Matt Kramer, a magyar származású amerikai boríró a Wine Spectator augusztusi számában Kína, és általában véve a borhatalmi ambíciókat dédelgető országok kilátásairól bölcselkedik. A gondolatmenet apropójául egy angol borkereskedőház (Berry Bros. & Rudd) jelentése szolgál, amelyben többek között az alábbi merész jóslat olvasható: „A tömegborok tekintetében Kína biztosan a vezető termelők közé emelkedik, de mi a Berrys-nél úgy véljük, hogy a lényegi feltételek ahhoz is adottak, hogy Kína a legjobb bordeaux-iakhoz mérhető csúcsborokat készítsen.”
Hátrébb a kristálygömbbel! – kiáltja Matt. Kína kétségtelenül nagy ország nagy területtel, sok emberrel, felemelkedő középosztállyal és növekvő kereslettel a luxuscikkek iránt. De vajon megvannak-e a feltételek a borkultúra kialakulásához? Mert a borkultúra nem tévesztendő össze az általában vett kultúrával. Nem minden fán terem borkultúra.
De nézzük a tényeket! Kramer szerint Kína bizonyos vonásaiban emlékeztet a hatvanas évek Kaliforniájára: tágas terek, töméntelen ember, pénzhegyek, buzgó becsvágy, felhőtlen derűlátás és látszólag határtalan lehetőségek. Mi kell még? Hát a micélium.
Kramer szerint a helyzet megértéséhez a legjobb hasonlat a gomba. A gomba önmagában teljesnek látszik, de valójában amit látunk, az csupán a kalap és a tönk, vagyis a termőtest. Az igazi gomba, a micélium - magyarul tenyésztest - a földben rejlik. A minőségi bor a felszín alatt meghúzódó, láthatatlan borkultúra termése. A borkultúra tenyészteste nélkül nem születhet nagy bor – akkor sem, ha minden egyéb (pénz, fegyver, paripa) adott. És a borkultúra csak ott tud kivirágozni, ahol hisznek a jövőben.
Kramer szerint ez három feltétel függvénye. Az első a pénz. A minőségi bor tőkeigényes. Aki hisz a jövőben, az hisz abban, hogy a befektetése megtérül.
De a pénz önmagában kevés. Két további feltételnek is teljesülnie kell. Az egyik a politikai stabilitás. A másik az, hogy a minőségi borok készítése társadalmi igény legyen. Az, hogy a bor divat, önmagában nem elég. A bornak fontosnak kell lennie. Arra van szükség, hogy az adott közösség a minőségi bort a civilizáció kifejeződésének tekintse. A lokálpatrióta büszkeség megtestesülésének.
Ha a fenti tényezők valamelyike hibádzik – tőke, politikai stabilitás és kulturális elfogadottság -, akkor a minőségi bor ügye elveszett. Kramer szerint Franciaország a példa arra, hogy a három tényező képezte alapon hogyan sarjadhat ki a nagy borkultúra. És Olaszország történelme a példa arra, hogy a politikai bizonytalanság, a széttagoltság, a nemzeti öntudat hiánya hogyan gátolta a nagy borkultúra kialakulását egészen a huszadik század közepéig.
Szóval megvan-e Kínában – vagy bármely más nagy borkultúráról álmodó országban - az, ami a nagy borhoz kell? Attól nem lesz egy vidék Bordeaux-vá, hogy sok cabernet-t telepít és drágán adja a borát. Kérdezzék csak meg a napa-völgyieket, vagy az ausztrálokat, a chileieket, az argentinokat. A micéliumból nő a gomba, és nem fordítva.
Címkék: kína szemle wine spectator matt kramer
20 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr47713568
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
RAMBO · http://szolo.blog.hu 2008.10.15. 10:07:00
Szerintem egy Kínáéhoz hasonló diktatúra, ha kitűzi magának, akkor igenis tudja biztosítani a politikai hátteret a minőségi bor termesztéséhez is. A pekingi olimpiát is megcsinálták, miért ne csinálhatnának minőségi borokat? Mégis azt gondolom, hogy a tömegborokban fognak jeleskedni - egyszerűen azért, mert semmit nem tudok mondani, ami minőségi és kínai.
espé 2008.10.15. 10:49:23
Kína megcsinálja amit akar. Űrhajózást, űrállomást, csúcsborokat, stb. Én nem a kínait, hanem inkább a magyar borkultúrát keresném, itthon. Micélium van, Borok Háza van, Borakadémia van, Borlovagrend van, stb. borkultúra nem van.
alföldi merlot 2008.10.15. 10:59:49
Kedves espé! Sokan osztják az általad képviselt véleményt. Én úgy vélem, hogy lenyűgöző fejlődésen ment keresztül a magyar borkultúra az utóbbi két évtizedben, de azon túl, hogy a borok egyre szebbek, és egyre több emberen látom az őszinte érdeklődést, szakszerűen nem tudnám alátámasztani a véleményemet. Te ki tudnád fejteni, hogy miért nincs Magyarországon borkultúra, hogy mi az, ami szerinted hiányzik? Előre is köszönöm.
Jenyei 2008.10.15. 11:14:54
Csak a saját, évenkénti 2-3 alkalommal történő borárusítási tapasztalatom alapján lehet véleményem: évről-évre egyre kevesebben jönnek oda a standhoz, hogy "valami jó édeset kérek!". Viszont egyre többen tűnnek tájékozottnak a borok és bortermelők világában, egyre többen kóstolnak meg több fajtát, keresgélik és meg is találják a különbségeket, az egyedi vonásokat.
Az én határozott véleményem, hogy fejlődik a bor(ivási)kultúra.
Az én határozott véleményem, hogy fejlődik a bor(ivási)kultúra.
espé 2008.10.15. 11:55:48
Kedves alföldi merlot!
Saját tapasztalatokat mellőzve, a korábbi posztokban írtakra hivatkozom:
- mi folyik Tokaj főutcáján?
- bikavér című nedük közül, melyik az?
- van-é a szuperek polcán bor?
- az ítészek tudják-é, hogy mit mérnek a bajor könyvtárakban?
ps: az a közmondás, hogy ócó bornak hig a leve, a kínaira nem sokáig érvényes.
Saját tapasztalatokat mellőzve, a korábbi posztokban írtakra hivatkozom:
- mi folyik Tokaj főutcáján?
- bikavér című nedük közül, melyik az?
- van-é a szuperek polcán bor?
- az ítészek tudják-é, hogy mit mérnek a bajor könyvtárakban?
ps: az a közmondás, hogy ócó bornak hig a leve, a kínaira nem sokáig érvényes.
nullahetvenot 2008.10.15. 11:56:51
Nem a borkultúra fejlődik hanem azoknak a sznoboknak a száma akiknél divat hogy értsenek hozzá( én is ilyen vagyok..), mint pl a golfhoz.
