Betartottam, amit ígértem, elmentem ügyesen a Kárpát-medencei borászok budafoki randevújára. És annyit kóstoltam-kortyoltam, hogy majd belegebedtem. Össze is gabalyodott a fonal a végére, de előtte rendben volt egy darabig, úgyhogy van mondanivalóm szerencsére. Így megy ez napjainkban.

Elöljáróban megjegyzem, hangulatosnak találtam a zenés rendezvényt – pláne, hogy fellépett szülővárosom másik jelentős exportcikke is –, más kérdés, hogy szombaton kettő körül értem oda az elvben délelőtt kezdődött eseményre, és akkor még javában építgették szegény Bott Frigyes és Takler András közös standját.

Tehát ahogy terveztem, meglátogattam szépen az összes határon túli kiállítót. A lenyűgözően aktív és lendületes Bott famíliáról most nem írnék – ők találták ki a komáromi borgálát, amelyet Frigyes mester módfelett sikeresnek nevezett utólag; jövőre mindent megteszek, hogy ott lehessek –, megdicsértem nemrég etyeki vonalon. A szlovéniai Rozsmán István érdekes módon csak maradékcukros borokat hozott, azt mondták, az idei szürettől lesznek szárazak is. Két félédes bort vettem magamhoz tőlük, az olasz- és a rajnai rizlinget sem találtam revelatívnak.

Érdekesebbnek véltem a vajdasági Maurer Oszkárt: a Skythia nevezetű házasítás finom, a 2004-es olaszrizling kissé egyvonalú, a 2006-os szerémi zöld egészen ígéretes. A kadarka külön világ: készítői közlése szerint 130-140 éves tőkékről származik, világos, mint egy siller, és fűszeres. Nem blockbuster. Mintha egészen más szőlőből lenne tényleg, mint Balla Géza 2003-asa. Amely tartalmasabb, intenzívebb. Mostanában többen piszkálják Ballát, mondván, nem is kadarka a kadarkája. Meg is kérdeztem a hatvanhektáros pince kereskedelmi igazgatóját erről – a nevét sajnos elfelejtettem –, aki azt mondta, hogy de igenis.

Természetesen Feind Lajost sem hagyhattam ki. Ezúttal kevésbé lettem lelkes, mint nagyjából tavaly ilyenkor. A 2006-os sorból az olaszrizling és a rozé nem jött be, a cserszegi fűszeres igen, nagyon is. Leginkább a shirazra fentem a fogamat – és nem hengerelt le. Fűszeres-borsos, sokkal nem több. Kevésbé komplex és koncentrált, mint vártam.

A Takler András által prezentált borok közül leginkább a 2006-os cabernet franc esett jól – meg az a hír, miszerint 2006-ból több cabernet sauvignon válogatás készül, mint amennyi 2003-ból anno összejött. Az a 2003-as egyszer járt a poharamban, és rettentően szerettem. Szerintem az volt az évtized eddigi legjobb magyar CS-e – és hátha ilyen lesz a 06-os is. A két egri, Gál Tibor és Simon József egyaránt aktuális viognier-ja által hatott rám kedvezően – nem is tudtam, hogy a donnak is van már ilyenje. A nap vörösbora címet Dúzsi Tamás 2004-es Görögszója veheti át tőlem. Aztán volt még ropogós zöldveltelini Rókusfalvy Páltól, halvány furmint a Monyók Pincétől, finomságok Hernyák Laci-Lászlótól és egy-két magas színvonalú vörös Tiffán Zsolttól – utóbbiak részleteire már nem emlékszem, mert egyfelől megzavarta a fejemet az alkohol, másfelől hosszas polémiába bonyolódtam egy réges-régi, rég nem látott szakállas barátommal.

A két legjobb sor elfogyasztása mindazonáltal jóval korábban volt esedékes. Örömmel jelentem, a Laposa család tevékenysége a maga teljes szépségében mutatkozott meg előttem. Mostanáig nem volt szerencsém velük, ezúttal lett. Minden bemutatott boruk kitűnő, ásványos, zamatos, férfias, dinamikus, izgalmas: a badacsonyi olaszrizling és a szürkebarát éppúgy, mint a somlói olasz és a juhfark. Laposa József szerint a somlói olaszban kicsit sok a fa – nem szabad, hogy egy somlaiból kiérezhető legyen ez, mondta –, ám engem nem zavart cseppet sem. Kitűnt, hogy készítője a juhfarkot tartja a legtöbbre ezek közt – árnyalattal több összetettséggel még magasabbra helyezném magam is. Bár az világos, hogy idő kell neki, palackban és pohárban egyaránt.

Jöjjön akkor a nap győztese. A Tokaj–Nobilis 2006-osai így együtt konkréten hibátlanok. A fajtától megszokottnál testesebb, karakteresebb a sárgamuskotály, frenetikus a furmint (tudom, nem nagy kunszt ilyet állítani, hiszen az évjárat legjava még ki sem jött: bajnok a 2006-osok közt, és szerintem akkor is ott marad a spiccen, ha kompletté válik a mezőny, ez fix) csillogóan tiszta, mármint illatban és ízben is, a kövérszőlő (70 grammnyi cukra vagy 20-nak tűnik érzékszervileg), kedves és vonzó az Amicus. Végül perfektül harmonikus a 2003-as 5 puttonyos aszú.

És mire ez a szöveg megjelenik, már nem leszek másnapos. Hurrá.