy oda - szemrevételeztük az Úrágya dűlőben telepített félhektárnyi pinot noir-ültetvényt. Domokos Attila elmondása szerint egyelőre csak kísérletről van szó, a terület kicsi, a mennyiség még annál is kisebb, próbálgatják, ízlelgetik, mire lehet képes burgundia híres verese a tokaji lankákon. A pincészetbe lépve aztán többen mosolyra fakadtunk, mivel az épület udvarán, az államilag támogatott fejlesztési hitel kötelezően kirakandó promotábláján "kékszőlő-feldolgozó üzem létesítése" szerepel támogatott célként.

Pinot noir az Úrágyában

A Dobogó pincészet születése - ha nem is ezen a néven - 1896-ra datálódik, újkori történelmének lapjait viszont már a Zwack és a de Gelsey család kezdte írni. Kimondott céljuk, hogy Tokaj Chateau d'Yquem-je legyenek, s az impozáns célok mögé feltehetőleg a szükséges tőke is a pincészet rendelkezésére bocsáttatott, hiszen - mint azt Domokos Attila meg is jegyezte - minden feltétel adott a kompromisszummentes, minőségi munkához. A Zwack név ugyanakkor hátrány is - teszi hozzá Zwack Izabella - hiszen egy italipari mogul nevével fémjelzett pincészetet sokkal nehezebb kézművesként megismertetni a nagyérdeművel, mint egy esetleg az ismeretlenség teljes homályából előbúvót. Pedig a pincészet valóban nem a mennyiségi bortermelés imamalmát forgatja, éves kibocsátásuk 20000 palack körül mozog, céljuk pedig a minél magasabb minőség elérése.

Már a kóstoló elején megtapasztaltuk, hogy Zwack Izabella egészen fantasztikus vendéglátó, vibráló személyisége szinte fényárba borította a kóstolócsapat lelkét. Amellett, hogy az ebéd mellett kézzel írt menükártyákat találtunk, olyan - látszólag nem túl jelentős - figyelmességben is részesültünk, mint Izabella saját kezével írt, névre szóló köszönőkártyák a látogatásról (mindezt úgy, hogy a csapat tagjainak nevét nem tudta előre, így a kóstoló közben kellett észrevétlenül eltűnnie az elkészítésükhöz). Az ilyen "kis" figyelmességek mellett pedig végigvizslathattuk a pincészet száraz furmintjait és aszúit a kettőezerhármas esztendőtől egészen a még el sem készült 2007-es borokig. Jó hangulatban, jó borokat kóstoltunk. A következők kerültek be a kockás füzetbe:

Furmint 2003:

A bor fele tartályban, másik fele hordóban erjedt. Kicsit oxidált illattal nyit, enyhe petrolossággal, némi ásványokkal, pici ázott gyapjúval, guavával. Szjban szép savú, az illat után meglepően fiatalos, talán még kicsit zabolátlanak is nevezhető. Egy óra szellőzés után szépen nyílik, kerekedik.

Furmint 2004:

Mézes, virágos illatú, melybe birs, grapefruit, sárgabarack aromái vegyülnek. Kifejezetten lendületes savú (többek szerint túl lendületes is), élénk, szikrázó bor. Savhangsúlyos, de ez érdekes módon jól áll neki. Szellőzéssel kapros aromák törnek maguknak utat. Hosszú, szép.

Furmint 2005:

Az első palack meglepően fülledt, és bár baja nincs, új flaska nyílik. Birs, koriander illata csapja meg az orrunkat, tisztaság és kedvesség sugárzik a borból. Szájban jó savú, élénk, mégis harmonikus. Hosszú, minerális lecsengéssel búcsúzik, idővel töppedtes, késői szüretre utaló jegyeket mutat.

Furmint 2006:

A borból két kóstolót is kaptunk, a pincészet ugyanis folyamatosan kísérletezik a különböző palacklezárásokkal. Az első palack hagyományos parafadugóval, a másik üvegdugóval volt zárva. A bor elsőre jácintillatú, majd sós-minerális jegyek törek maguknak utat. Férfias, karcos típus. Később ananász, déligyümölcsök illata kerekíti a képet. Szájban nagy, mindenhonnan áradó ízvilágú, ásványos, ugyanakkor élénk savú. Minden egyben van benne, igazi nagy száraz furmint. Hosszú, testes, ásványos, hamisíthatatlanul tokaji. Az üvegdugós verzió határozottan lassabban fejlődik, gyümölcsösebb, kicsit talán parfümösebb is. Jelen állapotában a parafadugóst preferáltuk, de könnyn lehet, hogy idővel fordul a kocka, s a parafás már lefelé fog tartani, amikor ez még.

Furmint 2007:

Nagyon fiatal, nagyon zabolátlan, kénes, fiatal, picit talán még élesztős is, vagyis nincs kész. Ezen túlmenően viszont kedves, szerethető bor, déligyümölcsökkel, ananász aromáival. Talán közelebb áll az úgynevezett nemzetközi stílushoz, mint az eddigiek, éppen ezért alul is marad a magyar savakhoz szokott szánkban 2006-os bátyjával szemben.

