2007 forró nyara után a teljes érésre törekvő borászok vagy maradékcukros, félszáraz, félédes borokat tettek le az asztalra, vagy kifejezetten magas alkoholú tételek születtek. Előbbiekből pár már megjárta a poharamat, utóbbiak közül mások kóstoltak már borokat e hasábokon. Most én is két olyan palackot bontottam, ahol 15 feletti alkohol várt rám.

Alapvetően nem hiszek a magas alkoholú fehérborokban – eddig igazán kellemes tétel csak igen ritkán került elém. Persze nem a könnyedséget hiányolom belőlük, még csak nem is a könnyen érthetőséget. Általában a harmónia borul bennük, a beltartalom sokszor kevés, a savgerinc összeroppan az alkohol súlya alatt. A kellemetlen tapasztalatok azonban nem gátolnak meg abban, hogy tovább próbálkozzak – és ez néha meghozza a gyümölcsét. Mint most.

Miklós Csaba Punktum Móri Zöldveltelini 2007

A borral futólag már találkoztam, többször is. Mindig meglepett, rám zöldveltelini még nem volt ilyen hatással, mondhatni. Csabi elmondásából tudom, hogy ez volt az első komoly hozamkorlátozási kísérlete a fajtával, saját bevallása szerint is túl jól sikerült –a forró nyár a kevés termést alaposan beérlelte. A bor érdekes, ám a borász ennél fajtajellegesebbet szeretne készíteni, így a kísérletezés a jövőben is folyatódik.

Mély, szalmasárga színnel fogadott a pohárba töltött alkoholos ital, meg majdhogynem orrbavágó illattal. Rengeteg túlérett gyümölcs, kis akácmézzel megcsorgatva. Mögötte határozott teásság. Ízben feltűnően édeskés, a magas, 15 feletti alkohol és az extrakt a ludas ebben, mert cukor nem igen maradt benne. Mégis, lendületes a korty, az alkohol nem perzsel. A telt, krémes érzetbe némi virgoncságot visz egy enyhe borsosság, de alapvetően az ízt és a hosszú lecsengést is az aszalt gyümölcsök határozzák meg. Szép bor, hat pontot is megér nekem.

Hollóvár Pincészet Somlai Hárslevelű 2007

Takács Lajos hárslevelűi 2005 óta a kedvenceim közé tartoznak (lásd itt és itt), ahogy a pincészet többi tételei is általában lenyűgöznek. Épp ezért furcsa volt, mikor először pohárvégre kaptam ezt a tételt – ugyanis erősen kénes illata volt. Mint utóbb kiderült, közvetlenül palackozás után volt balszerencsém a borhoz. Ettől még némi félelemmel bontottam ki a Terroir klub polcáról megvett palackot otthon. Félelmem az első szippantásig tartott.

A nagyon mély, aranysárga szín, a pohár falán lassan lecsorgó csíkok után ugyanis tiszta, birsalmában és ásványokban gazdag illat jött. Melegedve méz, aszalt trópusi gyümölcsök, cseppnyi kandírozott barack bukkannak még fel. A korty telt, kerek, harmonikus. Egy érintésnyi cseresség segít a savaknak ellensúlyozni a magas, 16-os alkoholt, ami egyedül a lecsengéshez ad extra tüzességet, kis édességet. A komoly test, az ásványosság, a finom savak egyensúlyban tartják a bort, ami hosszú lecsengéssel búcsúzik. Sokat együltő helyben nem lehet belőle meginni, társaságot, ételt, vagy több napot kér. De megéri teljesíteni a kívánságait. Hét pont.

Néha igenis jó alkoholizálni. A témában lásd még Albert gazda sorait.