Egy MA szerző éppen arra járt, amikor Angela Muir Master of Wine a Pannon Bormustrán egy ismeretlen fehérbort 100 pontra értékelt, azaz tökéletesnek találta. A Master of Wine a borangyalok rendjében a szeráfi fokozatnak felel meg, vagyis a Boristen orcáját színről-színre látni nekik van a legjobb esélyük. Angela Muir ráadásul évek óta a Decanter World Wine Awards közép- és kelet-európai zsűrielnöke, azaz jól ismeri a régió borait. Csakhogy amikor a barna zacskó lekerült a palackról, kiderült, hogy a tökéletes bor egy bármelyik szupermarketben beszerezhető, nagyszériás chardonnay a Nyakas Pincészettől. Ezt egyetlen magyar borprofi vagy lelkes amatőr sem merte volna megjósolni. Mi ültünk a szánkon, vagy az aranyszáj került mágneses viharba?
A bor kóstolása előtt három lehetőséget tartottam elképzelhetőnek:
1. Angela Muirnak igaza van, a vakteszt előítéletmentesített közegében megtalálta az igazgyöngyöt, amit mi soha nem vettünk volna észre.
2. Valami félreértés történt, nem azt kóstolta, ami a címkére van írva.
3. A borversenyeken a körülmények alkalmatlanok arra, hogy komolyan vehető eredmény szülessen.
Miután azóta háromszor kóstoltam a bort - egyedül, társaságban, önmagában, más borokkal összevetve -, a vázolt hipotézisek közül az elsőt bátran ki merem zárni. A másik kettőt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom.
A 2008-as Nyakas Budai Chardonnay elég jó bor. Minél gyorsabban isszuk, annál jobb. Szerintem fogyasztóinak túlnyomó többsége úgy fogja érezni, hogy azt kapta, amiért fizetett. Talán többet is. Én elkövettem azt a hibát, hogy nem egyszerűen ittam, hanem pörgettem, csócsáltam, jegyzeteltem. Persze egy tökéletesgyanús bornak jár ennyi tisztelet. Az illat azonnal mellékvágányra visz: összetéveszthetetlenül sauvignon blanc-os. Intenzív, friss - egressel, csalánnal, papayával. Kóstolva selymes és finom csipetnyi édességgel, csipetnyi kesernyével, és határozott lyukkal a közepén. A felszín sima, a savak hallgatnak. Legalábbis a korty első felében. A második felétől aztán lecsúszik a takaró a lólábról, és előkerülnek az éretlen, iskolázatlan savak. Ez már a 2006-osnál is így volt, ott sem értettem. A korty legvégén van egy pillanatnyi őszibarackos villanás, aztán a lecsengést újra a sorjás savak és a kesernye uralja. Aki úgy kóstol, mintha élne, sokkal kedvezőbb összképet kap: könnyed, gyümölcsös, kánikulához ideális, jó árérték arányú bort. Én viszont hosszasan tűnődtem, hogy hogyan lehet, hogy ennyire szétesik a kép, mintha egyetlen eleme sem lenne, ami ugyanabban a térben helyezkedik el, mint bármelyik másik. A 2006-ost buborékmentes partidrognak neveztem, ez szerintem egy ponttal biztosan jobb. De poros nyomába sem ér a 2007-es Másfelesnek. (Mondjuk, annak lehet, hogy a 2008-as Másfeles sem. Majd kiderül. Watch this space.) 4 pont (1315 Ft)
(Trivia: a Decanter World Wine Awards, ahol a regionális főreferens Angela Muir, bronzéremmel ismerte el a Nyakas Chardonnay minőségét, ami figyelemreméltó eredmény egy 4 eurós bortól, de messze nem jelent 100 pontot. Tökéletest olcsón mi sem tudunk, de azért van egy-két jó tippünk.)
Utolsó kommentek