Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki hallotta Szepsy Istvántól azt az anekdotát, hogy előző este premier cru burgundiakkal kóstoltak össze Szepsy-furmintokat, és bizony a burgundiak szégyenben maradtak. Ha ő mondja, akkor így kellett lennie, de én fenntartás nélkül csak a saját számnak hiszek (pedig az is ingatag). Hitetlenkedésem fő oka az a szépen kikerekedett előítéletem, miszerint a magyar nagy fehérek ritkán elegánsak, kiegyensúlyozottak. A premier cru fehér burgundiakról viszont csak olvasmányélményeim vannak, így azokat könnyebb elegánsnak és kiegyensúlyozottnak hinnem. 

Legkedvesebb borbarátommal régóta pedzegettük, hogy jó volna köztiszteletnek örvendő magyar fehéreket jónevű külföldiekkel összehasonlítani. A közelmúltban földobott költői kérdés utórezgéseként aztán olyan 15 tételes vakot kaptam a poharamba, hogy azóta is csak revideálok. Ismerve figyelmem hatósugarát a borok számát 8-10 körül akartam maximálni, de nem sikerült 12 alá alkudnom. És mire szombaton megérkeztünk a helyszínre, már 14 palack volt becsomagolva. Annyit tudtam, hogy a magyar oldalt döntően furmintok képviselik, a külföldet pedig fehér burgundiak (azaz chardonnay). Az egyetlen biztos pont az általam vitt Légli Landord 2007 lehetett volna, már amennyiben kóstoltam volna korábban.

Néhányszor már elgondolkoztam azon, hogy egy a villányihoz hasonló szupertesztben mi lehetne a furmint doppelgängere. A konszenzusos jelölt a chardonnay, bár én a magyar chardonnay-k és furmintok között nem sok hasonlóságot látok. Egy másik lehetséges jelölt a vouvray - azaz chenin blanc -, amit viszont egyáltalán nem ismerek. A harmadik lehetne a zöldveltelini, pusztán azért, mert állítólag összetéveszthető a chardonnay-val.

Nos, ezúttal is kiderült, hogy az okoskodás halála a vakteszt. Azon túl, hogy kiváló és legalább közepes borokat kóstoltunk, az igazi élvezetet a leleplezés okozta. Kétszeresen is: a palackok felfedése és tudatlanságunk lelepleződése. Néhány öntudatfaragó melléfogás: az a bor, amiről végre egyöntetűen megállapítottuk, hogy chardonnay, ráadásul meseszép chardonnay, egy fehér Chateauneuf du Pape volt (fajtái: roussanne, clairette, grenache blanc, bourboulenc). Én előzetesen biztos voltam benne, hogy a furmintot durvább savszerkezete, illetve fémes/kovaköves aromái miatt nem lehet más fajtákkal összetéveszteni, főleg nem chardonnay-val. Aztán minden második bort furmintnak hittünk, noha a tizenötből csak négy volt az. Végül a legolcsóbb Szepsy dűlőszelektált, a Nyúlászó, amire eddig nem sok dicséretet pazarolt a sajtó (beleértve a mi nagyvakunkat), most éteri magasságban lebegett a mezőny fölött. 

A borokat másnap délelőtt újrakóstoltam (a Nyulászó kivételével, ami még az első este elfogyott). Különösebb meglepetés nem ért, de nyugodtabb így a lelkiismeretem. Ahogyan az ilyenkor már lenni szokott a leírásokban sok a negatívum, hiszen a 10 pontos eszményhez viszonyítunk, és a két kiemelkedő bor kiemelte a gyengébbek gyengéit. (Önkényesen belinkeltem egy-két 1968 környéki felvételt, forrásuk többnyire a Rolling Stones-féle Rock and Roll Circus. Yoko Ono mindent visz, de addig még sokat kell olvasni.)  

1. William Fevre Chablis Premier Cru Fourchaume 2006 (10315 Ft)
Mivel az első bor mindig halmozottan hátrányos helyzetű, ezért többen is visszakóstoltuk az eredményhirdetés előtt. Az eredmény nem változott: nincsenek zavaró hibái, de nyerő lapot sem osztottak neki. Visszafogottan elegáns, az eszményinél határozottabb vaníliás-mogyorós aromákkal és árnyalatnyi alkoholos hévvel a végén. Másnap visszakóstolva, arra a jutottam, hogy szépnek szép, de a mezítlábas Fevre egy magamfajta koca-chablis-snak ugyanezt az élményt nyújtja féláron. 6 pont

2. Szepsy Urbán Furmint 2006 (10000 Ft)
Mindenkinek jobban tetszett, mint az első. Melegebb karakterű, sokkal intenzívebb illatú, teltebb, húsosabb bor. Az illatban aszalt sárgabarack, fehér mazsola, a háttérben minerális-fémes jegyek. Kóstolva viszonylag harmonikus. Az alkohol finoman kerekíti. Ízében fémesség és fehérbors, a korty végén egyértelmű fanyarság. A lecsengés meglepően rövid és száraz. Már-már abszurd módon cseres. Másnap visszakóstolva egyértelmű, hogy kiszáradóban van, és mint egy szájporszívó kíméletlenül nyálmentesít. 6 pont ma, 5 holnap, és ki tudja hol áll meg.

