Vannak olyan örökzöld slágersirámok, amiket írásban már föl sem mernék hozni, noha igazságértékükön nem fog az idő. A „hiányzó középosztály” kezdetű panaszáriát pl. már csak magamban szokom dúdolni, igaz, annál nagyobb átéléssel. Aztán itt van a "fehérország vagyunk" szlogen, ami elméleti síkon akár igaz is lehet, de a gyakorlati oldalát éppen a minap raktam ki a napra, hadd fakuljon. A kamra szelleme most egy megfizethető vörös kontesztet dobott ki, és meglepődve nyugtáztam, hogy van amikor a válság szele a fogyasztók vitorláját duzzasztja. Vagy 2007-ben a kapanyél is beérett.

Ikon Cabernet Sauvignon 2007

Én azt hittem, talán nem teljesen önkényesen, hogy a rádi borászat afféle Konyári fakó lesz, aztán mára kiderült, hogy szűk nekik az alsó polc. Ez is följebb kacsintgat: komolykodó, komor címke, közel kétezres ár, és tiszteletet parancsoló felszín: sötét, hömpölygős, intenzív. Amint a paprikás-füstölt sonkás nyitány elhal, egy málnacukros, csokis, tintás motívumra áll rá. Kóstolva kibújik a plasztik a zsákból: tömős, súlyos, sematikus, édesbe hajló korty éltető savak nélkül. A lecsengést tapadós, szárító tannin és kesernye keseríti meg. 3-4 évvel ezelőtt és/vagy féláron megbocsátóbb lettem volna, de ez a mostani eresztés is azt bizonyítja, hogy van mire finnyáskodni. 4 pont.

Günzer Cabernet 2007 

Szolidan divatos címke, bátor ár. Az Ikon után friss fuvallat, mondanám, ha az acetont könnyebb volna feledni. Sajnos az illóhatáron billeg, és a magas alkohol minden szinten jelentkezik. Pedig sokkal jobb anyag van benne, mint az Ikonban. Az illat kissé poros, acetonos, jobb pillanataiban azonban győz a diós-dohányos-konyakmeggyes irány. Harmadnapra mindent maga alá temet a puncs. Kóstolva tisztább, de nem szárazabb érzés: némi alkoholédesség kerekíti. Egyébként élő, ésszel extrahált bor. A hordóé mellett tisztán hallható a szőlő szólama, igaz, ez a szólam nem túl fantáziadús. A lecsengésben az éretlen cseresznye húzóssága jelentkezik, a tannin viszont dicséretesen érett. Háromezerért azonban messze nem jó vétel. 5 pont

Szemes Dél 2006

Szemes József boraihoz extra rokonszenvvel közelítek, a kékfrankosai, portugieserei tetszeni szoktak. Ez a csúcsbora. Klasszikus bordói blend és 100 százalék Kopár-szüret. Albert gazda már elverte rajta a port, és sajnos igaza volt. Az illatban nagy a kavarodás, van itt sós tangli, kakaós kalács, narancs, menthol, őrölt paprika és ánizs. Kóstolva aztán kipukkad a lufi: nehéz, lusta és egyszerű. A cseresznyés-málnás vonulathoz simuló édesség mellett minduntalan föltűnik az éretlen szőlőre valló savanyka és egy gonosz borsóhüvelyes motívum. Megül a szájban. A lecsengés ánizsba és karamellbe fullad. Eljárt már az idő az ilyen borok felett. 4 pont

Takler Trió 2006

A címke élő kövület, a bor öngól. Vágyom az eszköztelen vörösökre, és azt hittem, hogy itt szembe jöhet velem, ehelyett talán ez a legrosszabb kétezer körüli magyar bor ismert borászattól. Ásatag kékfrankos-illat, bizonytalan és savanykás, amihez pörkölt tökmag és puncs társul. Kóstolva ízben ribizlis-cseresznyés, vékony és savanya, de közben az alkohol is befűt. Vegetális, disszonáns, súlytalan bor. 2 pont

