A múltkori beharangozó heves vitába torkollott, s ez eljutott Isabelle Legeron fülébe is. Nemes Richárdon keresztül üzent hát: beszéljünk a kétségekről, ne bonyolódjunk felesleges találgatásokba. Mivel a programjuk feszített, így egy órám volt, hogy még Pesten leüljek vele, különben egészen Egerig kellett volna mennem egy kis beszélgetésért.
Fontosnak tartotta Isabelle kihangsúlyozni, hogy a Journey into Wine az ő műsora. Ő választja ki azokat a témákat, borokat, amiken keresztül be szeretnék az adott országot mutatni. (Példának felhoztam a Vega Sicilia kontra magyar kézműves birtokok szembenállást – előbbi azért került a műsorba, mert Isabelle nagyon szereti az Unicot. Pont. Semmi misztikum nincs ebben, mondta.)
Egyik műsora sem lehet teljes körű – egy 24 perces epizód erre nem tud törekedni. Nem is cél átfogó képet adni, a célközönség utazni vágyók, akik ha izgalmas borokról hallanak, elindulnak. Ha pedig itt vannak, akkor már a mi dolgunk „megfogni” őket. Igen, elképzelhető, hogy tízből kilencszer nem fognak szép juhfarkot levenni a polcról, tegyünk azért, hogy ez ne így legyen.
Isabelle eddig hazánkból leginkább száraz furmintot és aszút kóstolt, ennyi előképe azért volt mielőtt ideérkezett volna az ominózus kóstolóra - és ez egyben válasz arra a kérdésre is, hogy miért volt előzetesen külön kérése is. Ott azonban már a termelők ismerete nélkül kóstolt végig közel 100 bort, s amiket egyértelműen kiemelt a sorból, mint egyedi, karakteres borok, azok zöme somlai, tokaji fehér, valamint soproni kékfrankos és egri vörös volt. Utóbbiaknál a bikavéreket szerette, véleménye szerint hazánknak nem cabernet, merlot kell a világ borasztalára letennie, hanem érdekes vörös házasításokat, ritka fehéreket, no meg csókaszőlőből szűrt bort. (Szerencsére országszerte sok borász telepített már csókát; sajnos a fajta igen érzékeny a kocsánybénulásra.) Az édes borok piaca nagyon kicsi, ezért fontosnak tartja, hogy Tokajban nagy száraz borok is készüljenek; persze a botritiszt ettől még ne kergessük el. Sok bornál a fa túlment az ízléshatárán – de hangsúlyozta, hogy ő amúgy is intoleráns a fával szemben.
Eddigi forgatásuk alapján úgy érzi: jól döntött. A badacsonyi olaszrizlingezés meggyőző volt számára - a fajtajegyek és a mineralitás ötvözete tetszetős volt. Somlót nagyra tartja, ezt erősítette a Takács Lajosnál tett látogatás is. Járt Pannonhalmán, majd Budaörsön kóstolt. Szentesi József 2004-es és 2007-es csókája a fent említett telepítési tanács kimondására ragadtata Isabelle-t. Az etyeki Kezes-Lábosban főleg a gasztronómiai sürgést-forgást rögzítették, a rossz időnek nem örültek. Az ebéd során elfogyasztott és megörökített Ráspi Öreg Tőkék kékfrankosnak igen.
Természetesen minden műsor téma-összeállításánál vannak viták, de ezeknél fontosabb Isabelle számára (és kicsit furcsállja, hogy nekünk nem), hogy 117 országban, 15 nyelven mutathat be egy-egy országot, ráadásul Magyarország rögtön két epizódot is kap.
Ezen azért gondolkodjunk el.
Utolsó kommentek