"Szüksége van Magyarországnak nemzetközi fajtákra? Ezt a bort kóstolva elfelejthetjük a kérdést" – ezekkel a szavakkal vezette fel Jamie Goode a Kreinbacher syrah-t a Pannon Bormustra Közönségnapjának mesterkurzusán. A következőkben pedig azt tette hozzá, hogy a…

„Ha pannon borsoviniszta volnék, pénzemet a kékfrankosra tenném. Úgy érzem, hogy ez az egyetlen vörös fajta, amely magyarnak mondható (némi részrehajlással), és van esélye a nemzetközi sikerre. (...) De miért volna ez a great red hope? Mert a miénk, mert alapvetően…

Nem a fehér boraikról ismerjük a Weningeréket, ráadásul ezt rejtegetik, legalább is a honlapjukon nem találom sehol. A pincénél viszont vele kezdtük a kóstolót és milyen jól tettük. A Gemischter Satz, ahogy neve is utal rá, hagyományos Bécs környéki vegyes telepítésű…

A szüret nagyon szépen alakul. A remek időjárási körülményeknek köszönhetően a szőlő pontosan annyi időt kaphat, amennyire szüksége van. Az időjárás miatt egyáltalán nem kell aggódnunk. A szőlő kétharmada már a pincében van, a kékfrankosból, a cabernet sauvignonból és…

Volt egy ilyen Matt Kramer-ihlette feladvány, hogy vajon tudunk-e olyan bort mondani, amiről piacra kerülése idején, pusztán az érzékszerveink tanúságára hagyatkozva, gyakorlatilag lehetetlen megmondani, hogy évek múltán klasszissá érhet. Sokszor hangoztatott vélemény, hogy az a…

Mindig tanulságos dolog egy hosszú borsort végigkóstolni egyetlen termelőtől, különösen, ha érettebb tételeket is rejt az a sor. Ez alkalommal nem pusztán érdekesnek ígérkezett a dolog, a legkisebb kétségünk sem volt afelől, hogy a korosabb tételek egyben és élvezhető…

Franz, a biodinamikus átálló, azt mondják, veszített népszerűségéből az utóbbi években. Az átállók sorsa. A Sopron a New Hope, a föltámadás bora, olcsó és jó, beszállóküvé: merlot, syrah és kékfrankos. Ha mostanában úgy adódik, hogy egy áruházban kell vörösbort…

Sopronból két homlokegyenest ellenkező értékelést kaptunk az idei évjáratról. Horváth "Ráspi" József szerint a tízes skálát lefelé kellene bővíteni ahhoz, hogy az idei év nehézségeit érzékeltetni lehessen. Franz Weninger szerint viszont 2010 náluk potenciálisan…

Megbocsáthatatlanul fiatalon iszom meg a boraimat. Mint a legtöbben, én is azt iszom, ami éppen forgalomban van. Eltenni ritkán teszek. Nem azért, mert fejlövésem, hogy a bor nem érik a palackban, hanem mert nincs keretem az előtakarékosságra. És talán nem tudatosodott bennem eléggé,…

A zweigeltek után néhány nappal kékfrankosokat kóstoltunk: osztrák-magyar örökrangadót játszottunk ezzel a fajtával is. A mérkőzés a Drop Shop borbár pályáján zajlott, ahol a most zajló októberi párbaj résztvevőit teszteltük, megerősítve a magyar csapatot néhány rutinos,…

Egy barátom meghívására megkóstoltunk 13 kékfrankost a pincéjéből, és arra jutottunk, hogy. Röviden: aki kékfrankosra szomjazik, vegyen Heimannt. Hosszabban: akit az árnyalatok gazdagsága kárpótol az enyhe érettségdeficitért, az soproniakat vegyen. Bulvárosan: a mezítlábasok…

Amióta ismerem Roland Velich blaufränkischeit, hajlamos vagyok szigorú és igazságtalan lenni a saját kékfrankosainkkal szemben. Ez így nem pontos, bármely kékfrankossal szemben (a Vievinum Blaufränkisch-bemutatóján a 2007-es Moric Neckenmarkt után minden savanyú vagy édes, de főleg…

A soproni borvidékről hosszú évek óta számomra két pince emelkedik nagyon határozottan a többi fölé: Ráspi és Weninger. Utóbbinál ifjabb Franz csendesen teszi a dolgát, készíti a jó borokat, amelyek az újabb évjáratokban már biodinamikusak is, bár ezt sem könnyebb…

Gasztronómiai partnertalálkozóra hívott minket a Bortársaság, és bár nem vagyunk azok, Dagadtos és Octopus kollégával hárman is nekivágtunk, hogy a dűlőnévnek sem utolsó Kőérberki úti raktárban találkozzunk jó sok borral és borásszal. Szerény beszámolóm közel sem fedi le…

Rákontrázok, pinot noir ismét, nehogy már hiánya legyen a Kedves Olvasónak néhány napnyi elvonástól. Humbug-mellékzönge vagy véletlen egybeesés, ahogy tetszik, mindenesetre a kórság már bennem is fészket vert jó ideje, és hullámokban rám törve időszakos pinot-lázakat okoz.…

Ott tartottam legutóbb, hogy a kiváló fehérek után vörösek nyomába eredtem a Kézműves Borok Házában. Bármennyit is köptem, bármekkora kíváncsiság is hajtott, ismét kiderült: még az alkoholista is ember. Fárad, tompulnak az érzékei, fogy az ideje is, így sajnos nem érhet el…

Egy kicsit én is úgy jártam, mint palack a Mondovinón, aki bármilyen lelkesen is kereste a Blaufränkisch-t, a végén katarzis helyett csöndes apátiába csüggedt a köpőjével. Csak úgy róttam a standokat a Hofburgban, hiszen lassan nehezebb osztrák kékfrankost 90 pont alatt találni a…

Az első részhez mellékelt használati utasítást és okoskodást nem másolom ide, aki lemaradt, lapozzon vissza. A mai eresztésben a Heimann Családi Birtok történetének talán legszebb bora, egy presteineriánus szuper best buy Weninger és egy igazi magyar legenda, Kaló Imre 2000-es…

A Dottore. Merthogy őt Montalcinóban mindenki így hívja. Őszintén szólva nem tudom, milyen doktor. Háromszor volt alkalmam vele találkozni és beszélgetni, mindhárom valóban élmény volt. Ma már 86 éves és kissé törődött, de a 90-es évek elején kifogástalan úriemberként…

Újabb közös kóstolót tartottunk, ezúttal kékfrankos volt a téma. AM kolléga maratonja mellé, mi egy vilámgyors sprintet vágtunk ki. Az eredeti terv szerint háromszor hat soproni, egri és szekszárdi bort akartunk megnézni, aztán bekerült két kakukktojás és három további tétel.…

Az 1 borvidék 1 fajta kompakt ésszerűségével és plakátkonform egyszerűségével nem lehet versenyre kelni. Országimázsként az én szavazatom ugyan a kékfrankosé és az olaszrizlingé - Tokaj nyilván külön kategória -, Villány szekere elé azonban a cabernet franc-t fognám be. Ez a…