Weninger „Sopron” 2007

A Weninger brand kissé megkopott az utóbbi években. A csúcsborok ugyan csúcsborok szerintem, de messze állnak a közízléstől, és elképesztően drágák, a középkategória szerintem dicséretes/változó (a 2004-eseket nem szerettem, a 2005-ösök egy nehéz évjárat és a biodinamikus átállás nem éppen populáris jegyeit viselik magukon), az alapkékfrankos 2006-tól etalon újra, de előtte hajlamos volt a mindent meghatározó piacralépés idején büdös és kusza lenni (úgy hallottam, hogy a 2007-es is rendezetlen állapotban került polcra – még nem kóstoltam).
Ez a bor egyfajta újrakezdés. És lenyűgöző. 70 százalék merlot, 30 százalék syrah. Egy kézműves bor analóg jegyeit és egyéni aromáit kapjuk mindennemű technológiai bizonytalanság nélkül. Én azt gyanítom, hogy a „Sopronba” a prémium borokba szánt szőlő került.
Pikáns, de finom, izgalmas, komplex bor. A Ráspi-borokhoz hasonlóan ebben is megvan a termőhely csillámpalájához társított sósság. Az illat teljesen érett gyümölcsre vall, alapvetően meggyes-cseresznyés, amit rózsaborsos és sós tengeri szellőre emlékeztető jegyek dobnak föl. Sem a puncsos-konyakmeggyes közhely, sem az egyre gyakoribb nyálkahártya-gyilkos alkohol nem fertőzte meg. Kóstolva harmonikus, tiszta, kerek és mindenekelőtt jó ivású. A korty az egész szájat betölti. Hosszú lecsengés, ami tisztán hagyja a szájat. A szomszéd Marika néni megtérítését a művelt alkoholizmus ügyének nem itt kezdeném, de akinek van affinitása a „terroirborokhoz”, az gyorsan rákattanhat. A St. Andrea Akutyafáját mellett számomra ez az új etalon 2000 alatt. 7 pont (hadd legyek ez egyszer nyíltan elfogult). Best buy.

Vylyan Ördög 2007

Még egy újrakezdés, és bár másik oldalról támad, ugyanolyan sikeres, mint a Weninger Sopron. Régi rögeszmém, hogy lehetne „magyart” házasítani, ahol a kékfrankos volna az alap, amit zweigelt és kadarka színez. Azt viszont álmomban nem gondoltam volna, hogy a Vylyan fog ebbe az irányba elsőként lépni. Ami azt illeti, a kóstolás után sem, mert én két fajtát véltem kiérezni belőle: syraht és cabernet sauvignont. (Anyám is megmondta, hogy soha nem lesz belőlem MW.) A helyes megfejtés: kékfrankos 35 százalék, zweigelt 25 százalék, kadarka 20 százalék, merlot 20 százalék.
Akár így, akár úgy, ez egy kicsattanóan egészséges bor eleven savakkal, eleven tanninnal és dicséretesen alacsony pörkölési együtthatóval. A nyitás után kissé állatos, amihez vegetális jegyek társulnak, és bár ez nem éppen megnyerő, én mégis ígéretesen természetközelinek gondoltam. Egy órával később már magas oktánszámú cseresznye, meggy és szilva, amit borsos fűszeresség keretez. Másnapra pedig toszkán borokat idézően mély, érett és csábító az illat. Kóstolva viszonylag testes, az egész szájat betölti, kirobbanóan gyümölcsös. Végre megértük, hogy a gyümölcsnek nem kell rumos-puncsos öntetekkel birkóznia. Villányi boroknál egészen ritkán tapasztalható szép savak mozgatják. A tannin eleinte kissé dörzsölős és szárító, de a másnapi visszakóstoláskor már gyönyörűen besimult. A lecsengés hosszú és az illat gyümölcsös motívumait idézi. A 2003-as Vylyan Red méltó utóda, sőt, imho bőven felülmúlja. Ezzel a borral már a szomszéd Marika nénit is meg lehet fogni (főleg, ha a dekantálásról nem feledkezünk meg). Erős 6 pont (és lehet még 7 is). Best buy (2000-2300 Ft).

Olcsón jót rovatunk sürgős frissítésre szorul.