Nem mai hír, augusztus második hetében világgá kürtölte a nemzeti hírszolgátató, aztán a közlemény meg is jelent itt-ott, de úgy tűnik, nem vetett különösebb vihart: felszámolás alá került a nagyrédei Szőlőskert Zrt., Bárdos Benjámin borászati sikertörténete, a hazai borászat egyik jelentős exportőre; és ami jelen esetben talán ennél is fontosabb: a Mátrai Borvidéken található szőlőterületek egyik legfontosabb integrátora. Ha a Szőlőskert nem lenne, arrafelé bizonyára egészen más lenne az élet.
Szofisztikáltabb borokon pallérozott fogyasztók száját talán húzza a Szőlőskert borainak tanninja, meg az acéltartályos alázat sem bizsergeti kellemesen az ínyüket, mégis azt gondolom, egy ország boriparának (merthogy tetszik-nem tetszik, mégiscsak iparról lenne itt szó, a szónak a legnemesebb értelmében) fontos elemei a nagyban, iparian, de tisztességesen borászkodók. Ők a talapzata a magyar borászat építményének, viszik (remélhetőleg jó)hírünket a világgan szerteszét, esetleg biztosítják, hogy a gazdák ne vágják ki a szőlőiket, és azok átvészelhessék az ínségesebb időket, várva a jobb gazát. A nagyüzem pedig a felvásárolt alapanyagból megpróbál olyan tisztességes, jól iható borokat készíteni, melyeket nem kell szégyellniük, és melyek révén nem csak a presztízs borokat fogyasztó szűk réteg kiváltsága lesz a magyar bor. Ha pedig jönne egy Németh Attila, egy Ludányi József, egy Losonci Bálint vagy éppen egy Szőke Mátyás, ne légüres térben kelljen akácosok irtásával, az ugar feltörésével kezdeniük a munkát, ahogy arra – bár más történeti okokból – kényszerült Bussay László a Csörnyeföld melletti dombokon.
Nem tudom, mi állhat a háttérben, nem is tisztem keresni az okokat (rossz gazdasági döntések?, netán fokozódott a nemzetközi helyzet?), de kíváncsi voltam arra, mint gondolnak a borvidéken Szőlőskert nélküli Mátráról. Levelet írtam ezért Hordós Attilának, a Mátrai Hegyközségi Tanács titkárának, fejtené ki véleményét a kialakult helyzetről. Az alábbiakban az ő mondatait olvashatják némileg szerkesztett változatban.
Fontos szerepet tölt be Mátrai Borvidéken a Szőlőskert Zrt., többek között azért, mert amellett, hogy a legrégebbi pincészetek közé tartozik, mintegy 1000 hektár szőlőterület művelését integrálja, ráadásul hosszú távú szerződéssel. (Megjegyzendő: az ilyen hosszú távú szerződések arra is alkalmasak lennének, hogy modern szőlőtermesztési módokat terjesszenek el a borvidéken, aminek ellenében a Szőlőskert sokkal jobb minőségű alapanyaghoz juthatna, azaz haszon itt, haszon ott... – W.Y.) A hegyközségi titkár szerint ha a cég végleg bezárja kapuit, a mintegy 130 ezer mázsa szőlő elhelyezése óriási problémát fog okozni az egész magyar borpiacon. A hegyközség annyit tehet, hogy megpróbál partnereket keresni az esetlegesen a termelők nyakán maradó szőlő elhelyezéséről más felvásárlóknál. Persze az optimális megoldás az lehetne, ha olyan tőkeerős cég tudná felvásárolni a Szőlőskertet, amely változatlan profillal működtetné tovább (a Szőlőskert Zrt. nemcsak borászat, hűtőipari részlege is jelentős). Egy esetleges állami beavatkozás nyilván sokat segítene akár a jelenlegi, akár egy jövőbeni tulajdonosnak, a borvidék borászatai körében azonban ez valószínűleg nagy felháborodást keltene. Hordós Attila egyetértett Nagyréde polgármesterével, Balázs Józseffel abban, hogy a cég nehéz helyzetbe kerülésében nagy szerepe volt a forint erősödésének. (Persze ebből akár az is következhetne, hogy amint gyengül a forint, főnixként születik újjá...)
Mindenesetre a titkár egy gyöngyössolymosi rendezvényen még augusztusban felhívta a figyelmet arra, hogy 2008/2009-es borpiaci évben máris 5116 hektárnyi ültetvény kivágására lehet pályázni, ami nagyobb, mint az Egri Borvidék termőterülete. Ez is egy lehetséges megoldása lehetne a helyzetnek. Van azonban kellemesebb, happy anddel végződő forgatókönyv is. Erre utal Népszabdság híre, melynek forrása szintén Hordós Attila: a Szőlőskert felszámolója bejelentette, hogy az idén nyolcezer tonna szőlőt vásárolnak fel, ráadásul gyorsan fizet.
Utolsó kommentek