A tényleg hozzáértők száma csökken
A tényleg hozzáértők száma csökken
ljubityel 2008.10.15. 13:23:22
Jó kérdés ez a borkultúra:-)
Szerintem lehet erről prüntyögni, de közben nem árt fél szemmel a piacot (a kínait is) figyelni!
Szerintem csak borfogyasztó van meg nem borfogyasztó. A borfogyasztóból teljesen mindegy, hogy van-e borkultúrája, ízlése, sznob-e, az a fontos benne, hogy bort vásárol és fogyaszt, ergo illik megbecsülni és nem pedig minősítgetni! Lehet és kell figyelni a borfogyasztók szokásait és nem szégyen vagy bűn kiszolgálni őket, akár van őnékik kultúrájuk, akár nincs. Számomra egy kicsit avétos ez a látszatarisztokratikus hozzáállás ehhez a kérdéshez! El lehet vitatkozni majd, hogy van-e micélium a kínai földben, csak nem kell majd meglepődni azon, amikor a borkultúra nélküli fogyasztó (milliárdok) az olcsó ám/és/de iható kínai bort emeli le a polcról.
Szerintem lehet erről prüntyögni, de közben nem árt fél szemmel a piacot (a kínait is) figyelni!
Szerintem csak borfogyasztó van meg nem borfogyasztó. A borfogyasztóból teljesen mindegy, hogy van-e borkultúrája, ízlése, sznob-e, az a fontos benne, hogy bort vásárol és fogyaszt, ergo illik megbecsülni és nem pedig minősítgetni! Lehet és kell figyelni a borfogyasztók szokásait és nem szégyen vagy bűn kiszolgálni őket, akár van őnékik kultúrájuk, akár nincs. Számomra egy kicsit avétos ez a látszatarisztokratikus hozzáállás ehhez a kérdéshez! El lehet vitatkozni majd, hogy van-e micélium a kínai földben, csak nem kell majd meglepődni azon, amikor a borkultúra nélküli fogyasztó (milliárdok) az olcsó ám/és/de iható kínai bort emeli le a polcról.
Jenyei 2008.10.15. 13:24:46
0,75: sajnálom, hogy téged nem érdekel a bor, csak mutogatod magad. Csak érdekel, hogy akkor miért írogatsz ide?
Szerintem az igazi borszeretők békén hagyják a te sznob köreidet.
Szerintem az igazi borszeretők békén hagyják a te sznob köreidet.
lápi lidérc 2008.10.15. 13:42:49
Ez a politikai stabilitás mint feltétel nagy baromság. Igaz, nem bor, hanem sör, de meg kell nézni a cseheket. A cucilizmusban is a világ legjobb söreit főzték, sőt, inkább csak ártott nekik, hogy egyes sörgyárakat ott is nyugati cégek vettek meg (meg átadták licencre mondjuk a Kozelt a kőbányai sörgyárnak, így a nálunk kapható Kozelnek a nevén kívül semmi köze a Csehországban (de akár már Révkomáromban) kapható Kozelhez).
A jó minőségű bor termeléséhez sem kell nagyobb erőfeszítés. Lehetett volna itt jó bort csinálni a cucilizmus alatt is (illetve csináltak is sokfelé, csak nem az állami bortársaságok; én akkoriban is járogattam Tokajba magánpincékbe).
ljubityel 2008.10.15. 13:23:22
"az a fontos benne, hogy bort vásárol és fogyaszt, ergo illik megbecsülni és nem pedig minősítgetni"
Akkor javasolnám a jövőben a 200 Ft/ 2 l-es műanyagpalackos Koccintós (stb.) borokat vásárlók nagyobb megbecsülését.
Ihatónak iható (folyik).
A jó minőségű bor termeléséhez sem kell nagyobb erőfeszítés. Lehetett volna itt jó bort csinálni a cucilizmus alatt is (illetve csináltak is sokfelé, csak nem az állami bortársaságok; én akkoriban is járogattam Tokajba magánpincékbe).
ljubityel 2008.10.15. 13:23:22
"az a fontos benne, hogy bort vásárol és fogyaszt, ergo illik megbecsülni és nem pedig minősítgetni"
Akkor javasolnám a jövőben a 200 Ft/ 2 l-es műanyagpalackos Koccintós (stb.) borokat vásárlók nagyobb megbecsülését.
Ihatónak iható (folyik).
MalbecNC 2008.10.15. 13:43:07
Mielőtt tovább merülne bárki is abban, hogy miért nincs borkultúra Magyarországon tessék még egyszer szóról szóra végigolvasni Alföldi Merlot kérdését:
"Te ki tudnád fejteni, hogy miért nincs Magyarországon borkultúra, hogy mi az, ami szerinted hiányzik? Előre is köszönöm."
A kultúra szó alatt egy adott társadalom egy adott korszakban lévő valamilyen dologhoz viszonyuló jellegzetes állapotát értjük, az még önmagában nem minősít, csak tényt közöl, hogy van. Ennek megfelelően tessék beletörődni, hogy van Magyarországon is borkultúra!
Feltételezem, hogy AM arra vár választ, hogy espé szerint mik az ismérvei egy borkultúrának és ezekből mi nincs meg magyarországon.
"Te ki tudnád fejteni, hogy miért nincs Magyarországon borkultúra, hogy mi az, ami szerinted hiányzik? Előre is köszönöm."
A kultúra szó alatt egy adott társadalom egy adott korszakban lévő valamilyen dologhoz viszonyuló jellegzetes állapotát értjük, az még önmagában nem minősít, csak tényt közöl, hogy van. Ennek megfelelően tessék beletörődni, hogy van Magyarországon is borkultúra!
Feltételezem, hogy AM arra vár választ, hogy espé szerint mik az ismérvei egy borkultúrának és ezekből mi nincs meg magyarországon.
ljubityel 2008.10.15. 13:47:46
lápi lidérc!
Ha számodra ez a megbecsülés, akkor megérdemled!
Ha számodra ez a megbecsülés, akkor megérdemled!
ljubityel 2008.10.15. 13:50:31
Jó lenne pölö attól a tévképzettől is megszabadulni, hogy a borfogyasztó van a bortermelőért és nem pedig fordítva! Szerintem a borkultúra (is) kb. itt kezdődne! Miért is csak a fogyasztó oldaláról vannak elvárások?
espé 2008.10.15. 15:14:27
Igen!
Magyarországon kultúra az van. Van közlekedési, van politikai, és van borkultúra is. Utóbbira a példa a Tokaj ma című poszt. De a zászlós borvidéken fellelhető körülményeket, Én nem nevezném pozitívnak. Mi lehet másutt, kevésbé előkelő helyeken?
Magyarországon kultúra az van. Van közlekedési, van politikai, és van borkultúra is. Utóbbira a példa a Tokaj ma című poszt. De a zászlós borvidéken fellelhető körülményeket, Én nem nevezném pozitívnak. Mi lehet másutt, kevésbé előkelő helyeken?