3. Domaine Huet Vouvray le Clos du Bourg SEC 2007 (4980 Ft)
Ekkor még úgy tűnt, hogy folyamatosan kapaszkodunk fölfelé. Ez az illúzió azonban még a leplezés előtti visszakóstoláskor szertefoszlott. Az illat izgalmas és szép, alapvetően birsalmás. Kóstolva gazdagon gyümölcsös a szerkezetet szépen megemelő savakkal. A végén fémes, cseres fanyarság. A lecsengés gazdag és hosszú. (Mérget vettem volna rá, hogy furmint.) Így láttam elsőre. A visszakóstoláskor, amikor a két legjobb mellett kerestük a helyét, már rendezetlennek, nyersnek, bántóan savasnak tűnt, sunyi kesernyével a végén. 5-6 pont (15 éves korom óta erőlködöm a Who-val, még mindig nem értem.)

4. Louis Jadot Puligny-Montrachet 2002 (5440 Ft)
Ez volt az első bor, amiről biztosan tudni véltük, hogy nem furmint. Viszont soha nem mondtam volna meg, hogy chardonnay. Sötét, érlelt szín. Száraz szamorodnis, calvadosos jelleg. Illatában karamell, vajas tészta, reszelt alma, gomba, avar. Kóstolva nagyon cseres és súlyos, de nem nehézkes. Ilyennek képzelek el egy extrém hosszan héjon áztatott fehéret. Messze túl van az én borértésemen. Többeknek tetszett a komplexitása és egyedisége miatt, nekem nem. 4-7 pont (Valamiért azt hittem, hogy Burgundiában 2002 gyenge év volt, de nem, a Wine Advocate szerint 1996 óta a legjobb évjárat.) (Keith Richards dalra fakad. Sort of.)

5. Szepsy Nyúlászó Furmint 2007 (5625 Ft)
Újabb csodabogár következett. Az illat annyira hiperintenzív és geilbe hajló volt, hogy teljesen összezavarodott az iránytűm. Papaya, csemegekukorica, egres, aszalt sárgabarack. Kóstolva aztán elszabadult a mennyország. Selymes, sima, kifinomult, kerek és finom. Egyszerűen hibátlan. Érdekes volt megfigyelni, hogy amint találkoztunk végre érett, kerek savakkal, amelyek úgy végzik a dolgukat, hogy nem hívják föl magukra a figyelmet, kinyílt a szemünk, és többé nem voltunk vevők a „dinamikus”, „eleven” stb. szerecsenmosdató eufemizmusokra. Ez volt az egyetlen bor, ami az est végére elfogyott. Vastaps. 8-9 pont (Jaggernek jobb csaja volt, mint Lennonnak.)

6. Légli Landord 2007 (4155 Ft)
Komoly, becsvágyó próbálkozás. Vastag is, cseres is, selymes is, alkoholos is, kesernyés is. És főleg nagyon hordós. Akinek van komolyabb rálátása az eddigi Landord-történelemre, az nyugtasson meg, hogy a bor előbb integrálja a fát, mint a fa a bort! 6 pont környéke (She's so heavy)

7. Domaine Huet Vouvray le Clos du Bourg SEC 2005 (4890 Ft)
Ez a bor nem lopta be magát a szívünkbe. Az illatban kukoricakonzerv, sárgabarack, birsalma, nyers tészta. Kóstolva furcsán hűvös, rideg, savanykás. Éles savak. A lecsengésben gombás tornacipő. 4 pont
 
8. Gróf Buttler Chardonnay 2007 (4570 Ft)
Sötét arany szín. Az illat vasas, mint a kerti kútunk vize. És még lucernás és mentás. Egyáltalán nem csábít arra, hogy belekóstoljunk. Pedig kóstolva nem is olyan rossz. De ebben a mezőnyben esélye sem volt arra, hogy az erényeit hosszasan keresgéljük. Az egyensúllyal nem volt problémánk, ám a fanyar, fémes aromákon senki nem tudta túltenni magát. 5 pont (Közben egy akció leverte az árát.)
 
9. O. Leflaive Puligny-Montrachet 2002 (29 euro)
Lehetett volna újvilági is, bár inkább új-zélandi, mint ausztrál. Majd kiugrik a pohárból, és kimondottan tetszetős. Tetszetős, mint egy vaníliafagyi. Nincsenek különösebb hibái, de inkább a fa öltözteti, mintsem belső szépség hatja át. Dekoratív, egyszerű, ártalmatlan. 5 pont (Marianne Faithfull volt a múzsa, de beszartak Jaggertől.)

