Valamirevaló művelt alkoholista már minimum hallott Maurer Oszkárról. Valamibbrevaló művelt alkoholista pedig azért csak kóstolt már tőle valamit. Szerencsére, mostanában egyre több helyen lehetett találkozni vele és boraival: például Etyeken, a 7x7-en (tavaly és idén), Terroir Club kóstolókon (tavaly októberben és novemberben), vagy a Kárpátmedencei borászok találkozóján (tavaly és idén). Nála tökéletesen találónak érzem a 7x7 birtok szemben az elemekkel besorolását - pedig még nem hallottam panaszkodni. Elég viszont megkóstolni borait, és rögtön érezhetjük, hogy Maurer Oszkár valami olyan egyediséget, karaktert, nem feltétlenül elsőre szembetűnő szépséget ad át bennük, ami ott van a termőhelyen, ott van a szőlőkben, ám azok közvetítése nem kevés áldozatot kíván a borásztól. Három szép bor következik három évjáratból.

Bakator 2007

Nem bírtam várni 2018-ig, így nem biztos, hogy meggyőződhetem majd a fajta érlelési potenciáljáról. Az biztos, hogy a jó félév pihenés csak a javára vált. Nem árt azért, ha kóstoláskor mi is pihentek vagyunk, mert nem egy könnyű jellem.

Aranysárga, szép vastag gyűrűvel. Közepesen intenzív illatában körtelé, vadvirágok, folyóparti kavicsok, viasz. Nem hízelgő, inkább szikár, természetes. Szájban erőteljes, markáns savai adják meg az alaphangot és kísérnek tovább. Azért nem húznak ezek az amúgy kissé karcos savak, mert határozottan tartalmas, gazdag a korty. Persze itt nem arra a sima, behízelgő gazdagságra kell gondolni, amit sokszor a hordó kölcsönöz a bornak, hanem inkább egy sós ásványos gyümölcsösségről van szó, ami alighanem a termőhely és a szőlő sajátja. Néha döccen egyet a korty vége felé, de a lecsengés mindenképp szép hosszú és egyedien fanyar. Úgy vettem észre különösen érzékeny a hőmérsékletre: meg kell találni, mit szeret, és akkor a legszebb arcát mutatja. Nehéz pontozni: szigorú, egyáltalán nem mosolygós bor, mégis érdemes vele bírkózni. Eléri a 6 pontot.

Fodor Olaszrizling 2006

Rengeteget érett ez a bor tavaly október óta, mikor először kóstoltam. Pedig már akkor is lelkesedtem érte, mostanra azonban tényleg benne van minden, ami egy szép olaszrizlingbe kell. Robosztus, markáns, ugyanakkor intelligens és sajátosan elegáns.

Csillogó aranysárga, vastag gyűrűvel. Orrban közepesnél intenzívebb, szép összetett. Réti virágok, szalma, mangó, mézes tea, agyag, zellerszár, enyhe, néha föl-fölerősődő petrolosság. Szájban igen intenzív, nagyon zamatos. Kissé hátrafelé húzó savai gond nélkül tartják húsos, vagy inkább hú sós testét. Ízében remekül vegyül az érett gyümölcs édessége egy kiváló sós ásványossággal. Nagyon izgalmas bor: valahogy egyszerre tud finom és sokrétű ugyanakkor robosztus és markáns lenni. Nagyon függ a kontextustól: a bakator után kifinomultnak, szinte elegánsnak hat, önmagában azonban tud barbár is lenni. Lecsengése szép hosszú, méltó visszhangja az emlékezetes kortynak. Egyedi, mégis csiszoltabb, intelligensebb, mint a Bakator, civilizáltabb formában jelenik meg benne, de ott van: az őserő. 7 pont.

Kadarka 2008

Az Etyeki Pincefesztiválon kóstoltam először, sokkal jobban tetszett, mint a 2007-es, amit már korábbról ismertem. Nekem akkor a nap egyik legszebb bora volt. Más terület, saját művelés gyümölcse, a gazda sem bánja, ha ez tetszik jobban mégiscsak. Etyekre még gyakorlatilag hordómintaként került, így szegényt igencsak megviselte a zötykölödés Óbudára, majd a várakozás a borhűtőben. Azóta a 7x7-en is kóstoltam, egyáltalán nem voltam meglepve, hogy ott is a nálam másnapra kirajzolódott, szebbik arcát mutatta. Intelligens, öntörvényű, egyedi szépség.

Rozsdás piros színű, olyan mint egy érett pinot. Illata intenzív, olykor harsány, egyáltalán nem szokványos. Csipkelekvár, zsíros, fekete föld, tulipán, marhahúsleves jelentős mennyiségű zellerrel. Etyeken is egyedi volt, de ennyire extrém biztosan nem. Most mindenesetre van mikor kifejezetten izgalmas, máskor meg egyszerűen sok. Szájban is intenzív, öntörvényű bor. Nem a szokványos értelemben vastag, inkább húsos testű, tele gyümölccsel, fűszerekkel. A savak tökéletesen belesimulnak a kortyba: picit sem lógnak ki, sehol sem hiányoznak. Tannint annyira ne keressünk benne, gazdag, egyedi ízeket annál inkább – nincs csalódás az illat után. Lecsengése szép hosszú, fűszeres, finoman kesernyés. Másnapra megnyugodott, az illat izgalmas maradt, a néha feltűnő, bántó harsányságot elhagyta, szájban ugyanakkor semmit sem vesztett szépségéből. Most erős 6 pontot adok neki, Etyeken simán hetet mondtam volna, lesz is még annyi szerintem.