Atrox 2008.10.15. 15:34:53
Aki szerint itt nincs borkultúra, az nem volt még huzamosabb ideig hazánktól (vagy Európától) távol. A legtöbb helyen, ahol bort vásároltam volna, és érdeklődtem, hogy mégis mi a választék, általában ez volt a válasz:
- Van vörös, vagy fehér.
Semmi márka, vagy fajta név. Arról nem is beszélve, hogy azt sem tudták miről beszélek, amikor ilyeneket kezdtem kérdezni: édes/félédes/száraz/félszáraz?
És általában azt ajánlották, hoyg vegyek inkább sört, mert azt ismerik :)
- Van vörös, vagy fehér.
Semmi márka, vagy fajta név. Arról nem is beszélve, hogy azt sem tudták miről beszélek, amikor ilyeneket kezdtem kérdezni: édes/félédes/száraz/félszáraz?
És általában azt ajánlották, hoyg vegyek inkább sört, mert azt ismerik :)
czudarka 2008.10.15. 21:55:15
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Kína a mai történelem tudásunk szerint a legrégebbi kultúrák közé tartozik.
A tömeg egy emberként tesz mindent. A bort is egy emberként fogja szeretni, de a maga módján. A történelmében a nagy "széthúzások" kora után, a Csin uralkodóház egységbe tömörítette az országot és csúcsára a hán/hun/ dinasztiával ért. A közel 6000 éves történelem sok-sok dolgot beleégetett a kínai emberbe. Alázat, munkaszeretet, az egyén jelentéktelensége a közösséghez képest.
Szerintem ezek azok a dolgok, melyek kiemelik őket a világ "nagyjai" közül. Soha nem volt egy expanzív nemzet, nem bitorolta a világot, mint északi szomszédai oly sokszor a történelemben. Ők inkább falat építettek, hogy megvédjék magukat a betörőktől. Pedig kis erőfeszítéssel lerombolhatták volna a mongol birodalmat.
Alkotnak és nem csak gagyit/a nemzetközi márkák 90%-a ott készül/, hanem luxust és profit is.
Menj el kínába és nem hiszed el, hogy mi van ott.
Lesz profi boruk az biztos. Szeretik az alkoholt és ha ezek egyszer elkezdenek inni/és bort termelni/!
Napoleon azt mondta: "Kína egy alvó óriás és a világnak addig jó, míg alszik". Hát "MI" felkeltettük és jó lesz, ha figyelünk, mert ébredezik egy még nagyobb testvére/INDIA/.
Kína a mai történelem tudásunk szerint a legrégebbi kultúrák közé tartozik.
A tömeg egy emberként tesz mindent. A bort is egy emberként fogja szeretni, de a maga módján. A történelmében a nagy "széthúzások" kora után, a Csin uralkodóház egységbe tömörítette az országot és csúcsára a hán/hun/ dinasztiával ért. A közel 6000 éves történelem sok-sok dolgot beleégetett a kínai emberbe. Alázat, munkaszeretet, az egyén jelentéktelensége a közösséghez képest.
Szerintem ezek azok a dolgok, melyek kiemelik őket a világ "nagyjai" közül. Soha nem volt egy expanzív nemzet, nem bitorolta a világot, mint északi szomszédai oly sokszor a történelemben. Ők inkább falat építettek, hogy megvédjék magukat a betörőktől. Pedig kis erőfeszítéssel lerombolhatták volna a mongol birodalmat.
Alkotnak és nem csak gagyit/a nemzetközi márkák 90%-a ott készül/, hanem luxust és profit is.
Menj el kínába és nem hiszed el, hogy mi van ott.
Lesz profi boruk az biztos. Szeretik az alkoholt és ha ezek egyszer elkezdenek inni/és bort termelni/!
Napoleon azt mondta: "Kína egy alvó óriás és a világnak addig jó, míg alszik". Hát "MI" felkeltettük és jó lesz, ha figyelünk, mert ébredezik egy még nagyobb testvére/INDIA/.
fabaszorult 2008.10.16. 01:26:21
Kína saját erejéből sohasem fog tudni jó bort készíteni. Ugyan nagyon magas kultúrát képvisel, de nincs meg a háttere a borhoz, ugyanúgy mint a dór-oszloprendhez, gregorián zenéhez vagy egyéb európai nyalánkságokhoz. Lehet, hogy kissé rasszista vélemény, de a bor a fehér ember biznisze, nekik fogalmuk sincs a mi szempontjaink szerinti arányokról, mértékről. Persze megtehetik, hogy a pénzükért felbérelnek valakit, de áttörést akkor sem várnék.
Félédes Zweigelt 2008.10.16. 10:17:21
Harminc éve úgyanígy mondhattuk volna, hogy nehogymá a birkatenyésztö ír fegyencek unokái akarjanak minöségi bort csinálni, valami shiraz-cabernet alapú lörét talán, de igazán jót soha, mert nincs hagyományuk.
Hatvanéve: É/D-Amerikában soha nem fognak minöségi bort készíteni, próbálkoznak egy ideje, de alapvetöen bunkók hozzá és nincs hagyományuk.
2-3000 éve: nehogymár ezek a kontinentális északnyugati barbárok akarjanak borászkodni. Rendes bort igenis csak Kisázsiában és a Földközi-tenger körül lehet csinálni. Hogyan is versenyezhetnének pl. a vérivó gallok mondjuk a kétezer éves grúz borászati tradícióval.
Szerintem ha a kínaiak komolyan gondolják, akkor meg fogják csinálni. Az elsö harminc évben persze röhögünk majd a zsenge próbálkozásaikon, és csak aztán jövünk rá, hogy igazából a kétezres évek elején kellett volna leraknunk valami rendes borstratégiát, hogy 2058-ra ne maradjunk le rettentöen.
Hatvanéve: É/D-Amerikában soha nem fognak minöségi bort készíteni, próbálkoznak egy ideje, de alapvetöen bunkók hozzá és nincs hagyományuk.
2-3000 éve: nehogymár ezek a kontinentális északnyugati barbárok akarjanak borászkodni. Rendes bort igenis csak Kisázsiában és a Földközi-tenger körül lehet csinálni. Hogyan is versenyezhetnének pl. a vérivó gallok mondjuk a kétezer éves grúz borászati tradícióval.
Szerintem ha a kínaiak komolyan gondolják, akkor meg fogják csinálni. Az elsö harminc évben persze röhögünk majd a zsenge próbálkozásaikon, és csak aztán jövünk rá, hogy igazából a kétezres évek elején kellett volna leraknunk valami rendes borstratégiát, hogy 2058-ra ne maradjunk le rettentöen.
nick: 2008.10.19. 01:12:02
persze-persze, ringassuk magunkat továbbra is a béna kis álmainkba, hogy csak mi, és senki más...
