Három bort bontottam egy kiválóan megszervezett október végi kóstoló ürügyén, amikor is egy estére a Budai Vár lett a kékfrankos fővárosa. Tizennégy élvonalbeli soproni pince hozott ízelítőt boraiból a szakma és a sajtó számára. Mindenki kínált kékfrankost - volt aki nem is egyet - nekem pedig sikerült majdnem az összeset megvizsgálnom. Hiába ez az egyik kedvenc fajtám - vagy éppen azért - közel voltam ahhoz, hogy csalódottan térjek haza. A borok hoztak egy jó közepes szintet, volt ahol ennek megfelelő áron, ám több helyen borult arány, és bizony nem a best buy irányába. A nagy felfedezés pedig csak nem akart jönni.
Azt, hogy mégsem lógó orral kellett haza kullognom, három pincének köszönhettem. Weningerék mindig biztos pontot jelentenek, de hát ez nem éppen új információ. Most nem is olyan borukról írok majd, ami szerepelt a kóstolón, hanem egy olyanról, amit kevéssé szoktak emlegetni velük kapcsolatban: egy pinot noirt nézek meg alaposabban. A második megmentő a már nevében is szimpatikus hangzású Töltl Pincészet. Az ő pinot blanc-juk nemcsak a nap kiugróan legjobb fehérbora, hanem számomra politikailag korrekten, színtől függetlenül is az egyik legszebb bor volt. Mivel nem először találkoztam vele, ideje volt már, hogy közelebbi ismeretséget kössünk. A harmadik angyal végül a Gangl Borászat ismeretlen ismerős kékfrankosa lett. Ez a nem éppen fiatal bor, meglepő módon lendületességével, üdeségével és karakterességével tűnt ki a többi közül, egyedül a 2005-ös Spern Steiner tartotta vele a lépést, találják ki kitől.
Töltl Soproni Pinot Blanc 2007
A tavalyi borfesztiválon kóstoltam a 2006-ost a Várban. Eredetileg Weninger Fehérburgindiért indultam arrafelé, ám az nem volt. Találtam helyette Töltl Pinot Blanc-t. Akkor még nem sejtettem, hogy mennyire beletrafáltam. A pincénél 1200 Ft-ért lehet megvásárolni.
Halvány borostyánra emlékeztető színű, csillogó, tükrös. Illata intenzív, de nem tolakodó. Banán, sárgadinnye, golden alma. Mellette, mögötte élesztősség, rétestészta, mogyoróhéj. Friss, de tartalmas.
Szájban intenzív, élénk és nagyon finom savak vezetik. Mögöttük ropogós gyümölcsösség: kemény zöld körte, kiwi, citrusok. Szép magasra ível, hogy onnan tekintélyesre szélesedve térjen vissza. A korty második felében megkomolyodik. Jön egy kesernye, plusz csonthéjasok. Erős, kikezdhetetlen struktúra, hosszú, üdítő lecsengés. Alighanem kevés hasonló jó fehérbort találhatunk Sopron környékén. 6 pont és hatalmas best buy cimke.
Weninger Pinot Noir Sopron 2005
Sopronról és Weningerékről sem a pinot noir az első, ami az ember eszébe vagy poharába jut. Érdekes módon ez a bor inkább a termékpiramis alsó részén helyezkedik el, most például a Fehérburgundi is drágább nála. A Bortársaságnál klubáron 2340 Ft-ért vettem.
Kicsit talán sötétebb, de azért jellemzően pinot-s szín, a gyűrű mellett árulkodó opálos világosodással. Illata közepesen intenzív, domináns hordós jegyekkel. Sötétre pörkölt kávé, kakaó, egy kis földesség és füst, mögöttük cékla és csipkebogyó. Dekantálóban szellőztetve sem gyorsan változik, de tolódnak a hangsúlyok a gyümölcs irányába.
Szájban is közepesen intenzív: élénk, játékos savai végzik a munka dandárját. Tanninja először alig észrevehető, pinot noir esetében ezen nem feltétlenül kell fennakadnunk. Több korty után azért érezzük a szánkban, hogy mégsem fehér bort iszunk. Izgalmas kétrétegű íze van. Egyrészt friss gyümölcsök üdítenek leginkább apró szemű málna és húsos cseresznye formájában. Másrészt van egy krémes, fűszeres vonal, ami izgalmat és eleganciát ad a kortynak. Lecsengése jólesően melegít, rafináltan keserédesen finom. Szép bor, kiváló pannon pinot. Megérdemel 6 pontot és kékbugundik közt egy best buy besorolást.
Gangl Soproni Kékfrankos 2003
Ez a bor lett 2005 szeptemberében Sopron város legjobb kékfrankosa. A pincénél kóstoltam még 2006-ban, szerettem volna vásárolni is belőle, ám a borász hajthatatlan volt. Azt mondta, szeretne későbbre is hagyni, ezért egy ideig csak a kóstolókon bont belőle. Most újra kapható, a pincénél 2000 Ft, de egyes borboltokban, rendelni is lehet.
Szép sötétvörös, meggylé színű, tiszta, nem éppen lomha mozgású bor. Intenzív, friss illatában kiolvadt fagyasztott málna, meggyszörp, néha sóhajtásnyi füst, és sülthús. Gyümölcs és hordó kellemes összhangja.
Szájban közepes test, élénk savak, friss gyümölcsösség, határozottan érezhető és jóképűen markáns tannin jellemzik. Gyakorlatilag kékfrankos origóként is értelmezhető. Innen aztán lehet kalandozni, kísérletezni mindenféle irányba: van ahová érdemes, van ahová nem. De lehet akár itt is maradni, megvan benne minden, amit egy kékfrankostól várhatunk. Finom, csúszik rendesen, ám korántsem azért, mert súlytalan. Igaz, könnyed, gyümölcsös, azonban mégis férfias bor. Ha kicsit fűszeresebb, rafináltabb lenne, akkor 7 pontot kapna tőlem, ám így is vastagon megérdemli a 6 pontot és a best buy plecsnit. Két nappal bontás után is remekül tartotta magát, nem sokan mondanák vakon, hogy ez egy ötéves bor.
A fővárosnak pedig még van bőven tennivalója, ha valóban azzá akar válni.
Utolsó kommentek