Amikor 2007-ben a magyar tenger déli partján nyaraltunk, volt egy bor, amivel megdöntöttem saját sebességi rekordomat: 12 perc alatt fogyott el egy palack, pedig - istenuccse - nem vedelni ültem le. De a nyári melegben úgy itatta magát, hogy az ember legszívesebben vizespohárral döntötte volna magába. Finom gyümölcsösség, élénkítő pezsgés, jó savszerkezet: ez volt a 2006-os Bujdosó Rosé Secco.

A 2007-es évjárat aztán valami rejtélyes okból kimaradt nekem, nem tudtam meg, hova fejlődött tovább az anno Szentesi József segítségével elkészült gyöngyöző rozé. A kétezernyolcas kiadás így egy kicsit váratlanul ért, mert a boldog emlékeimben élő 2006-oshoz képest nem kicsit változott a bor. Persze a boldog emlékek is csalhatnak, simán.

A pohárban forgó 2008-as Bujdosó Rosé Secco viszont stílusát tekintve talán már közelebb áll a pezsgőhöz, mint a borhoz. A készítéséről nincs információm, de kóstolva nekem inkább egy kiváló, hagyományos stílusú pezsgő ugrik be, mintsem egy széndioxiddal tuningolt rozé. Ennek megfelelően (némi előzetes tapasztalat alapján) champagne-os pohárból kóstolom.

Illatában finoman keverednek a merlot kedves, epres-málnás jegyei és az élesztős, autolízises (azaz pezsgős) aromák. Belekortyolva pedig intenzív pezsgés, szép savak kelletik magukat a nyelvemen, a gyümölcsök finoman támogatják a ropogós buborékokat. A korty végébe egy halvány kesernye beférkőzik ugyan, de a pezsgés gondosan el is takarja azon nyomban. Összességében nem akar többet adni, mint ami: egy nagyon kellemes, frissítő nyári ital, amit bármikor, bárhol felbonthatunk és nem fogunk benne csalódni. Erős 5 pont és szívből jövő ajánlás a jussa.
(Kézműves Borok Háza, 1500,- Ft)