...csak legalább toljuk arrébb a bilit, mert így elég kellemetlen
Kína jön, lát és győz, a borban is, mert nem olyan körülményeskedő, mint mi sokan pl. (meg még ezer másik okból)
ne így legyen, de úgyis így lesz
...csak legalább toljuk arrébb a bilit, mert így elég kellemetlen
Kína jön, lát és győz, a borban is, mert nem olyan körülményeskedő, mint mi sokan pl. (meg még ezer másik okból)
ne így legyen, de úgyis így lesz
espé 2008.10.19. 15:32:37
VAN AKI ÖSSZEFOGLALTA:
Fw: Kínaiak levele a magyarokhoz
Tisztelt Nagyarcúak, Kedves Magyar Barátaink!
Kínai Kálmán régi piacos barátai kértek meg minket, hogy juttassuk el
a következõ üzenetet a magyar nagyközönséghez.
Valljátok be, utáltok minket. Mi is utálunk titeket, de ezúttal beszéljünk csak rólatok.
Panaszkodtok, hogy tönkretettük a könnyûiparotokat. Röhögtök, hogy minden termékünk gagyi. Rinyáltok, hogy büféink elárasztották városaitokat. Rettegtek, hogy megmérgezünk benneteket az édes-savanyú szószunkkal. Szorongtok, mert már mindenütt csak kínai árut kapni - nemcsak a piacokon és boltjainkban, hanem plázáitokban, márkaboltjaitokban, mûszaki áruházaitokban is. Mindenhol. Anyáztok, hogy csempészáruval töltjük meg az országotokat. Hogy mindent hamisítunk. Hogy ellopjuk szellemi termékeiteket. Hogy nem tanuljuk meg tisztességesen a nyelveteket.
Nem mondhatnánk, hogy mindez alap nélkül való. Azonban tisztázzuk: nem Mi kezdtük. Hanem Ti. Ti, nyugatiak. (A nyugatiakhoz titeket, magyarokat is hozzászámolunk; legalábbis amikor Nyugaton jártok, mindig azt hangsúlyozzátok, hogy mennyire nyugatiak vagytok. Persze amikor felénk kolbászoltok, megpróbáltok
állítólagos ázsiai eredetetekkel kicsikarni némi szimpátiát, de nem gondolhatjátok komolyan, hogy csak azért, mert valamelyik õsötök kétezer éve talán épp a mi határvidékünket fosztogatta, olcsóbban fogjuk adni nektek a zoknit és a processzort. Szóval maradjunk abban, hogy ti is a Nyugat része vagytok.)
Mi évezredekig remekül megvoltunk nélkületek, eszünkbe sem jutott, hogy áruinkat rátok tukmáljuk, s az még kevésbé, hogy bármit is vegyünk tõletek. Ti jöttetek hozzánk, hogy vehessetek egy kis selymet, porcelánt, teát, csupa olyan dolgot, aminek gyártásához bénák voltatok. Ha már ott voltatok, kaptatok a termékeinkbõl valamennyit, bár az üzleten nem mi gazdagodtunk meg, hanem a ti kereskedõtársaságaitok.
Aztán feltaláltátok a " szabad kereskedelem" nevû dolgot, ami tõlünk teljesen idegen volt. S mivel mi nem akartunk alkalmazkodni, jöttek a hadihajóitok, szétlõtték a kikötõvárosainkat, megbénították a belsõ hajóforgalmunkat, s ha ellenálltunk, lemészároltatok minket. Mindezt azért, hogy szabadon hozzájuthassatok kincseinkhez, s hogy eladhassatok nekünk mindenféle szir-szart, amire semmi szükségünk nem volt - olcsó angol szövetet, ópiumot (amit egyébként Indiában termeltettetek rabszolgamunkával) és vasutakat.
Tízmilliószámra mentek tönkre a kézmûveseink, csatornai hajósaink és rakodómunkásaink, elitünk pedig kábítószeretek rabja lett. Aztán a sanghaji parkba kitettétek a táblát: a Kutyáknak és kínaiaknak tilos a belépés".
Ami titeket, magyarokat illet, mondhatjátok, hogy a fentiekbõl lényegében kimaradtatok. De ez nem azért volt, mert jó fejek voltatok, hanem azért, mert gyengék. Amikor aztán egyetlen egyszer alkalmatok adódott belénk rúgni, meg is tettétek: a bokszerfelkelés idején nyalka magyar huszáraitok is ott masíroztak a nagyhatalmak büntetõ expedíciójának tagjai között, s jutalmul Tiencsinben egy egész városnegyedet kaptatok "koncessziós területként", ahol aztán alig építettetek bármi maradandót. S akciótokra annyira büszkék vagytok, hogy Hadtörténeti Múzeumotok bejáratát ma is az ekkor tõlünk zsákmányolt kínai ágyúk szegélyezik.
Amikor aztán a Nyugathoz, hozzátok képest mintegy száz év késéssel nekiláttunk, hogy õsi birodalmunkat modern nemzetállammá alakítsuk át, az egész Nyugat kínai nacionalizmusról, nagy-han sovinizmusról, erõszakos asszimilációról sikoltozott. Nyaldossátok a tibetiek sebeit, de azért hadd tegyük fel a kérdést: Hol van a független Baszkföld? Hol ülésezik a szuverén breton parlament? Hány skót kérte, hogy Nagy-Britanniához tartozhassék? S ki hívott be titeket Irakba, Afganisztánba?
***
Na de térjünk vissza a gazdasági agresszióra, amire ti tanítottatok minket, s amivel mostanában vádolni szoktatok.
Hát igen, az utóbbi idõkben fordult a kocka, s most mi árasztunk el titeket az áruinkkal. De talán nem elhanyagolható különbség köztünk, hogy mi - saját határainkon kívül - nem alkalmazunk erõszakot. Még a
görény mongoloknak sem sózunk oda, pedig azok igazán megérdemelnék. Senki nem kényszerít rá a világon senkit, hogy kínai alsógatyában járjon, kínai csap alatt mosson kezet, kínai polcra pakolja a könyveit, kínai laptoppal blogoljon. Mindezt ti választjátok nap mint nap. Persze lassan már nincs is más választásotok, de errõl is csak ti tehettek, hiszen nem volt igényetek a drágább, máshol gyártott cuccokra.
