Múlt kedden vettem a Tricollis-szal együtt, áprilisi akcióban kétezer alatt. Úgy nézem már nem is kapható, csak a következő évjárat. Ezt 60% chardonnay, 30% pinot blanc és 10% olaszrizling alkotja, kétharmada barrikban, egyharmada nagyobb hordóban erjedt és érlelődött. Mivel azt mondták, most van a csúcsán, nem tartogattam sokáig, felbontottam. Szép borostyánsárga, tükrös, tiszta, gyűrűje vastag. Illata közepesen intenzív, először csak pörkölt jegyek érezhetők, aztán nyílik valamelyest. Pörkölt mogyoró, mogyoróvaj, vajas kalács és kevés körtelé. Stabil, nem sokat változik az első húsz perc után. Kóstolva testes, vastag, cseres, mégsem mondanám rusztikusnak. Szép struktúrája van, fegyelmezetten kitölti a száj megfelelő szegleteit, eljut minden tervezett pontra. Nem a savaival hódít, de annyi azért van benne, amennyi a megfelelő tartáshoz szükséges. Ízben viszont meglehetősen egysíkú, izgalommentes. Az újhordó és a finomseprő dominálnak, a gyümölcsösség szerényen elbújik. Az olaszrizling hoz némi grépfrútos üdeséget, ami a korty vége felé egyre markánsabb lesz. Lecsengése hosszú, elegáns, az utolsó pillanatokban jólesőn befűt az alakohol. Olyan, mint egy intelligens, jólöltözött, ápolt hölgy, aki azonban szépnek nem mondható. Vonzó azért még lehet. 5 pont.