A kóstoló ezen szakaszában kisebb polémia bontakozott ki közöttünk a furmint mint olyan nemzetközi hogyantovábbjáról. Anélkül, hogy palack kolléga sorozatának vitorlájából ki akarnám fogni a szelet, arra jutottunk, hogy valóban kerekebbek és néhol kifinomultabbak is például Chablis borai a nagy tokaji furmintoknál, a furmint ereje pont a maszkulin savakban, a kissé karcos mineralitásban mutatkozik meg, vagyis alapvetően más stílus, mint amazok. Csak épp ezt a stílust meg kell tanulni értékelni, és ebben azért van némi előnyünk nekünk magyaroknak, már csak azért is, mert jóval több furmintot kóstolhatunk, mint például egy egységsugarú francia vagy brit borissza. Abban viszont egyetértés látszott, hogy a különleges tokaji terroir bemutatására egyértelműen ez a legalkalmasabb fajta.

Palackok a Dobogó pincében

A kóstoló második felében az aszúkat vettük szemügyre:

Aszú 2003:

Erősen oxidált illattal nyit. Sárgabarack, birs aromái köszöntenek. Szájban viszont lendületes, szép savú, élő bor. Kicsit rátelepszik a botrytis az ízvilágára, de nem nyomja azt el. Virágok, gyümölcsök jönnek még. Idővel aztán egyre oxidáltabbá, dohányosabbá válik a bor, bontás után érdemes hamar elfogyasztani.

Aszú 2004:

A 100% furmintből álló bor annyira zárkózott, hogy el is tesszük a kóstoló későbbi időszakára. Egy óra alatt nyílik-nyílogat, de ezzel párhuzamosan kaprosodik is. Nem az igazi.

Aszú 2005:

Illatban a sárgamuskotály dominál, szőlős, kicsit narancsos, citrusos. Barackok, ananász jön mellé, amolyan kedvesen, behízelgően és kereken. Szájban aztán rohamléptekkel letaglóz: a 210 gramm cukrot 13.2-es savak tartják kordában, ennek az eredménye pedig egy elementáris gyümölcs-zúzás, áradó, minden egyes zugot betöltő aromákkal, páratlan élénkséggel, vibrálással, könnyed eleganciával. Harmonikus, nagy, csodás. Szellőzéssel grapefruit aromái is megjelennek benne. Ha pontoznám, akkora kilences lenne, mint a ház.

Aszú 2006 (sárgamuskotály alapbor):

A 2006-s aszú még annyira nincs kész, hogy az alkotóelemeit külön is megkóstolhattuk. Ez a sárgamuskotály-alapbor egyébként Mylitta Álma néven forgalomban is van, az időtényező miatt nyilvánvalóan még nem aszúként. Pedig beltartalmi értékei alapján simán lehetne aszúesszencia is: 230 grammnyi cukor, 13.7 gramm sav, vagyis a 2005-ös aszúnál is egy fokkal elementárisabb, ha talán egy hangyányit kevésbé is élénk, mint amaz. Friss sárgabarack, frissen főtt sárgabaracklekvár illata. Pici narancshéj jön mellé. Ízben is a barack dominál, elsöprően telt, nagy, áradó bor, kilométer hosszú lecsengéssel.

Aszú 2006 (furmint alapbor):

Beltartalmi értékeit tekintve hasonló, ugyanakkor kicsit élénkebb, strukturáltabb, mint a sárgamuskotály-alapbor. Illatában birs és barackok dominálnak. Egészen pompás ez is, belegondolni is gyönyörűség, mily csoda lesz abból, ha e bor struktúráját a lunel-alapbor kedvességével sikerül ötvözni.

Jegyzeten kívül kóstoltunk még egy 300 gramm cukortartalmú aszúbort is, amiről még nem dőlt el, lesz-e belőle önálló tétel vagy házasítják a többivel, mink egyértelműen az önálló palackozás mellett tettük le a voksunkat. Az ebédhez pedig végül szánkba vettük a híres félhektáros pinot-ültetvény borát is, amiről a magam véleménye az volt, hogy az előre látható jövőben vélhetően nem veszélyezteti a hagyományos tokaji fajták uralmát a borvidéken.

A Dobogó pincészet - ez talán a jegyzeteből is kitűnik - nagy utat tett meg az elmúlt öt évben. Míg a kettőezerhármas borokat elsősorban a kivételes évjárat kovácsolta szépre, s ezt a következő évben kamatostól meg is torolta, a 2005-ös évtől már egyértelműen a profizmus, a kiváló szőlészeti és borászati munka is beletette a magáét a borokba, s ezt a profizmust a szintén igen jó 2006-os évben (illetve aszú-fronton már 2005-ben is) egészen fantasztikus borok hirdetik, amelyeket élvezet lesz kóstolni, fogyasztani.