Az meg aztán pláne nem a mi hibánk, hogy olcsók vagyunk. Asszonyaitokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy pár dollárért napi 12-14 órát görnyedjenek a varrógép elõtt. Csakhogy õk erre nem hajlandók, a mi asszonyaink igen. Ti is kalapálhatnátok a sárhányót, csavarozhatnátok a barkácsgépet, polírozhatnátok az asztallapot, szerelhetnétek a bicikliváltót, sodorhatnátok a kábelt, fújhatnátok az üveget látástól vakulásig fillérekért, s aludhatnátok a munkahelyeteken, vagy egy zsúfolt munkásszálláson a földön, csakhogy nem teszitek. Aztán csodálkoztok, ha a mi termékeink olcsóbbak. Persze ne higgyétek el a mítoszt, miszerint mi, kínaiak, szeretünk dolgozni. Valójában ugyanúgy utálunk, mint ti. Csakhogy ha mi nem dolgozunk, éhen halunk. Nálunk nincs nyugdíjrendszer, nincs ingyenes oktatás és egészségügy, nekünk annyink van, amennyit kínkeservvel megkeresünk.
Dolgozunk hát, mert muszáj: nekünk nemcsak magunkat kell eltartanunk, hanem gondoskodnunk kell idõs szüleinkrõl, valamint gyerekünk tandíjáról, a bölcsödétõl az egyetemig. Ha nem muszáj, mi se dolgozunk: állami hivatalnokaink például a legtetûbbek a világon, de ez legyen a mi bajunk. Mondhatjátok, hogy a kínai termékek
rabszolgamunkával készülnek, sérülnek az emberi jogok stb. Pedig nem: a munkásokat senki nem kényszeríti dolgozni, s éppen annyi pénzt kapnak a munkaerejükért, amennyi annak a piaci ára. Amennyit ti, vásárlók készek vagytok fizetni a munkájukért. Egyébként ha van valami ötletetek arra, hogy hogyan lehetne másként, mint iszonyú kemény munkával eltartani a világ népességének 21%-át a termõterület 7%-án, szóljatok, a megoldási javaslatot továbbítjuk illetékeseinknek.
Ha el akarjátok lesni a titkunkat, nem kell Vuhuba utaznotok. Elég, ha átmentek a bûzös Deák téri aluljárón a lerohadt Kiskörutatok alatt. Van odalenn mindenféle bolt, újságos, virágos, ilyesmi. Az egyik fülkét egy ázsiai család bérli. Figyeljétek meg jól, az a bolt hajnaltól késõ estig nyitva van. Már mindenki rég bezárt, már a koldusok is hazamentek, de õk továbbra is árulják a cigit, csokit, piát. Méghozzá jórészt magyar árukat, mert még a Pécsi Dohánygyár termékeinek értékesítésében is ügyesebbek, mint ti. Na, õk speciel vietnamiak, de ti úgyis kínainak nézitek õket, úgyhogy a lényegen ez nem változtat. Vagy menjetek ki a Hold utcai vásárcsarnokba. A földszinten van vagy hat kifõzde, köztük egy kínai büfé. Az öt magyar kifõzde délután kettõ felé, miután a környék irodistái és brókerei mind jóllaktak, fogja magát, és bezár. Csak a kínai büfé marad nyitva, úgyhogy az a néhány ember, aki valami miatt ebédszünet után megy csak ebédelni, kénytelen cukros disznót enni. Nem nagy üzlet ez, délután pár ezer forintot lehet csak keresni, de õk mégis mindenkit kiszolgálnak mindaddig, amíg a piac külsõ kapuit le nem lakatolják a biztonsági õrök.
***
Azt mondjátok, hogy az áruink gagyik. Akkor, minek veszitek õket? A helyzet az, kedves barátaink, hogy az egyszer használatos zoknijainkat, a rázós karácsonyfaizzóinkat, a hulló szõrû plüssállatainkat úgy veszitek, mint a cukrot. Amikor kimentek a Négy Tigrisre, vagy bementek a sarki Pagoda Áruházba, pontosan tudjátok, hogy mire számíthattok. Mégis hozzánk jártok vásárolni. Ráadásul az igazság az, hogy bármit bármilyen minõségben képesek vagyunk legyártani, ha megbízható ûrhajóra volna igényetek, s meg tudnátok fizetni, azt is szállítanánk. De ti jobbára a gagyit veszitek, így mi sem törjük magunkat. Megjegyezzük továbbá, hogy a kínai áruk zömét nem is mi hozzuk be - a ti nagykereskedõitek, árubeszerzõitek, üzletkötõitek járják be Kínát, hogy felhajtsák vagy legyártassák a legolcsóbb árut. Gondoljátok, mi kopogtatunk a Tesco, az Ikea vagy a Praktiker ajtaján? A francokat, õk jönnek hozzánk - ti meg megveszitek, amit mi rájuk sózunk.
Szemünkre vetitek, hogy csempészünk, adót csalunk, nem fizetünk vámot. Szerintetek hogy tud bárki becsempészni nyolc konténer tornacipõt? Eldugja a hátsó ülés alá? Vagy az övtáskájába? Nem, a megoldás
egyszerûbb: le kell fizetni a ti vámosaitokat, hogy kerülje el a figyelmét pár tonna áru, vagy értékelje a cuccot a valós ár tizedére, s így a vám is tizede lesz a normálisnak. Nekünk vérünkben van a megvesztegetés - mondjuk úgy, a kultúránk szerves része -, de ahhoz, hogy sikerrel járjunk, arra is szükség van, hogy ti elviseljétek és
fenntartsátok a világ egyik legkorruptabb állami rendszerét. Ne feledjétek, a korrupcióhoz legalább két fél kell, s mikor mi idejöttünk, a másik felet már itt találtuk. Ha pedig - a korrupciótol most tekintsünk el - adóhatóságotok hagyja, hogy adót csaljunk, rendõrségetek, hogy árut hamisítsunk, ellenõrzõ szerveitek sora, hogy mérgezõ, veszélyes, értéktelen szemetet árusítsunk, akkor talán elõször a saját házatok elõtt kéne sepregetnetek, s csak utána megtalálni minket. Természetüknél fogva boltjaink, üzleteink, éttermeink nem titokban mûködnek, hanem teljesen nyilvánosan, bármikor bejöhettek ellenõrizni, lecsaphattok ránk, razziázhattok. Ha tovább folytathatjuk nem egészen törvényes tevékenységünket, akkor bizony ti vagytok a hülyék.
Ami pedig a márkahamisítást illeti, arra kár is a szót vesztegetni. Ha valaki akkora barom, hogy hamis Nike pólóban szeretne járni - ezt kétszáz méterrõl fel lehet ismerni -, s mi kielégítjük ezt az igényét, akkor inkább dicséretet érdemlünk, mint gyalázkodást. Nem csapunk be senkit. Vagy szerintetek bárki is komolyan gondolja, hogy az Arany Sárkány Üzletházban valódi Adidas sporttáskát kap? Bár, amilyen hülyék vagytok, még ezt is el tudjuk képzelni.
