Nyakunkon a karácsony. Fényár az Andrássy úton, embertömegek a bevásárlóközpontokban, tenyésztett  pontyok apatikusan az üveg másik oldalán, édes boros szemét a polcokon. Mert az édes borok legalább ilyenkor fogynak, még ha az éves fogyasztás aránya a szárazakhoz képest elkeserítő is. 2007 júniusa és 2008 májusa között a Nielsen mérései alapján (kilenc kereskedelmi láncot vizsgáltak) az édes borok piaci részesedése itthon 20 százalék – olvasom a BORésPIAC magazin augusztusi számában. Ez persze nem is rossz, amíg nem jut eszünkbe,  hogy ennek mekkora hányadát tehetik ki a selejt édes (vörös)borok, mindenki kedvenc Pistája és egyebek. A valóban minőségi természetes édes borok fogyasztása sajnos az egész világon jelentősen visszaszorult, még Magyarországon is, az ebből következő gazdasági szorítás pedig akár a szakmát is szerencsétlen mondatok megfogalmazására sarkallja olykor. Nincs tér és idő most, részemről pedig szakértelem sem, hogy ezt a regressziót részletesen elemezzem, három vázlatos pontban mégis összeírom a számomra legaggasztóbb vélt vagy valós okokat.

1. A trend. Egyszerűen az átlagfogyasztók körében nem divat édes bort inni. Akkor tűnsz hozzáértőnek, ha száraz bort iszol, és beszélsz valami marhaságot arról, hogy az édes bor nem is igazi bor. Ha férfiként szereted az édes borokat, súlyosan körülleng ráadásul  a „buzi-e vagy” klasszikus vádja.

2. Az ár. Az igazán jó édes borok igen drágák, így aztán a fogyasztók jó része valami olcsóbbal próbálkozik először. Aztán utoljára is. A rossz minőségű, olcsó édesek felbecsülhetetlen károkat okoznak, sajnos ezt itthon mi tudjuk a legjobban. A karácsonykor elfolyó „Tokaji” címkés italok jó része egyszerűen erkölcsi probléma, nem pedig édes bor. Éppen ezért igyekeztünk most elérhető árú tételeket kóstolni, melyek mégis minőségi élvezetet jelenthetnek az ünnepek alatt.

3. A szokások. Az édes borok fogyasztását számos olyan beidegződés terheli, melyek ma már inkább ballasztként, mint igazságként vagy előnyként hatnak. Ilyen rögtön az alkalom is, hogy írunk róla: az édes bor szezonális termék, szinte sosem isszák, csak patetikusan kortyolják a fenyő- vagy tortaillatú szobában. Ha mégis fogyasztják, legtöbbször desszert mellé az étkezés végén (libamáj mellé az elején – már aki), ami amellett, hogy erősen vitatható párosítás, ismét merev, protokolláris. Szintén a kötött kortyolgatás irányába visz a pohártípus, melyet általában édesekhez ajánlanak. Ez persze szubjektív, én bevallottan rettegek a kicsi poharaktól, de a víz kiver, amikor másfél decis kelyheket látok. Egy igazán koncentrált édes bor esetén kizártnak tartom, hogy ne bírjon el egy fehérboros poharat, sőt. (Erre az aszúknál még visszatérünk.)

Igyekeztünk tehát a megfizethető szegmensben körülnézni, hátha találunk kincseket. Két részletben, vakon kóstoltunk, most a polgári, legközelebb pedig a prémium szekció (aszúk és rieslingek) borai következnek. A pontok csak hozzávetőlegesek, ilyen rövid ismeretség után nem mérvadóak, úgyhogy nem emelem ki őket. Az anyag sok, az idő kevés, így csak távirati stílusban.

Tokaji késői szüretelésű édes borok  

Degenfeld Fortissimo Late Harvest 2006

Ahogy a közepesen intenzív citromsárga szín is sejteti, a könnyedebb stílus követője. Erős ásványosság, virágok, kevés törökméz, kamillatea. Utóbbi egy idő után teljesen átveszi az uralmat, illatban-ízben egyaránt. Jó arányok, szép minerális kesernyék a kortyban, nem túl édes összhatás. Közepes utóíz. Jó bor kevés extrával,  nem koncentrált vagy komplex igazán, de nem okoz csalódást. 5 pont környéke. 

Patricius Katinka 2005

100% furmint, töppedt szőlőből. Jóval sötétebb szín, illatban pedig a némi bizonytalanság, enyhe erjedtség mellett méz, marcipán, viasz és alma. Szájban olajos, kissé lusta, hiába van sav, nem ad igazi gerincet. A remek és elérhető száraz furmintok után kicsit többet vártam, bár a koncentráció és a viszonylag hosszú, mazsolás utóíz így is 5 pontra menti.

