Gyáva duhajként ezer forint alatt nem veszek bort, egy ötszázforintosba beleszagolni is csak félve mernék. Amikor februárban zuhantak az árak a Bortársaságnál, apám megpróbált szakvéleményt kisajtolni belőlem a leértékelés legolcsóbb borairól. A tapogatózó találgatásnál többel nem igen szolgálhattam, minthogy egy-két kivétel kivételével, nem kóstoltam őket. Magamban aztán dohogtam egy sort, hogy miért akarja ennyire olcsón megúszni, nem véletlenül értékelik le azt, amit leértékelnek usw. Ám az egyik szóba hozott, amúgy teljes árú bor, szöget ütött a fejembe: a másfeles szériában megjelent fehér. Én Jásdinak hittem, de kiderült, hogy Bandi és Béla. Bandi és Béla ugye a vidám traktorosok (nincs új a nap alatt), itt viszont a Bortársaság egy biciklit brandelt alájuk. A 2007-es sauvignon blanc-juk kimondottan tetszett, megnövekedett rizottó-fogyasztásunk pedig szinte követelte, hogy próbát tegyek az alig 1100 forintos magnummal.

Azóta a negyediknél tartunk, és rajongásom annyira elbizakodottá tett, hogy egyet félretettem palackérni. Bár alig hiszek a számnak, minden újabb kísérlet azt bizonyítja, hogy ez egy hibátlanul elkészített bor. Az pedig a paranormalitás határát súrolja, hogy valaki 550 forintos palackáron hozza ezt a minőséget. A honlapról, a hátcímkéről próbáltam kideríteni, hogy miből házasították, de erről sehol egy vakhang. Én olaszrizlinget, sauvignon blanc-t és muscat ottonelt sejtek benne - szabad röhögni, ha mellétrafáltam.

Az illat üde, ám távolról sem egysíkú vagy tűnékeny. Eleinte beértem annyival, hogy vonzó, aztán amikor jobban szemügyre vettem, kiderült, hogy sok kis mozaikból áll össze a kép: szőlő, marcipán, hóvirág, puncs, alma, mandarin. Közepes test, krémes textúra, a korty első fele kimondottan kényeztet. Az érett savak a korty második felétől lépnek működésbe és szépen kihúzzák a lecsengést. Ízben a keményhúsú őszibarack, a muskotályos szőlő és a zellerszár a meghatározó. Némi cserességgel és jóleső kesernyével zárul. Végre egy bor, ahol az érettség nem száll a fejünkbe; az alkohol 12,5-es.

Olyan arcpirítóan olcsó, hogy nehéz tárgyilagosan megítélni - talán az 5 ponttal nem tévedek nagyot. (Egyébként fröccsnek és rizottóba egyaránt kiváló.)