Hasonlóan nevetséges, amikor azért kárhoztattok minket, mert büféink minden városotokat ellepték. Pedig itt is ti voltatok a barmok. Amikor a rendszerváltásotok idején bezártak az üzemi étkezdék, menzák, kifõzdék, vállalkozóitok kárpótlási jegyekkel és lila zakókkal csencseltek, ahelyett, hogy észrevették volna a piaci rést, s
gyorsétkezdéket nyitottak volna. Mi voltunk, s lényegében máig mi vagyunk az egyetlenek, akik olcsón, gyorsan, kiszámítható minõségben meg tudjuk tölteni a gyomrotokat. Mi nem túrtunk ki senkit a helyérõl: az általatok elhagyott lyukakat béreltük ki, s hoztuk létre országotok legnagyobb gyorsétterem-hálózatát. A kaja, amit adunk, valóban gyalázatos - de nektek ez is jó (egyébként már rég tönkrementünk volna). Mi pedig, nem tudjuk, megfigyeltétek-e, nem járunk a saját büféinkbe. Nektek se lenne muszáj, mégis megteszitek, hát magatokra
vessetek.
Sokat röhögtök rajtunk, amiért nem tudjuk megtanulni a nyelveteket. Nos, a helyzet az, hogy nem is akarjuk. Hiedelmeitekkel ellentétben eszünk ágában sincs elfoglalni az országotokat, vagy akár csak végleg megtelepedni benne. Nem olyan jó hely ez. Sõt, nem akarunk titeket elkeseríteni, de Shenzhen, Shanghai, Qingdao, Hangzhou sokkal jobb helyek. Mi azért jöttünk ide, hogy pénzt keressünk, s ha elég pénzt kerestünk ahhoz, hogy továbbállhassunk egy jobb helyre, akkor továbbállunk. Aki igazán sikeres volt közülünk, az már rég továbbállt
Angliába, Franciaországba, Amerikába. Sokan visszamentek Kínába, mert ott is jobb lehetõségek vannak, fõleg, ha az embernek sikerült összegyûjtenie némi tõkét. Eszünk ágában sincs magyar állampolgárságért folyamodni, már csak azért sem, mert ezzel elvesztenénk a kínait, ami nem feltétlenül jó üzlet. Ráadásul a hülye, folyton változó jogszabályaitok miatt nem is érdemes hosszú távra terveznünk, mert tizenöt átgürcölt év után is sokszor azon múlhat egy-egy tartózkodási engedély meghosszabbítása, hogy a bevándorlási hivatalban az ügyintézõ hölgyet elõzõ este megdugták-e, s ha igen, mennyire. Egyszóval nem fogjuk azzal tölteni a drága idõnket, hogy a
bonyolult nyelveteket magoljuk - s ha lehet, gyerekeinket is a kínai-magyar kétnyelvûbe, az amerikai iskolába meg az IBS-be adjuk.
***
Szóval lehetne egy kicsit kisebb az arcotok. Az igazság az, és kérünk titeket, ne sértõdjetek meg, hogy képmutató, igénytelen és ostoba olcsójánosok vagytok. Mi azt mondjuk: ahelyett, hogy embargó alá helyeztek minket, inkább gyártsatok olcsóbb és jobb cuccokat, mint mi. Ahelyett, hogy bojkottáljátok áruinkat, inkább próbáljatok olyasmit gyártani, amire nekünk is szükségünk van, s amit csak ti tudtok készíteni. Ahelyett, hogy a hülye politikusaitokat külditek hozzánk - akik úgysem csinálnak semmit, csak esznek-isznak és a ti pénzeteken
nézik meg a Nagy Falat -, lepjék el Kínát az ügyes üzletembereitek a visszautasíthatatlan ajánlatokkal. És rinyáljatok kevesebbet, dolgozzatok többet.
Köszönjük szíves figyelmeteket. Reméljük, azért barátok maradunk.
Üdvözlettel:
A Kínaiak
Fw: Kínaiak levele a magyarokhoz
Tisztelt Nagyarcúak, Kedves Magyar Barátaink!
Kínai Kálmán régi piacos barátai kértek meg minket, hogy juttassuk el
a következõ üzenetet a magyar nagyközönséghez.
Valljátok be, utáltok minket. Mi is utálunk titeket, de ezúttal beszéljünk csak rólatok.
Panaszkodtok, hogy tönkretettük a könnyûiparotokat. Röhögtök, hogy minden termékünk gagyi. Rinyáltok, hogy büféink elárasztották városaitokat. Rettegtek, hogy megmérgezünk benneteket az édes-savanyú szószunkkal. Szorongtok, mert már mindenütt csak kínai árut kapni - nemcsak a piacokon és boltjainkban, hanem plázáitokban, márkaboltjaitokban, mûszaki áruházaitokban is. Mindenhol. Anyáztok, hogy csempészáruval töltjük meg az országotokat. Hogy mindent hamisítunk. Hogy ellopjuk szellemi termékeiteket. Hogy nem tanuljuk meg tisztességesen a nyelveteket.
Nem mondhatnánk, hogy mindez alap nélkül való. Azonban tisztázzuk: nem Mi kezdtük. Hanem Ti. Ti, nyugatiak. (A nyugatiakhoz titeket, magyarokat is hozzászámolunk; legalábbis amikor Nyugaton jártok, mindig azt hangsúlyozzátok, hogy mennyire nyugatiak vagytok. Persze amikor felénk kolbászoltok, megpróbáltok
állítólagos ázsiai eredetetekkel kicsikarni némi szimpátiát, de nem gondolhatjátok komolyan, hogy csak azért, mert valamelyik õsötök kétezer éve talán épp a mi határvidékünket fosztogatta, olcsóbban fogjuk adni nektek a zoknit és a processzort. Szóval maradjunk abban, hogy ti is a Nyugat része vagytok.)
Mi évezredekig remekül megvoltunk nélkületek, eszünkbe sem jutott, hogy áruinkat rátok tukmáljuk, s az még kevésbé, hogy bármit is vegyünk tõletek. Ti jöttetek hozzánk, hogy vehessetek egy kis selymet, porcelánt, teát, csupa olyan dolgot, aminek gyártásához bénák voltatok. Ha már ott voltatok, kaptatok a termékeinkbõl valamennyit, bár az üzleten nem mi gazdagodtunk meg, hanem a ti kereskedõtársaságaitok.
Aztán feltaláltátok a " szabad kereskedelem" nevû dolgot, ami tõlünk teljesen idegen volt. S mivel mi nem akartunk alkalmazkodni, jöttek a hadihajóitok, szétlõtték a kikötõvárosainkat, megbénították a belsõ hajóforgalmunkat, s ha ellenálltunk, lemészároltatok minket. Mindezt azért, hogy szabadon hozzájuthassatok kincseinkhez, s hogy eladhassatok nekünk mindenféle szir-szart, amire semmi szükségünk nem volt - olcsó angol szövetet, ópiumot (amit egyébként Indiában termeltettetek rabszolgamunkával) és vasutakat.
