Malbec kóstolót tartott a Bor és Más, nem is akármilyet: az általuk forgalmazott Alta Vista pincészet különböző fajtaborait kóstoltuk össze egymással, vakon. Mivel malbec-fronton a gyakorlati tapasztalataim igen gyérek, ezért jó ötletnek tartottam befizetni erre a az eseményre. Nem gondoltam volna, hogy életem legnehezebb borkóstolója fog következni.

A malbec tradicionálisan francia fajta, egyike az engedélyezett bordeaux-i fajtáknak. Azonban az elmúlt 40-50 évben termesztése itt visszaszorult, köszönhetően többek között gyengébb fagytűrő képességének, de az sem tett jót neki, hogy közel 400-féle néven hívják. Nehéz az egyszeri fogyasztónak megmagyarázni, hogy az az auxerrois, amit iszik, az ugyanaz a cot noir, amit tegnap ivott, és tulajdonképpen mindannyiszor malbec-et kortyolt. Az óhazában legjobban Cahorsban érzi magát a fajta, az ottani házasított borokban a malbec-arányt 70% felett kell ma is tartani.

A fajta immár leginkább Argentínához kötődik. Az ország az elmúlt 10-15 évben óriási minőségi ugráson ment keresztül, az 1990-es évek közepéig gyakorlatilag alig exportáltak bort, viszont hatalmas mennyiségben termelték belső piacukra az alsókategóriás lőréket. Azóta a helyi fogyasztók is elkezdték a kifinomultabb, elsősorban gyümölcsös borokat előnybe részesíteni, s immár a palackok jelentős része külföldön, jellemzően az Egyesült Államokban kerül kidugózásra. Ehhez az ugráshoz nagyban hozzájárult a folyamatosan érkező külföldi tőke, s vele együtt érkező szaktudás, technológia – amit a 2001-2002-es pénzügyi krízis sem vetett jelentősen vissza.

Argentínában a fajta legjobban Mendoza környékén érzi magát (ide érkezett meg legkorábban, már a 19. század közepén), ahol az Andok közelsége miatt a megolvadt hólé elegendő vizet jelent a termesztéséhez. A nagy magasság (átlagosan 900 méter) miatt nagyobb a hőingadozás és magasabb az UV sugárzás, emiatt az itteni malbec vastagabb héjjal rendelkezik, ami a beéréskor mélyebb színt, és puhább tannint eredményez.

Az Alta Vista borászat is külföldi, nevesül francia kézben van, az Edonia cég 1999-ben indította el argentin kalandját, és az azóta 160 hektárosra hízott Mendoza-környéki birtok a mérete ellenére a termőhelyi sajátosságok visszaadását tűzte zászlajára. A csúcs malbec-jeiket dűlőnként is válogatják, ezzel a hasonló nagyságú borászatok között úttörők Argentínában. Két érdekességet érdemes még a borleírások előtt megemlíteni: az Edonia hazánkban is érdekelt termelő, ugyanis a Chateau Dereszla az ő kezükben van, illetve a malbec állítólag egy magyar parasztemberről kapta a nevét. No de nézzük immár a borokat.

Noha egy pince borait ittuk, mégis az a döntés született a szervezők részéről, hogy vakon, s az évjáratokat keverve kóstoljunk. Főleg ez utóbbi döntés szült némi vitát, de valószínűleg minden előre definiált sorrend szült volna. A borleírásoknál a kóstolási sorrendben haladok, a sok szilváért előre is elnézést kérek. 

Premium 2006

Belövő borral kezdtünk, a pincészet egyik legalapabb (van még Classic-sorozat is) malbecje forgott a poharunkban. Meleg, fűszeres, gyümölcsös illatok után enyhén kesernyébe forduló, kissé nyers tanninú bort kóstolhattunk, nem volt rossz, de összességében a kóstoló egyik leggyengébb tétele volt. 4 pont.

2004 Temis

Már-már feketébe hajlóan tintaszín fogad. Jóval összetettebb, de szintén bogyós gyümölcsökre és fűszerekre épülő illat, jelentős vaníliával nyakon öntve. A tannin nagyon szépen beépült a kortyba, amit a savak lendületesen löknek előre. Szép, jól iható tétel, 6 pont.

2006 Serenade

Teljesen más jellegű az illat, ugyanis az ásványosság a meghatározó benne. A korty kicsit édeskés, de nagyon kerek, már-már elegánsnak mondanám. Tőlem 7 pontot kapott.