Tokajicum Tokaji Kedves 2003

Egészen mély borostyánszín immár. Gondolom a címkén hibásan szerepel a 16.5%-os alkohol, de a valódi érték (a honlap szerint 13.5% körül) is elbillenti kicsit a kortyot. Oxidált világ: gomba, pörkölt magok, reszelt alma, vegetális jegyek. Kóstolva aztán csípős alkohol, erős gombás kesernyék vezetik a sherryre emlékeztető kenyérhéjas-fás utóíz felé. Azért nem ihatatlan, főleg ennyiért, 3 pont.  

Chateau Megyer Tokaji Furmint Late Harvest 2006

Ismét a világos iskola. Friss, üde és egészen összetett illat: szőlő, csipkebogyó, csiperke, méz, enyhe mineralitás. Fiatalos és tiszta, feszes, lendületes anyag, közepes utóízzel. Nem kifejezetten ünnepi bor, csak egyszerűen finom – 1000 forint környékén vágják az emberhez néhány hiperben a 0.375-ös palackot. Óriási best buy. 5-6 pont között. 

Kikelet Pince Tokaji Késői Szüretelésű 2006

Egészen világos, halvány citromszín. Orrban kifejezetten érdekes és komplex, sokáig játszottunk vele. Petrol, multivitamin ital, sárgabarack, akácméz, friss birsalma, fűszerek. Szájban nagyon jó arányokat mutat, nem túl koncentrált, inkább harmonikus. Jól iható bor, nem túlzó édességgel középen és elegáns ásványos kesernyékkel a lecsengésben. Erős 6 pont.

Árvay Tokaji Hétfürtös Casino Cuvée 2000

Mély aranyszín, érett illatok. Füst, gomba, avar, föld, dohány, aszalt kajszibarack a háttérben – vörösboros komolyság. A régi stílusú aszúkra emlékeztető emelkedett, ünnepi bor. Kóstolva kissé rusztikus a Kikelethez képest, a savak is egyenesebbek, de alapvetően jó egyensúlyt mutatnak a cukorral és a botritisz keserű ízeivel. A nem túl erős édesség inkább a korty elején jelentkezik, később az oxidált aromák (pörkölt magok, szárított tealevél) és a hordó füstje válik meghatározóbbá. Hosszú utóíz. Sherryre emlékeztető, mégis komplex, komoly anyag. Nemes, karácsonyi bor. Nálam talán eléri a 7 pontot is, viszont itt volt a legnagyobb szórás a kóstolók között az értékelésben, és ez talán az egész teszt legnagyobb tanulsága is számomra, mely később az aszúknál is igazolódott. Számomra meglepő módon ugyanis úgy tűnik, hogy a legtöbben (főleg a kevésbé tapasztalt borfogyasztók) nem szeretik, ha egy édes borban keserű ízek is jelen vannak, még akkor sem, ha egyébként nem dominálják az ízképet.

Béres Magita cuvée 2007

Szöges ellentéte a Casinonak, pátosz helyett fiatalos, könnyed derű. Elsőre visszafogott virágos, pisztáciás illata később gyönyörű sárgabaracklekváros díszítéssel gazdagodik. Csodás, selymes textúra, széles savak, mégsem lomha. Végtelenül egyszerű és nagyon finom. 6 pont, best buy. 

Oremus Late Harvest 2005

Zseniálisan balanszíroz a két stílus között. Egyrészt füstös, gombás, dohányos, törökmézes mélységek, másrészt cirusos-barackos gyümölcsösség halvány muskotályos játékkal. Krémes textúra, komoly koncentráció, lendület, az erős botritiszes jelenlétnek köszönhetően enyhe kesernyék. Közönségdíjas. Mindamellett nekem ennyi sav már egyértelműen sok, és a savak természete sem teljesen kedvemre való, lehetnének csiszoltabbak. Emiatt csak gyenge 7 pont.

Royal Tokaji Áts Cuvée 2006

Fél éve kóstoltam, akkor még úgy éreztem, kissé egyszerű, és a muskotály rányomja a bélyegét az egész borra. Most talán inkább a hárs dominál: orrban közepesen intenzív, hársvirágos, körtekompótos, almás, mézes. Később füstölt sonka. A 116 grammos maradékcukor ellenére is üde, a savak fiatalos elánnal vezetik végig a kortyot, mégsem bántóak. Egészen koncentrált és tiszta édes bor. Igazi közönségkedvenc ő is. Erős 6 pont, best buy.