Tízmilliószámra mentek tönkre a kézmûveseink, csatornai hajósaink és rakodómunkásaink, elitünk pedig kábítószeretek rabja lett. Aztán a sanghaji parkba kitettétek a táblát: a Kutyáknak és kínaiaknak tilos a belépés".
Ami titeket, magyarokat illet, mondhatjátok, hogy a fentiekbõl lényegében kimaradtatok. De ez nem azért volt, mert jó fejek voltatok, hanem azért, mert gyengék. Amikor aztán egyetlen egyszer alkalmatok adódott belénk rúgni, meg is tettétek: a bokszerfelkelés idején nyalka magyar huszáraitok is ott masíroztak a nagyhatalmak büntetõ expedíciójának tagjai között, s jutalmul Tiencsinben egy egész városnegyedet kaptatok "koncessziós területként", ahol aztán alig építettetek bármi maradandót. S akciótokra annyira büszkék vagytok, hogy Hadtörténeti Múzeumotok bejáratát ma is az ekkor tõlünk zsákmányolt kínai ágyúk szegélyezik.
Amikor aztán a Nyugathoz, hozzátok képest mintegy száz év késéssel nekiláttunk, hogy õsi birodalmunkat modern nemzetállammá alakítsuk át, az egész Nyugat kínai nacionalizmusról, nagy-han sovinizmusról, erõszakos asszimilációról sikoltozott. Nyaldossátok a tibetiek sebeit, de azért hadd tegyük fel a kérdést: Hol van a független Baszkföld? Hol ülésezik a szuverén breton parlament? Hány skót kérte, hogy Nagy-Britanniához tartozhassék? S ki hívott be titeket Irakba, Afganisztánba?
***
Na de térjünk vissza a gazdasági agresszióra, amire ti tanítottatok minket, s amivel mostanában vádolni szoktatok.
Hát igen, az utóbbi idõkben fordult a kocka, s most mi árasztunk el titeket az áruinkkal. De talán nem elhanyagolható különbség köztünk, hogy mi - saját határainkon kívül - nem alkalmazunk erõszakot. Még a
görény mongoloknak sem sózunk oda, pedig azok igazán megérdemelnék. Senki nem kényszerít rá a világon senkit, hogy kínai alsógatyában járjon, kínai csap alatt mosson kezet, kínai polcra pakolja a könyveit, kínai laptoppal blogoljon. Mindezt ti választjátok nap mint nap. Persze lassan már nincs is más választásotok, de errõl is csak ti tehettek, hiszen nem volt igényetek a drágább, máshol gyártott cuccokra.
Az meg aztán pláne nem a mi hibánk, hogy olcsók vagyunk. Asszonyaitokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy pár dollárért napi 12-14 órát görnyedjenek a varrógép elõtt. Csakhogy õk erre nem hajlandók, a mi asszonyaink igen. Ti is kalapálhatnátok a sárhányót, csavarozhatnátok a barkácsgépet, polírozhatnátok az asztallapot, szerelhetnétek a bicikliváltót, sodorhatnátok a kábelt, fújhatnátok az üveget látástól vakulásig fillérekért, s aludhatnátok a munkahelyeteken, vagy egy zsúfolt munkásszálláson a földön, csakhogy nem teszitek. Aztán csodálkoztok, ha a mi termékeink olcsóbbak. Persze ne higgyétek el a mítoszt, miszerint mi, kínaiak, szeretünk dolgozni. Valójában ugyanúgy utálunk, mint ti. Csakhogy ha mi nem dolgozunk, éhen halunk. Nálunk nincs nyugdíjrendszer, nincs ingyenes oktatás és egészségügy, nekünk annyink van, amennyit kínkeservvel megkeresünk.
Dolgozunk hát, mert muszáj: nekünk nemcsak magunkat kell eltartanunk, hanem gondoskodnunk kell idõs szüleinkrõl, valamint gyerekünk tandíjáról, a bölcsödétõl az egyetemig. Ha nem muszáj, mi se dolgozunk: állami hivatalnokaink például a legtetûbbek a világon, de ez legyen a mi bajunk. Mondhatjátok, hogy a kínai termékek
rabszolgamunkával készülnek, sérülnek az emberi jogok stb. Pedig nem: a munkásokat senki nem kényszeríti dolgozni, s éppen annyi pénzt kapnak a munkaerejükért, amennyi annak a piaci ára. Amennyit ti, vásárlók készek vagytok fizetni a munkájukért. Egyébként ha van valami ötletetek arra, hogy hogyan lehetne másként, mint iszonyú kemény munkával eltartani a világ népességének 21%-át a termõterület 7%-án, szóljatok, a megoldási javaslatot továbbítjuk illetékeseinknek.
Ha el akarjátok lesni a titkunkat, nem kell Vuhuba utaznotok. Elég, ha átmentek a bûzös Deák téri aluljárón a lerohadt Kiskörutatok alatt. Van odalenn mindenféle bolt, újságos, virágos, ilyesmi. Az egyik fülkét egy ázsiai család bérli. Figyeljétek meg jól, az a bolt hajnaltól késõ estig nyitva van. Már mindenki rég bezárt, már a koldusok is hazamentek, de õk továbbra is árulják a cigit, csokit, piát. Méghozzá jórészt magyar árukat, mert még a Pécsi Dohánygyár termékeinek értékesítésében is ügyesebbek, mint ti. Na, õk speciel vietnamiak, de ti úgyis kínainak nézitek õket, úgyhogy a lényegen ez nem változtat. Vagy menjetek ki a Hold utcai vásárcsarnokba. A földszinten van vagy hat kifõzde, köztük egy kínai büfé. Az öt magyar kifõzde délután kettõ felé, miután a környék irodistái és brókerei mind jóllaktak, fogja magát, és bezár. Csak a kínai büfé marad nyitva, úgyhogy az a néhány ember, aki valami miatt ebédszünet után megy csak ebédelni, kénytelen cukros disznót enni. Nem nagy üzlet ez, délután pár ezer forintot lehet csak keresni, de õk mégis mindenkit kiszolgálnak mindaddig, amíg a piac külsõ kapuit le nem lakatolják a biztonsági õrök.
***
Azt mondjátok, hogy az áruink gagyik. Akkor, minek veszitek õket? A helyzet az, kedves barátaink, hogy az egyszer használatos zoknijainkat, a rázós karácsonyfaizzóinkat, a hulló szõrû plüssállatainkat úgy veszitek, mint a cukrot. Amikor kimentek a Négy Tigrisre, vagy bementek a sarki Pagoda Áruházba, pontosan tudjátok, hogy mire számíthattok. Mégis hozzánk jártok vásárolni. Ráadásul az igazság az, hogy bármit bármilyen minõségben képesek vagyunk legyártani, ha megbízható ûrhajóra volna igényetek, s meg tudnátok fizetni, azt is szállítanánk. De ti jobbára a gagyit veszitek, így mi sem törjük magunkat. Megjegyezzük továbbá, hogy a kínai áruk zömét nem is mi hozzuk be - a ti nagykereskedõitek, árubeszerzõitek, üzletkötõitek járják be Kínát, hogy felhajtsák vagy legyártassák a legolcsóbb árut. Gondoljátok, mi kopogtatunk a Tesco, az Ikea vagy a Praktiker ajtaján? A francokat, õk jönnek hozzánk - ti meg megveszitek, amit mi rájuk sózunk.
