Demeter Zoltán nem a válaszok embere. Számára a borkészítés, és általában az élet, kérdések feltevéséről szól. Pillanatnyi válaszai vannak, és nem hiszi, hogy van létjogosultsága ex katedra kijelentéseket tenni. Borászatát és borait is ez az attitűd jellemzi: nem a fogyasztó ízlését akarja megkeresni, hanem a bor által próbál átadni valamit a tokaji dűlőkből. Jelenleg hét dűlőt faggat, ennek a munkának a fontosságát mi sem jelzi jobban, mint hogy a borok címkéin mind a fajta, mind a borász megjelenítése eltörpül a dűlő neve mellett. A Terroir Clubban tartott kóstoló gerincét ezek a dűlős borok adták.
Welcome drink is volt, a 2007-es birtokfurmint, jó felvezetése volt az estének. A hivatalos program első bora a 2008-as száraz Birtokbor volt, amiről azt kell tudni, hogy a célja ugyanaz, mint a mostanában szerencsére egyre jobban elterjedő magas minőségű ebédmenüké – ugyanabból a magas minőségű alapanyagból, ugyanolyan gondossággal megfizethető árú ízelítőt készíteni, mint az esti, már a fogyasztó fogyasztó részéről is rákészülést igénylő vacsora. Zoltán kifejezett kérése az éttermek felé, hogy ezt a borát poharanként is lehessen kóstolni, jusson el jó áron a fogyasztóhoz valami az ő üzenetéből. A bort az Újhegy, Veres és Lapis dűlők szőlőjéből szűrték, október végi szüret, egészfürtös préselés, fahordós erjesztés és érlelés után. Érdekes a bordeaux-i palackot lezáró műanyag dugó, és érdekes a bor is: 7 gramm maradékcukor teremti meg az összhangot a savak és alkohol között; illatában barackhéj, ízében enyhe alkoholédesség és szép ásványosság, kerek bor, 6 pontot is megér nekem.
Az Ősz-hegyen bérelt, 30 éves ültetvényről származó 2008-as sárgamuskotály új fajtabort jelent a kínálatban. Zoltán hiszi, hogy a fajtából érdemes száraz tételt is csinálni, csak vigyázni kell, hogy ne a pacsulis illatvilág domináljon. Itt a direkt muskotályos, szőlős jegyek mellett a vulkanikus talaj is érződik a borban, bár bevallom nekem a közepe kicsit lyukas volt a kortynak. A végére a minerális jegyek felerősödtek, 5 pont körülire tettem ezt a tételt.
Ezután a négy 2007-es dűlőszelektált furmintot kóstoltuk meg egymás után. A Boda dűlő egy borzasztóan halk, zárkózott bort adott, erőteljes forgatás után sárgadinnyét, érett trópusi gyümölcsöt és fehér virágokat sikerült kiszagolnom poharamból. A 100 éves tőkék önmagukat terméskorlátozzák már, pár apró szemű fürt/tőkére. Ennek megfelelően a korty rendkívül tömény, koncentrált. Vibráló savak, hosszú, izgalmas lecsengés, picit kilógó alkohollal – erős 7 pont. A Kakas dűlőről származó bor ezzel szemben kicsit almás, kicsit barackos illattal fogad, és nem kápráztat el olyan izgalmakkal, mint előző párja. Ízben a hordó még tolakodó, az elegancia nem alakult ki benne. 5 pont tetejére tettem ezt a tételt. Szerintem a Veres dűlő szülötte igazi megosztó bor – az egyetlen, amiben lement az almasav bomlás, ez már illatban is visszaköszön egy édeskés, tejkaramellás jegyben. Az ásványosság már az illatban is felbukkan, a lecsengésben pedig visszatér. Közte egy enyhén grépfrútos, kicsit lomha kortyot találtam, nem ez volt a kedvenc furmintom, de 5 pontnál alább ezt sem adtam. A Lapis furmintot viszont nagyon szerettem. A legkomplexebb illatot és a legszikárabb kortyot kaptam tőle. Illatában és ízében is az ásványok mellett egy mandulás jegy is megjelent. A savak szépek voltak, a 14-es alkoholhoz a test kellően nagy, de nem a mostanában egyre divatosabbá váló behemót. Élt, vibrált a bor – erős hét pontot ért el.
Ezután a hárslevelűk felé fordultunk, négy évjárat Szerelmi dűlős tételeit kóstoltuk végig. Kíváncsi voltam erre a részre, ugyanis pont Zoltán borainál jelentettem ki anno, hogy az érlelést úgy tűnik, nem jól bírja ez a fajta – legalábbis akkor a 2004-es bor már halott volt, és a 2005-öst is temettem. Tévedtem, de erről majd kicsit később.
Kezdeni ugyanis a 2008-assal kezdtünk: remek volt, pláne a mellé kitöltött 2007-eshez képest. Érett, de nem túlérett (21,5-ös mustfok) szőlőből szűrték, kis cukor is maradt benne – az első száraz hárs a pincénél, amiben maradt. Még friss, a Dósa Kálmán-féle hordó finom pörkölése illatban nyomot hagy, ízben viszont az üdeség, jól ihatóság jellemző rá. Szerettem ezt a bort ilyen kicsit kócos állapotában is, 6 pontot is adok rá. A 2007-es ennek szöges ellentéte volt: lomhább, vastagabb, mégis úgy éreztem: kevesebb ez a bor, öt pontnál többet nem is adtam rá. Sokkal jobban tetszett ebből a stílusból a 2006-os most. Illatában virágos, édes, de nem émelyítő, kifejezetten üde. A korty pedig komplex, kellően testes, ráadásul szép savakkal is rendelkezik. Lecsengése édeskés és hosszú – hatpontos bor. A 2005-ös tétel illata most is megijesztett: reszelt almás, pörkölt mogyorós jegyek vágtak orrba legelébb. Kis idő elteltével enyhe petrolosság is megjelent benne. Óvatosan kortyoltam bele, de az íz és struktúra elkápráztatott. Fűszeres, telt, kerek, és harmonikus volt a bor – de itt is az érlelési jegyek domináltak. Most szerettem, hatpontnyira, de én továbbra sem tartogatnám ezt a bort.
A sor végére az édes borok maradtak, ebből a műfajból is született egy birtokbor, hasonló megfontolásból, mint a száraz. A Szerelmi dűlőből származó, kövérszőlőre, hársra és sárgamuskotályra épített tétel behízelgő, aszalt őszibarackos illattal nyit. A száz egynehány grammnyi cukor mellé egy picit több savat jobban szerettem volna, de egy is krémes, ízében is őszibarackos, telt kortyot kaptam, hosszú utóízzel. Hat-hét pont határán egyensúlyoz. A 2007-es Főbor viszont nem határeset, masszív kilencpontos élményt nyújtó tétel – minden meg van benne, amit az édes borokban szeretek. Töménység, izgalom, lendület. Orrban sárgabarack lekváros leginkább, szájban krémes, strukturált. Ugyanennyi pontot (kilenc) ér nálam a nem forgalmi tételként bemutatott 2003-as aszú is, érett, diós, dohányos, gombás, olykor-olykor kapros jegyeivel. A pár kortynyi mennyiség is folyamatosan fejlődik, alakul a pohárban, ízében hol a mézesség, hol a diós-gombás jegyek erősödnek fel. Szép savszerkezet, nagyon hosszú utóíz – remek záróbor.
A képeket, az első kivételével, a Terroir Clubtól kaptam.
Utolsó kommentek