10. Hollóvár Furmint 2006
Ettől a bortól sokat vártam volna, ha tudom, hogy benne van a sorban. (Menthetetlenül sodródok a Hollóvár b-közép felé.) A 7x7 bemutatón kóstoltam először, és elolvadtam tőle. Szerencsére a vakság tartást ad az embernek. Az illat intenzív és friss. Kukorica, bazalt, mezei virágok, kéksajt, fém. Egyedi. Kóstolva azonban határozottan disszonáns: éles savak, savanyúság, kesernye, ráadásul az alkohol is kilóg. A kukorica sajnos átjárja minden procikáját. Persze a bazaltosnak gondolt minerális jegyek is fölismerhetőek benne (főleg miután a címkét is láttam). Már unom leírni, de ez is cseres volt. Amúgy egy komoly, nagy bor, de messze nem olyan hibátlan, amilyennek a címkével együtt láttam volna. 6 pont (Mindig is volt bennük fantázia.)

11. Domaine Comte Armand Bourgogne Blanc 2006 (4875 Ft)
Hűvös, gyógyfüves, almás, florális jegyekkel nyit, és ekkor még egyértelműen tetszett. Aztán beleharapva kiderült, hogy zöld az alma. A savak zsizsegnek, a közepe vizes, a lecsengés citromos. Az egyetlen bor a sorban, ahol éretlen alapanyagot sejtek. Kár érte, mert szépen elkészített bor. 5 pont

12. Gróf Buttler Chardonnay 2006 (4800 Ft)
Zalakaros deluxe. Ammónia- és kénhegyek. Nem tudtunk, és akartunk mit kezdeni vele. Arányaiban egyébként jó bor, bár az alkohol a végén csíp. Befogott orral talán 5 pont, de a díszítő jegyek csúfsága brutálisan felülírja a szerkezet esetleges erényeit. 

13. William Fevre Chablis Premier Cru Montmains 2006 (8845 Ft)
Itt kitalálható volt, hogy chardonnay-t kóstolunk, talán az is, hogy északit. Az illat vonzó és elegáns: narancsvirág, mandarin, őszi barack. Kóstolva szép egyensúlyt mutat, minerális, őszi barackos jegyekkel. Minden szinten visszafogott, de amit nyújt, az örömteli. A lecsengés hosszú, alapvetően minerális. 7 pont (Gyerekkori kedvencem, nem bírtam kihagyni.)

14. Szepsy Úrágya Furmint 2006 (8280 Ft)
Sajátos illatkavalkád: almakompót, kamilla, sárgabarack és ásványosság. Kóstolva selymes felszínű, testes, de a közepétől viharosan ürül. A végén nem marad más csak undok tannin, szotyola és kiszáradt száj. Nem az én borom. (Műtannin azonnal kiszúrta, hogy ez egy Szepsy Úrágya - látszik, hogy nem Kerház-borokon szocializálódott.) 5 pont (Cold Turkey)

15. Chateau de la Nerthe Chateauneuf du Pape Blanc 2007 (29 euro)
Azonnal megnyerő stílus. És tipikus chardonnay – ebben teljes volt közöttünk az egyetértés. Én még egy kis huncut sauvignon blanc-os beütést is fölfedeztem benne. Ehhez képest az összetétel: 42 százalék roussanne, 39 százalék clairette, 14 százalék grenache blanc, 5 százalék bourboulenc. Az illat elegáns és tetszetős: gyöngyvirág, bodza, nem teljesen érett sárgadinnye, mangó. Kóstolva viszonylag testes, érett savakkal, sima felszínnel. Öröm minden korty. A gyümölcsök édességét kellemes fanyarság ellenpontozza. A lecsengés hosszú és finom. Se nem cseres, se nem alkoholos. 8-9 pont (Friss, kompakt, hatásos. A háttérben Yoko performál.)

Heten kóstoltunk. A teszt után a három legjobbat neveztük meg, az első helyezett három, a második kettő, a harmadik egy pontot kapott. Így alakult ki az alábbi sorrend:
1. Szepsy Nyúlászó Furmint 2007 16 pont
2. Chateau de la Nerthe Chateauneuf du Pape Blanc 2007 13 pont
3. Domaine Huet Vouvray le Clos du Bourg SEC 2007 7 pont
4. Louis Jadot Puligny-Montrachet 2002 3 pont
5. Hollóvár Furmint 2006 2 pont
6. William Fevre Chablis Premier Cru Montmains 2006 1 pont

Jó egy héttel a kóstolás után három tanulságot tudtam összeölteni:
1. Az elegáns furmint nem oximoron.
2. A cseresség úgy hiányzik, mint jammingbe Yoko Ono.
3. A vakság szerénységre tanít.
 
Végül bónuszként egy chardonnay-teszt Gary Vaynerchucktól, amiből kiderül, hogy nem csak a mi arcunk nyúlik meg, amikor lekerül a barna zacskó.

[Az első fotón Marianne Faithfull, a másodikon Yoko Ono.]