Szemünkre vetitek, hogy csempészünk, adót csalunk, nem fizetünk vámot. Szerintetek hogy tud bárki becsempészni nyolc konténer tornacipõt? Eldugja a hátsó ülés alá? Vagy az övtáskájába? Nem, a megoldás
egyszerûbb: le kell fizetni a ti vámosaitokat, hogy kerülje el a figyelmét pár tonna áru, vagy értékelje a cuccot a valós ár tizedére, s így a vám is tizede lesz a normálisnak. Nekünk vérünkben van a megvesztegetés - mondjuk úgy, a kultúránk szerves része -, de ahhoz, hogy sikerrel járjunk, arra is szükség van, hogy ti elviseljétek és
fenntartsátok a világ egyik legkorruptabb állami rendszerét. Ne feledjétek, a korrupcióhoz legalább két fél kell, s mikor mi idejöttünk, a másik felet már itt találtuk. Ha pedig - a korrupciótol most tekintsünk el - adóhatóságotok hagyja, hogy adót csaljunk, rendõrségetek, hogy árut hamisítsunk, ellenõrzõ szerveitek sora, hogy mérgezõ, veszélyes, értéktelen szemetet árusítsunk, akkor talán elõször a saját házatok elõtt kéne sepregetnetek, s csak utána megtalálni minket. Természetüknél fogva boltjaink, üzleteink, éttermeink nem titokban mûködnek, hanem teljesen nyilvánosan, bármikor bejöhettek ellenõrizni, lecsaphattok ránk, razziázhattok. Ha tovább folytathatjuk nem egészen törvényes tevékenységünket, akkor bizony ti vagytok a hülyék.
Ami pedig a márkahamisítást illeti, arra kár is a szót vesztegetni. Ha valaki akkora barom, hogy hamis Nike pólóban szeretne járni - ezt kétszáz méterrõl fel lehet ismerni -, s mi kielégítjük ezt az igényét, akkor inkább dicséretet érdemlünk, mint gyalázkodást. Nem csapunk be senkit. Vagy szerintetek bárki is komolyan gondolja, hogy az Arany Sárkány Üzletházban valódi Adidas sporttáskát kap? Bár, amilyen hülyék vagytok, még ezt is el tudjuk képzelni.
Hasonlóan nevetséges, amikor azért kárhoztattok minket, mert büféink minden városotokat ellepték. Pedig itt is ti voltatok a barmok. Amikor a rendszerváltásotok idején bezártak az üzemi étkezdék, menzák, kifõzdék, vállalkozóitok kárpótlási jegyekkel és lila zakókkal csencseltek, ahelyett, hogy észrevették volna a piaci rést, s
gyorsétkezdéket nyitottak volna. Mi voltunk, s lényegében máig mi vagyunk az egyetlenek, akik olcsón, gyorsan, kiszámítható minõségben meg tudjuk tölteni a gyomrotokat. Mi nem túrtunk ki senkit a helyérõl: az általatok elhagyott lyukakat béreltük ki, s hoztuk létre országotok legnagyobb gyorsétterem-hálózatát. A kaja, amit adunk, valóban gyalázatos - de nektek ez is jó (egyébként már rég tönkrementünk volna). Mi pedig, nem tudjuk, megfigyeltétek-e, nem járunk a saját büféinkbe. Nektek se lenne muszáj, mégis megteszitek, hát magatokra
vessetek.
Sokat röhögtök rajtunk, amiért nem tudjuk megtanulni a nyelveteket. Nos, a helyzet az, hogy nem is akarjuk. Hiedelmeitekkel ellentétben eszünk ágában sincs elfoglalni az országotokat, vagy akár csak végleg megtelepedni benne. Nem olyan jó hely ez. Sõt, nem akarunk titeket elkeseríteni, de Shenzhen, Shanghai, Qingdao, Hangzhou sokkal jobb helyek. Mi azért jöttünk ide, hogy pénzt keressünk, s ha elég pénzt kerestünk ahhoz, hogy továbbállhassunk egy jobb helyre, akkor továbbállunk. Aki igazán sikeres volt közülünk, az már rég továbbállt
Angliába, Franciaországba, Amerikába. Sokan visszamentek Kínába, mert ott is jobb lehetõségek vannak, fõleg, ha az embernek sikerült összegyûjtenie némi tõkét. Eszünk ágában sincs magyar állampolgárságért folyamodni, már csak azért sem, mert ezzel elvesztenénk a kínait, ami nem feltétlenül jó üzlet. Ráadásul a hülye, folyton változó jogszabályaitok miatt nem is érdemes hosszú távra terveznünk, mert tizenöt átgürcölt év után is sokszor azon múlhat egy-egy tartózkodási engedély meghosszabbítása, hogy a bevándorlási hivatalban az ügyintézõ hölgyet elõzõ este megdugták-e, s ha igen, mennyire. Egyszóval nem fogjuk azzal tölteni a drága idõnket, hogy a
bonyolult nyelveteket magoljuk - s ha lehet, gyerekeinket is a kínai-magyar kétnyelvûbe, az amerikai iskolába meg az IBS-be adjuk.
***
Szóval lehetne egy kicsit kisebb az arcotok. Az igazság az, és kérünk titeket, ne sértõdjetek meg, hogy képmutató, igénytelen és ostoba olcsójánosok vagytok. Mi azt mondjuk: ahelyett, hogy embargó alá helyeztek minket, inkább gyártsatok olcsóbb és jobb cuccokat, mint mi. Ahelyett, hogy bojkottáljátok áruinkat, inkább próbáljatok olyasmit gyártani, amire nekünk is szükségünk van, s amit csak ti tudtok készíteni. Ahelyett, hogy a hülye politikusaitokat külditek hozzánk - akik úgysem csinálnak semmit, csak esznek-isznak és a ti pénzeteken
nézik meg a Nagy Falat -, lepjék el Kínát az ügyes üzletembereitek a visszautasíthatatlan ajánlatokkal. És rinyáljatok kevesebbet, dolgozzatok többet.
Köszönjük szíves figyelmeteket. Reméljük, azért barátok maradunk.
Üdvözlettel:
A Kínaiak
t f 1 (törölt) 2008.10.19. 19:37:53
Ez egy kitaláció, de minden szava igaz, akár tetszik, akár nem.
Utolsó kommentek