Bemutatkozott Budapesten a Mádi Kör. A Lánchíd Palota éttermében találkozhattak a szerencsés meghívottak a mádi termelőkkel és kiváló boraikkal. Mád a borvidék borászati központja, a legnagyobb szőlőterület tartozik hozzá egész Hegyalján. Nem hinném, hogy van még egy településünk, ahol ilyen koncentrációban lehet ennyire kiemelkedő borászatokat találni. Most még keresni sem kellett, csak asztalról asztalra járni és tartani a poharat. Szokásomhoz híven a szárazakra koncentráltam, nem panaszkodhatok, volt mire.
Kezdésként Orosz Gábor 2007-es Király Hárslevelűjét kóstoltam. Tiszta, egyenes bor, furmintokat megszégyenítően ásványos. Nem éppen az a kedveskedő típusú hárs, nekem talán éppen ezért tetszett. A 2007-es Betsek Furmint még inkább: teltebb, érettebb a hárslevelűnél. Körtés, diós illat és ízjegyek, melegség, mélység és finom ásványosság jellemzik. Másodiknak rögtön Szepsy István asztalához járultam, aki a Nyúlászó és az Úrágya Furmintot hozta el szintén 2007-ből. Előbbi most sem igazán tetszett: illatban és ízben kedves, rumosdiós, nem bonyolult, de ami azért baj, rövid és a közepe meglehetősen lapos. Az Úrágya már komolyabb, vastagabb, de még így is kevésbé szikár és mély, mint a 2006-os. Valahogy nekem mindkettőből hiányzik az a kikezdhetetlen struktúra, ami a Szepsy-borokat szokta jellemezni.
Sárgamuskotályok jöttek ezután szembe 2008-ból. Gergely Vince (Úri Borok) borában nekem túl nagy szakadék volt az orrbavágó muskotályos illat és a savvezérelt, csontszáraz cseres korty között. Összébb zárult az olló a Török Pincészetnél, ahol a gazdagabb íz, a vastagabb test jobban illett a hízelgő bemutatkozáshoz. Azonban a fajta képviselői közül igazán csak Árvayék Meggyese volt számomra meggyőző: decens, muskotályhoz képest szinte visszafogott illatával és gazdag, zamatos ízével.
Visszatértem Törökékhez két furmint erejéig. Ugyanaz az alapanyag, két teljesen eltérő stílus. Az egyik gyümölcsös, könnyed, üdítő - mégsem mondható üresnek. Igazi teraszbor nyárestékre. A másik jóval több és újabb hordót látott, ráadásul a bemutató előtt napokkal palackozták - ezt nem győzte hangsúlyozni a gazda. Hát, nem is volt szép, a fa teljesen elnyomta benne a gyümölcsöt. Sajnos, nem hiszem, hogy ez csak a palacksokk lett volna. A 2006-os Budaházy Furmint sem igazán jött be nekem. Pedig analitika alapján lehetne nagy bor: 7,2-es savaival bírkózik a 4,6-os maradékcukorral támogatott test. Mégsem áll össze a kép: külön érezni a savat és az édességet, aztán még az alkohol is csíp a korty közepétől. Annál jobban tetszett viszont az Árvay Birsalmás Furmint 2007. Nagyon kedves, tartalmas, szép bor. Gazdag, hízelgő, körtés, barackos illata után a krémes struktúrájú, keserédes zamatú, hosszú korty nagyon jól tud esni.
Az élet szép mondja Lenkey Géza és magnum palackból ki is tölti ezt a 2007-es remek küvét, ami 80%-ban furmint, 20%-ban pedig hárslevelű. Komoly savak mellett üdítő gyümölcsök jellemzik ezt a laza, de férfias bort. Egy évvel idősebb a következő Lenkey-bor, ami 70% furmint és 30% hárs. Nagyon mély, déligyümölcsös, teás illatú. Szájban a gyümölcsök mellett, sőt inkább előttük ásványosság és cseresség dominál. Vastag test, élénk savak, szerethető furmintos darabosság. A fajta haladó rajongóinak mindenképp érdemes megvizsgálni - nekem egyik kedvencem volt. Kontrasztként a Tokaj Classic 2007-es félszáraz Furmintja nálam a délután leggyengébbje volt: oldszkúl illat, szájban meg csak a cukor édessége árad mindent jótékonyan elfedve.
Megint váltás (megváltás?), és érkezett a délután legjobbja: a 2007-es Barta Király Furmint. Hihetetlen mennyiségű ásványosság feszíti ezt a bort, mélységet, komplexitást és végtelen hosszúságot adva neki. Rengeteget fejlődött alig több, mint két hónap alatt. Tipikusan az a furmint, ami nem adja könnyen magát, azonban érdemes vele elbíbelődni. Hiába, a termőhely azért nagyon sokat jelent. Ezen a délutánon számomra ő Szepsybb volt a Szepsy-furmintoknál. Akár le is ragadhattam volna ennél az asztalnál, de nem hagyták. Csak annyit hallottam, hogy ekszkjúz mí, és egy amúgy civilizáltnak tűnő úr szó szerint odébbpenderített. Repülés közben konstatáltam, hogy a magyar bormarketing oltárán lettem föláldozva: a Pannonhalmáról a bemutatóra hozott Master of Wine-ok érkeztek Barta-furmintot kóstolni. Úgy hallottam, tetszett nekik, sőt egy-egy palackot el is vittek belőle.
Más kategória, de a Gundel Furmint 2007 kellemes meglepetésnek bizonyult. Körtés, ananászos, virágos, de még éppen nem gejl illatával biztatóan indul. A savak kordában tartását némi maradékcukor is segíti, így végül egy jól iható, egyszerű mégis hosszú bor kerekedett ki belőle. A Hárslevelű 2007 viszont már sok volt nekem: illatban túl tömény, szájban túltengő, nem harmónikus. A Royal Tokaji két Szent Tamás Furmintot hozott. A 2008-as hordóminta friss, kedves, virágos, köves, meszes illatú. Szájban élénk, gyümölcsös, alkoholos – a könnyednél komolyabb, hosszabb. A 2006-os tömény, és nekem már túl fás, így nem tett rám különösebb benyomást.
A Mád-Hill friss 2008-as Furmintja még nincs egyensúlyban: birkóznak a savak és a gyümölcs, ki tudja, hol áll meg a nehéz kő. A 2007-es Hárslevelű igen érdekes darab: olyan megtévesztően bodzás, sauvignon illata van, hogy rá kellett kérdeznem. A gazda szerint a terület hozza stabilan ezt jegyet, nem pedig valami vásárolt élesztő. Náluk lehetett kóstolni érdekességképp egy 1990-es furmintot is. Valóban élt még, ami nagy dolog, de ennél több jót nemigen lehet elmondani róla. A száraz kör zárásaként a Demetervin Úrágya Furmintot kóstoltam 2007-ből. Tipikus körtés, tésztás illattal nyit, azonban szájban az alkohol és a hordó bizony kilógnak, így távolinak találtam az egyensúlyt benne.
Voltak persze édesborok is, hogyne lettek volna. Késői szüretek, szamorodnik, aszúk. Az ő jegyzetelésükre azonban a szorgalmas köpködés ellenére sem maradt már erőm. Az erős mezőnyben legizgalmasabbnak a 2006-os Lenkey Fordítást találtam, de a Barta kései Furmint 2007, a Budaházy késői Hárslevelű 2007 és a Szepsy Szamorodni 2006 is nagyon ízlettek. Szó szerint remek szájízzel indultam haza.
[A szép fotót a szepsy.hu oldalról szereztem.]
Utolsó kommentek