Semmi közöm a kadarkához. Tompa nyelvű borparasztként nem igénylem a változatosságot, jól elhajózok a világfajták palackozott tengerén, s még a külföldi bormédia pontjait is sokszor helytállónak érzem. (Észrevettük, hogy manapság mindenki azzal adja tanúbizonyságát hozzáértésének, hogy kiejti Robert Parker nevét, utalást tesz pontszámaira, és huncutul somolyog?) Kellő tapasztalat híján sem a tudás, sem semmilyen érzelmi kötődés nem tesz elfogulttá – kívülállóként, hidegen értékelem majd a borokat.
Semmi közöm a kadarkához, talán csak a hála. A török elöl menekülő balkániak ugyanis nemcsak a szőlőfajtát hozták magukkal a 15. században Magyarországra, de a vörösbor kultúráját úgy egyáltalán. A kadarka pedig a magyar bornak, főleg a magyar vörösbornak olyan pillére volt a 18. századtól kezdve, amit ma elképzelni is nehéz. A filoxéravész előtt az akkori Magyarország ültetvényeinek körülbelül 60%-át tette ki, és bár a filoxéra éppúgy kipusztította a hegyvidéki szőlőket, mint más fajták esetén, a homoki telepítéseknek köszönhetően még 1965-ben is több mint 40 ezer hektáron műveltek kadarkát – négyszer akkora területen, mint az összes többi kék szőlőt együttvéve. Amit a szőlőgyökértetű nem tudott, bevégezte a szocialista bortermelés: a termesztés mennyiségére és biztonságára koncentráló szőlőművelési stratégia gyakorlatilag lenullázta a szeszélyes, fagyérzékeny, rothadásra hajlamos, későn és nehezen érő fajtát. A 90-es években a telepítési kedv valamelyest újjáéledt, az egykori 40 ezer hektárból így tartunk most ezernél. Mostanában viszont lehetetlen nem észrevenni azt a nagy mozgolódást, mely a fajtát körülveszi, a növekvő tudományos és fogyasztói érdeklődést, az egyre több palackot és egyre magasabb árakat.
A boristenek fricskája, de Magyarország borkarakterisztikájára igen jellemző, hogy az évszázadokon át a hazai vörösborral egyet jelentő kadarka tulajdonképpen fehérboros struktúrájú (savakban gazdag, nem túl nagy testű, tanninban és színanyagban szegény) bort ad legtöbbször. Általános fajtajellegként említhető még a piros gyümölcsös és erőteljesen fűszeres aromavilág, bár a fajtajelleg meghatározása az ültetvények teljesen vegyes és eddig feltérképezetlen klónállománya miatt problémás. Szerencsére jelenleg két kutatóintézet, a pécsi és a kecskeméti is komoly feltáró és szelekciós munkát végez, amihez több birtok is csatlakozott (a Pécsi Kutatóintézet kísérleteit a Heimann Családi Birtokon létesített ültetvényen végzi, míg pl. Szentesi József önmaga próbálgatja az innen származó tőkéket), hogy felszámolják a klónok és stílusok kusza, átláthatatlan viszonyait, valamint visszafordítsák a közelmúlt kontraszelekcióinak következményeit. (Vagyis a nagy és tömör fürtök rothadékonyságát, a túl vékony héj sérülékenységét, etc.)
Nemrég érdeklődtem egy nagy pohárcég magyarországi forgalmazójánál, hogy melyik poharat ajánlanák, egyáltalán végeztek-e teszteket kadarkával. A válaszból kiderült, hogy a klónok diverzitása nekik is fejtörést okoz, mindenesetre a nagyobb fehérboros poharakat találták legalkalmasabbnak az általános kadarka-képet megtestesítő borokhoz, de igazán komoly anyagok esetén bevethetőek a nagy pinot-s, a koncentráltabb stílus követőinél pedig a kisebb cabernet-s poharak is. Nekem a 4.6 decis rieslinges poharam lesz az origó, ha ettől eltérek, és van jelentősége, jelezni fogom.
