A Rhone völgyének déli területeit keresztül-kasul bejátszó Perrin család kakasos borait a Bortársaság forgalmazza egy-két éve. Ez a fehér Luberon környékén, valahol Avignon és Manosque között termett, elég meleg, déli vidék, túl melegnek, túl délinek is tűnik (a mi fehérízlésünknek). Meghökkentő módon tipikus dél-rhone-i fajtákból hegesztették: grenache blanc 30%, bourboulenc 30%, ugni blanc 30%, roussanne 10%. Már majdnem azt írtam, hogy obskúrus helyi fajták, mert se chardonnay, se sauv. blanc, se szürkebarát, se rizling, de a grenache blanc és az ugni a legnagyobb területen termelt francia szőlőfajták közé tartozik, sőt az utóbbi trebbiano álnéven világelső, a konyak miatt.
A marketingje hibátlan: minden fontos bororgánum értékelte már, a Wine Spectatortől Robert Parkeren át a New York Times szakrovatáig. Parkertől 87 pontot kapott, de leginkább a NYTimes értékelésével értünk egyet: "Buy it in magnum for parties". Mondhatjuk, hogy kisebb fajta világsztárral van dolgunk uszkve 1800 forintért.
Gyors, friss, reduktív bor, a tizede kapott egy kis fát. Ennek megfelelően nem is költ parafa dugóra a gyakorlatias pincészet, csavarzár: lecsavarjuk, oszt nyitva van.
Finom, lágy, visszafogott, körtés, őszibarackos illat, amibe vegyül egy kis petrolosság is. Aztán később ízben ez a petrol sajnos meghatározóvá válik. Glicerines, nagy test, érettség, teltség érzése minden pillanatban. Persze a nagy struktúra, a test nehézkesnek is tűnik már, ennél mi virgoncabb, izmosabb, vibrálóbb fehérekhez vagyunk szokva. Kicsit még a harmóniát is megbillenti ez a glicerines-petrolos keser, jobban élvezném az egyébként kellemesen aromás gyümölcsöket, a körtét és a barackot benne, de rátelepszik mindenre a petrol. A savak nyilván nem tengenek túl egy ilyen karakterű borban, egy pillanatig kifejezetten élénknek tűnnek, de aztán jön a petrol és lenyomja azt is.
Na jó, kicsit kákániscsomót voltam, mert igazából nem rossz inni. Csak lehetne sokkal jobb is. 4 pont, nem több, és egy próbát megér: érdekes karakter, és nagyon különböző a mi mindennapi fehéreinktől.
Utolsó kommentek