2002 Grand Réserve Single Vineyard

A legérettebb illattal rendelkező tétel volt: fahéjas szilva, hűvös, mentás jegyekkel kísérve. A korty a gyümölcsökről, főleg a szilváról szól, édes és csípősebb fűszerekkel kísérve – tiszta ázsiai konyha. Nagyon hosszú, nagyon nagy bor, 8 pont.

2006 Temis

Fiatalos illat – jelen esetben ez a külön érezhető fás jegyekben érhető tetten. Érdekes, de némi kókusz is felütötte benne a fejét a kötelező pirosbogyósokon túl. Ízben már szépen összeállt, azonban a magas alkohol mellől hiányoznak a szép savak. 5 pont.

2005 Alto

Orrban kicsit kiszúr belőle az alkohol, ami aztán meglepő módon az ízben kevésbé tűnik dominánsnak. Ez a markáns tanninoknak, és a nagy koncentrációnak köszönhető. Még fiatal, ha kerekedik, szebb lehet. 5 pont.

2005 Alizarin

Fémes, kicsit minerális illata nem megnyerő. Nagyon fiatal, karcos csersavakkal, kicsit üres, lapos korttyal. Ennél a bornál éreztem először azt, hogy egy rare steak már jól esne mellé. 4 pont.

2006 Alizarin

Frissen főzött szilvalekvár – ismerem fel az illatot. Aztán némi erjedtség is jön, köszönhetően a magas alkoholnak. A korty is a lekvárosságról szól, az alkohol győzelméről a savak felett. Pedig tartalmas anyag, kis hibával. Ettől még érdekes, 5 pont.

2005 Serenade

Ismét a szilváé a főszerep, de itt most fűszeresen van jelen, még lekvár főzés előtti állapotában. Komplex, sima korty, jó tanninokkal, szép savakkal. 6 pont.

1999 Ch de Mercurie Cuvée Prestige

Megosztó bor. Illatában fodormenta, köves, ásványos jegyek, némi oxidáltsággal. Más olvasatban: elöregedett bor, némi minerális felhangokkal. A korty utóbbi nézetet erősíti: csak tannin maradt benne, és kellemetlen, fémes lecsengés. 3 pont.

1999 Alto

Ez sem volt sokkal szebb, mint az előző tétel: kifejezetten vegetális illat, kis ásványossággal. Ízben is a zeller és karalábé uralkodik, már túl van ez a bor mindenen. 3 pont.

2006 Terroir Selection

Kicsit fémes, meszes illat, konyakos szilvával kísérve. Ízében érezni, hogy mindenből sok van neki, de még mindene külön van, a tannin, az alkohol és a savak nem találják egymást. Jelenleg 5 pontnál magasabbra nem jutott.

2002 Alto

A hullámvölgy után újra felfelé ívelt a sor, noha ennél a pontnál gondolatban már fél marhákat fogyasztottam el. De ezt az izgalmas, kicsattanóan szilvás, fűszeres bort ki nem hagytam volna. Nagyon kerek, nagyon kész tétel volt, egyensúly, izgalom és érettség jellemezte, talán most járhat a csúcsán. El is érte a 8 pontot nálam.

2004 Alizarin

Ennél a tételnél a szilvát megaszalták, és egy csipetnyi sóval meghintették. A kortyban új szereplőt üdvözölhettem: megjelent a kávé a lecsengésben. Ez különösen izgalmassá tette a bort, ami harmonikus, kerek volt amúgy. Erre 7 pontot adtam.

2003 Alto

Meglepődtem, ugyanis a zárkózottság eddig a tételig még nem bukkant fel a sorban, most ezen is átestünk. Bármennyit pörgettem, halvány illatfoszlányokat kaptam csak. A kortyban pedig éretlen tanninokat, sok keserűséget a végén. Nem szerettem, 4 ponttal büntettem.

1998 Alto

Oxidált, kelkáposztás illat, pirospaprikával, a korty sem jobb, sőt. 3 pont, maximum.

2004 Alto Magnum

Már az illatától be lehet rúgni – jegyeztem fel. A gyümölcsökre annyira rátelepszik az alkohol, hogy alig merek belekóstolni, pedig ez megint hiba lett volna. A korty ugyanis szebb, mint amit vártam: komplexitás, gyümölcsösség, markáns tanninosság van benne, érésének elején járó bor. Nálam a végén 6 pontnál állt meg ez a tétel.

A képeket a kóstoló házigazdái készítették.