Lenkey November Cuvée 2004

Mély aszúillat kaporral, botritisszel, mézzel, aszalt gyümölcsökkel, kamillateával, benzinnel és ennek megfelelő szín. Később kevés eukaliptusz is. Komplex bor, komoly, ünnepélyes stílussal, a kortyban azonban a levegővel egyre intenzívebb gombás-cseres vonal talán túl erős ahhoz, hogy mindenki szeresse. Nálam azért eléri alulról a 6 pontot.

Hétszőlő Tokaji Sárgamuskotály 2006

Szalmasárga szín, muskotályhoz képest visszafogott illat. Szembetűnő petrolosság a fajta szokásos illatjegyei mellett. Kedves, tiszta, lágy bor moderált édességgel. Nem biztos, hogy karácsonykor nyitnám – inkább csak úgy, roppant jól csúszik. Talán megvan 5 pont.

Egyéb édes borok 

Pfneiszl Soproni Zenit 2007

Vakon azt hittük, még egy muskotály – eltéveszthetetlen ez a jellegzetes szőlőcukros-mentolos illat.
Persze amire eddig borral kapcsolatban azt hittem vagy mondtam, hogy eltéveszthetetlen, no azt rendre el is tévesztettem. Kóstolva erős édesség, aminek inkább az ásványos kesernyék, mint a savak tartanak ellen. Izgalmas ízében szőlőszem, bodza és jelentős mineralitás vassal. Kár, hogy egyértelműen kevés a sav, és borul a struktúra. Így gyenge 4 pont.

miklóscsabi Nirvana 2007

Egészen egyedi, szinte kadarkás(!) illat. Bors, mentol, köménymag, ánizs és egyéb fűszerek jelentkeznek intenzíven a megszokottabb méz-szőlőlé-virág tengely kiegészítéseként. Kóstolva leginkább a virgonc, talán már hiperaktív savakról szól és a fűszerekről. Viszonylag rövid utóíz. Ekkora alkohol (13.5%) már bánt kicsit egy édes borban, még ha ez nem is jogos kritika, figyelembe véve például a világhírű sauternes-i borok alkoholtartalmát. Mindenesetre nekem jobban tetszene, ha előbb leállt volna az erjedés; ezek a savak bőven elbírtak volna még egy kevés cukrot. 5 pont.

Ebner Cirfandli 2007

Nagy és finom, de talán kissé egyszerű bor. Orrban főleg reszelt almás, naspolyás, kevés citrombél és méz kíséretében. Szájban simogat, elterül, a savak nagyon kerekek, széles az egész. Meglehetősen édes, de kellemes, behízelgő bor. A komplexitás hiánya miatt nálam 5-6 pont között van valahol. Kedvességének köszönhetően szerintem a felsülés veszélye nélkül vihető bármilyen társaságba.

Araia Recioto di Soave DOCG Classico 2005

Olasz vendégszereplő, az Auchanban láttam meg, és nem tudtam otthagyni. A Recioto di Soave Veneto első DOCG bora (1998 óta), Soave fő fajtájából, a Garganegából készül a szőlőfürtök 4-6 hónapos szárítása után. Sötét, szinte borostyánszínű. Az illat nem hasonlítható a magyarokéhoz, fülledt, öreg bútoros, reszelt almás, gyógyszeres. Szájban olajos, kicsit lusta, az érezhető alkohol miatt avinált boros érzés. Utóízében füst, dohány és fa. Némi grépfrút is megjelenik, és ez sokat dob az összképen. Megosztotta a kóstolókat, volt, aki érdekesnek, más émelyítőnek találta, pedig nem túl édes. 4 pont környéke.

Németh Diósi Sárga Muskotály 2006

Intenzív, kristálytiszta muskotályillat kevés akácmézzel és füsttel. Hihetetlen struktúra; nem tudom, éreztem-e már ennyire izmosnak, feszesnek egy bort 100 gramm feletti maradékcukorral úgy, hogy  a savak nem bántóak. Jelentős édesség a kortyban, de egy pillanatig sem untat. Egy óra alatt meginnám az egész palackot, annyira friss és finom.
Ha külföldön dolgozó apukámmal beszélek telefonon, valahogy mindig szóba hozza: szerezzek még egy palackkal neki abból a sárga muskotályból, amit együtt ittunk még a nyáron. Pedig van már néhány. Stabil 7 pont. Best buy.

Boldog karácsonyt mindenkinek!