Aki próbált már a fővárosban megbízható bárányhúst venni, az tudja: komoly utánajárásra van kárhoztatva az egyszeri vendéglátó, ha ilyen vacsorával készül. Márpedig mi báránylapockát sütöttünk, és kuszkuszt pakoltunk még a tányérra. Mellé kétesélyes fajtabort kortyoltunk: kadarka került a pohárba. Nem fejtegetném hosszan, miért is rizikós ez a fajta, szimplán idemásolnám alföldi merlot bonmot-ját : a kadarka drágán előállítható, olcsó asztali bor, amely a legfinomabb burgundik titkos bájait idézi minden tizedik évben. Kockázatcsökkentési okokból rögvest hármat bontottunk. Kettőt Egerből, egyet pedig Villányból.

Pierre Frick Sylvaner 2002

A megszokás nagy úr, ezúttal is fehérrel nyitottuk az estét. Pierre Frick Elszászban borászkodik, meszes talajon szelídíti a savakat. 1970 óta organikus, 1981-től pedig biodinamikus módon. A traminivel rokon sylvaner tipikusan elzászi fajta, neutrális volta miatt vagy elházasítják, vagy kifejezetten a termőhelyet bemutató fajtának tartják. Mivel ezt a bort a Terroir Clubban vettem, kitalálhatják, Frickéknek mi a céljuk vele. A magyar alsópolcos zöldszilvánival csak annyi rokonságot mutat ez a palack, hogy koronazárral van lezárva – elsőre meglepő dolog sörnyitóval bort bontani. A lendületes savaknak köszönhetően friss, üde az első korty. A kezdeti szippantások palackbukét, a későbbiek virágport, propolisz és viaszosságot hoznak. Ásványossága feltűnő, harmonikus, sima érzetű a bor. Érett és kandírozott gyümölcsök versenyeznek benne. A lecsengést a meszes talaj uralja, hosszan. Soha rosszabb előitalt. 6 pont.

St. Andrea Magyalos Kadarka 2006

Ezzel a borral alaposan belecsaptunk a lecsóba. A vékony, már-már silleresen halovány szín nem lepett meg, a narancssárgába hajló karima sem a pohár szélén. A bontás után orrba vágó körömlakklemosó szag azonban igen. Ráadásul csak másnapra sikerült kiszellőztetnem ezt. Ekkor már ribizli, hecsedli és vérnarancs jelent meg az illatban. Az íz ezzel összhangban volt: markáns savgerincen ribizli és érintésnyi málna ül. Idővel tompul a savérzet, de valahogy még nincs egyben ez a bor; volt olyan korty, ami nagyon nem ízlett, volt, amiért rajongtam. A felsorolt negatívumok ellenére izgalmasnak tartom ezt a bort – szépnek azonban semmiképpen sem. Megosztó, az biztos, engem is megosztott rendesen. Leginkább ahhoz a lányhoz tudom hasonlítani, akit a legjobb barátunk mutat be nekünk, mint jövendőbelijét, és hirtelen annyit bírunk csak kinyögni: érdekes arca van. Ez egy ilyen bor. Három és öt pont között ingázik nálam.

Gróf Buttler Nagy-Eged 400-500 m Kadarka 2006

Nemrég 2005-ös elődje elkápráztatott, ilyenkor hendikepes egy új évjáratot kóstolni, eleve nagyok az elvárásaim. Ezt a tételt a fő forgalmazóval történt szakítás után szereztem be, Bukolyi László ugyanis immár maga teríti borait. Hogy ennek következménye-e a némileg barátságosabb ár, azt nem tudom, mindenesetre olcsóbban (de nem olcsón) lehet a frissebb kadarkát megvenni, például a Decanter borszaküzletben. Vastagabb bor, mint akár a fentebb elemzett Magyalos, akár az előző évjárat ugyanebből. Egyelőre zárkózottabb és direktebb, mint a 2005-ös. Illatában némi levegőztetés után virágok, hecsedli, málna és ásvány bukkan fel. A kortyban sok kő, kis meggy, ribizli és csipkebogyó váltják egymást. A tannin megint puha, bársonyos. Hosszú bor, kicsit édeskés lecsengéssel. Kíváncsi leszek rá egy év múlva, most kevésbé komplexnek éreztem, mint idősebb testvérét, ezért csak szépnek titulálom. 6 pont.

Sauska Kadarka 2007

Végezetül a feltörekvő villányi pince drágán mért borát bontottuk ki. Amivel demonstrálhattam, milyen is számomra az atipikus kadarka. Túlzóan málnaillatú, sok vaníliával, és (főleg másnap) rengeteg pörkölt mogyoróval. A kortyot egyértelműen a 15-ös alkohol uralja – lehengerlő bor, elismerem, ámde nem szeretem. Ízében a málnás vanília némi szegfűszeggel egészül ki. Megjegyzem, volt olyan vacsoravendég, akinek egyértelműen ez a bor ízlett a legjobban. Én hiányoltam a kadarkára szerintem jellemző játékosságot, kedvességet belőle. Másnapra megcsúnyult a maradék bor – a savak teljesen eltűntek, maradt az égető érzés, amibe ráadásul a hordó némi füstös ízt is belevitt. Ez összességében nálam csak 3 pont.

A vendégek távozása után üldögéltem a vacsora romjai felett, és azt éreztem: nem is olyan nehéz jó bárányhúst keríteni.