Az első fordulóban három kisebb déli pince szinte kuriózumnak számító tétele mérkőzik meg, melyekhez mégis könnyű Budapesten hozzájutni. Maurer Oszkár, Szabó Zoltán és Walter Gyula, már debütáltak a blogon, így a bemutatástól eltekintek, lássuk a kadarkákat!
Maurer Oszkár Kadarka 2007 (Terroir Club, 2880 Ft)
Kezdésnek egyfajta etalont szerettem volna találni: milyen lehetett a történelem előtti, valódi kadarka, így aztán a több mint százéves délvidéki tőkék rontásoktól mentes, szeplőtlen könnyeihez fordultam először. Sósnak sósak, az biztos.
Kitöltve halvány és világos, silleres. A nagy kadarka-keresésben az illat valóságos szakmai mélyfúrás: föld, jégcsapretek, fehérrépa, egyéb gyökerek, ásványok. Vakondokbor málnával. A komor illatok mellett rozésan friss (enyhe élesztős vonulat is megjelenik), később parfümös, puncsos, populárisabb jegyek is felszínre törnek a föld alól.
Közepes test, jó arányok, a savak szépen tartanak, ugyanakkor kerekek, tannin éppen hogy. Szájban is marad izgalmas, tele földes jegyekkel, (homoki talaj ide vagy oda) jelentős sóssággal, piros bogyósokkal. Visszafogottsága az elegancia és az erőtlenség határán táncol. Mindenképpen érdekes bor, némi erő, koncentráció és főképp hosszúság kellene azonban a hat pontos léc átugrásához. 5 pont.
Walter Gyula Kadarka 2006 (WineWorld, 1800 Ft)
Jóval sötétebb szín, feltűnő lilás reflexek, már látványra is sűrűbb – egészen más stílus. Ehhez képest zárkózott, az első pár percben úgy kell vallatni, később sem válik éppen áradóvá. Termetes, koncentrált bor, kevés díszítővel és szétszaladó komponensekkel. Az alkohol és a sav külön utakon rombol, mellette zavaró kesernyék, tapadós tannin, illatban pedig enyhe acetonos stich. Mögötte leginkább meggy, kevés fűszerként pedig köménymag és bors. Érezhetően nagy anyag, komoly vörösboros szerkezettel, de most semmi igazán szépet nem tudtam találni ebben a borban a meggyen kívül. Talán csak a palackkal volt gond, vagy egyszerűen túl fiatal még, mindenesetre ez most 3 pont. Külön kihívás lehet egyébként kereskedőként ilyen címkével bort eladni.
Szabó Zoltán Kadarka Siller 2007 (WineWorld, 2200 Ft)
Úgy tudom, a szőlő nem saját művelés, hanem Szekszárdról vásárolják, a siller felirat pedig csak a szín miatt szerepel a címkén. Orrban közepesen intenzív, elsősorban vegetális-fűszeres, másodsorban málnaszörpös. A könnyed gyümölcsösséget leveszöldségek (fehérrépa, zeller), élesztő, vegeta teszik izgalmasabbá, komplexebbé. Kóstolva a színéhez képest meglepően telt, közepesnél talán nagyobb testű bor, krémes textúrával, jó egyensúllyal. Az ízek nem töltik be teljesen a szájat, viszont a harmónia, a pontos illesztések, a végre értékelhető, korianderleveles utóíz így is nagy örömet szereznek a kóstolónak. Nem egy világmegváltó bor, de valahogy egyben van az egész.
Miközben mostanában sokan vadászunk igazán nagy kadarkákra, valódi piaci szerepe a fajtának talán ebben a kategóriában lehetne, ilyen teljesen egyedi ízvilágú, jól iható, de tartalmas, ételekkel (már az alig érzékelhető csersav miatt is) remekül párosítható borokkal, elérhető áron. 5 pont.
Simán elbírta a pinot-s poharat is, amúgy.
Utolsó kommentek