Szerencsém van az utóbbi időben, egyre-másra jönnek velem szembe a nagyon jó borok, karácsonykor, szilveszter előtt, meg hát utána is, elsősorban fehérben, persze, és külön öröm, hogy rizlingek is vannak köztük. Az elmúlt hónapokban nagyon megdicsértem Szabó Zoltánét és Bott Frigyesét, és most még magasabbra emelem Légli Ottóét.
A két legjobb dél-balatoni termelő egyike – a másikat idén mások is megsüvegelték, nemcsak én; csak most vettem észre, hogy nálam 2007-ben és 2008-ban is boglári-lellei került a dobogó tetejére – már régóta készít bort kedvenc szőlőfajtámból, de engem mindaddig nem hozott lázba, amíg termőre nem fordult a Gesztenyés-dűlő új telepítése. Ennek a 2005-ös volt az első évjárata – csekély mennyiségben készült belőle bor, nem találkoztam vele –, a 2006-os meg a második. Utóbbi már robbantott, egy időre ki is érdemelte tőlem a legjobb magyar rizling címet.
2007-ben csapadékos ősz érlelte a szőlőt olyanná, amilyen lett. A mustfokok már augusztus végén 19-nél jártak, de magasak voltak a savak, és jöttek az esők. Velük a botritisz. Jó sok botritisz. Az október 9-ei szüretkor 24-es cukrokat mértek, a mennyiség szerény volt – 20 mázsa hektáronként –, a minőség ígéretes. Légli Ottó azt mondja, nem merült fel, hogy maradékosra iskolázza a bort, szárazakat akar, és kész, ennek eredményeként 16 körüli alkohollal került palackokba a tétel. Ez blindre soknak tűnik, de 9,3-as sav ellenpontozza, és így még érdekesebb a helyzet. A Gesztenyés acélban erjett, 500 literes fahordókban érett, 6500 rajnai üveget töltöttek meg belőle. És ezen információk legfontosabbja – szüret időpontja, hozam, palackszám – leolvasható a hátcímkéről, ahogy kell, semmi líra és szabadvers, csak az, ami fontos. Így érdemes ezt.
Légli Ottó 2007-es rajnai rizlingjét komoly kontextusban kóstoltuk. Belövőnek a rheingaui Altenkirch – ismert, értékelt pince – Löss Riesling 2007-esét választottuk, friss, elegáns, ízletes darab, 6 pont környékén. Aztán következett Légli, párban a magasan jegyzett rheinhesseni Kühling-Gillot Rothenberg Wurzelecht 2006-jával. Rheinhessent napjainkban nagyon nagyra becsülik – elsősorban nyilván Klaus-Peter Keller miatt –, és a Kühling-Gillot a borvidék egyik vezető kisborászata.
A különcsatát azonban ezúttal a német versenyző veszítette el. Valahogy úgy, ahogy néhány héttel ezelőtt bukott a Weingut Knoll és a William Fevre Bott Frigyes Vinculumjával szemben. A Rothenberg Wurzelecht kifinomult eleganciája egyszerűen nem ért fel a Légli Riesling gazdagságával és komplexitásával. A rheinhesseni is visszakézből ér 7 pontot, talán 8-at is – de ez kevésnek bizonyult.
Szóval, Légli. Egészen halvány arany, tükrös színe tisztaságot ígér. Az ígéret valósággá válik. Hatalmas illat: virágok, gyümölcsök, mineralitás, minden, amitől egy rajnai szép lehet. Minden mozdítás tovább színezi. A botritisz a legkevésbé sem teszi lomhává, nehézkessé. Ízben egyszerre nagy és könnyed. Zamatos és komplex, a szesz nem kevés, de a savak derekasan tartják vele a lépést. Szinte érthetetlen, hogyan lehet egy bor ilyen nagy, mégis ennyire elegáns és végtelenül finom. Élmény inni, nem telít el, nem fáraszt. Csak fejben súlyos, másképpen nem.
8 pont. Két dolog miatt nem több. Egyrészt utána csak lecsúszott egy palack Vinculum is, amely nála is lehengerlőbb – és ez aligha szégyen. Másrészt az jutott eszembe, hogy hátha van még feljebb. Légli Ottó közlése szerint ilyen évjárat ilyen borral az elmúlt húsz évben nem volt arrafelé. Majd meglátjuk, milyen lesz ez a rizling, ha kevésbé extrém feltételek között villoghat. Nagyszerű izgalmak elébe nézünk. Az élet szép.
Utolsó kommentek